Platform-poligámiára adja fejét a Microsoft

Új hardverplatformok felé nyit saját használatra tervezett szerverplatformjával a Microsoft. A következő generációs Azure hardverplatform szerepére jelölt Project Olympus több gyártó processzorait és gyorsítóit vonultatja majd fel, így az az Intel Xeonok mellett az AMD Zen-alapú Naples platformját, illetve az ARM utasításarchitektúrára épülő Qualcomm és Cavium processzorokat egyaránt alkalmazni fogja, amik mellől az Nvidia Tesla gyorsítói sem maradnak ki. A Microsoft nyitásából az érintett cégek sokat profitálhatnak, miközben a redmondi óriás személyre szabottabb, az egyes munkafolyamatokhoz (leg)jobban passzoló platformokkal próbálkozhat, eközben pedig a költségekkel együtt Intel-függőségét is csökkentheti.

A friss bejelentés legnagyobb horderejű része az ARM-os nyitás, amelynek értelmében a konzumer operációs rendszerek (Windows Phone, Windows RT) után immár kiszolgálós környezetben is kiaknázza az okostelefonok világában abszolút egyeduralkodó utasításarchitektúrát a Microsoft, még ha (egyelőre) csak saját adatközpontjaiban teszi is ezt. A vállalat már korábban is kacérkodott az x86 konkurenseivel, Windows NT-ből készült PowerPC-hez, Alpha-hoz, illetve MIPS-hez is kiadás az Intel Itaniumához fejleszett rendszer mellett, de ezek a kiadások előbb vagy utóbb, egytől-egyig a süllyesztőben végezték. Az ARM szakíthat a baljós tendenciával, ugyanis a már említett apropóból az utasításarchitektúrának komoly ipari támogatottsága van, a telefonok mellett például routerekben, televíziókban, és még számos egyéb, beágyazott rendszert futtató eszközben van jelen az ARM, emiatt pedig tucatnyi gyártó készít ilyen processzorokat.

A szervervilág ajtaján viszont mindezidáig hiába kopogtattak ARM-alapú rendszerkkel, a próbálkozásokba jóformán mindenki belebukott, a nem túl dicső listán a Calxeda mellett ott az Applied Micro X-Gene családja, vagy a Broadcom Vulcan projektje, és az AMD kvázi halva született Opteron A1100 sorozata is, az utód K12 fejlesztését pedig végül jegelte a vállalat, amely erőforrásaival inkább az x86-os termékekre fókuszál. Bár végül az ARM-os termékek egyike sem lett sikeres, a fejlesztésekkel valamelyest sikerült közelebb hozni az utasításarchitektúrát a szerverek világához, ami a Microsoftnak elég volt ahhoz, hogy saját adatközpontjaiban élesben is bevesse az utasításarchitektúrát.

A vállalat egyik fő motivációját az ARM-os megoldások testreszabhatósága jelenti, ugyanis a processzorok alapvető felépítése nagyon könnyen variálható, az építőkockákból szinte bármilyen lapka egyszerűen összelegózható, illetve az egyes utasításkészletek is meglehetősen rugalmasak, például a szuperszámítógépekhez tervezett SVE (Scalable Vector Extensions) 128-tól egészen 2048 bitig skálázódik, a vektorok hossza az aktuális igényeknek megfelelően viszonylag rugalmasan, 128 bites lépcsőkben variálható. A Microsoft ezt flexibilitást használná ki oly módon, hogy az egyes munkafolyamatokhoz eltérő processzordizájnt vet be, például az indexeléshez, storage-hez, gépi tanuláshoz, vagy éppen a big datához. A választott irány az arany középutat jelentheti az általános célú (pl. Intel Xeon) processzorok és a teljesen alkalmazásspecifikus (ASIC) chipek között.

Mindehhez első körben a Qualcommal és a Caviummal dolgozik majd együtt a Microsoft. Előbbi gyártót az év második felére várható Centriq 2400 processzorát bocsájtja majd a redmondi cég rendelkezésére. A Qualcomm egyelőre nem sokat árult el közelgő termékéről, jelenleg csak annyit tudni, hogy a processzor legfeljebb összesen 48 saját tervezésű, Falkor magot vonultat majd fel, az azokat tartalmazó lapka (vagy lapkák) pedig a piacon lévő egyik legfejlettebb, Samsung 10 nanométeres gyártástechnológiával készülnek majd. A Cavium második generációs megoldásával száll be a Project Olympusba, a ThunderX2 platformról egyelőre ugyancsak nem sokat tudni. Az előd meglehetősen gyengén muzsikált a független tesztekben, számítási teljesítményt és fogyasztást tekintetében is bőven akadtak problémák, lesz min javítani a második generációval.

Az ARM-os szereplőkön túl, az Intel melletti egyetlen, x86-os szerverprocesszorokat készítő vállalattal, azaz az AMD-vel is számol a Microsoft, a redmondiak a tervezőcég második negyedévre várható Naples platformjára építenének. Az első generációs Zen magokra alapozó rendszernek az Intel platformjával szemben (is) lehetnek előnyei, a CPU-nkénti 32 mag, a nyolc memóriacsatorna, illetve a 128 darab PCI Express sáv, valamint az lapkába épített többi vezérlő jó alternatívát kínálhat, ráadásul a Zen mag hasonló órajel és fogyasztás mellett is versenyképes lehet az Intelekkel szemben. A Microsoft ezt meglovagolva jó alkupozícióba kerülhet az eddigi, kvázi kizárólagos beszállító Intellel szemben, akivel természetesen továbbra is számol a cég, aki a processzorgyártó legújabb FPGA-it már futtatja adatközpontjaiban.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Végül, de nem utolsó sorban az Nvidia sem marad ki a Microsoft hardveres poligámiájából, a grafikus processzorairól ismert vállalat egy GPU-s fiókkal készült, tehát a dobozban CPU nem kapott helyet, az önmagában nem működőképes. A megközelítés előnyét épp ez adja, a GPU-kat később úgy lehet majd cserélni, hogy a rendszer többi része változatlan marad. A HGX-1 nevű megoldás összesen nyolc darab Tesla P100 GPU-t tartalmaz, amivel félpontosságú műveleteknél közel 170, egyszeres pontosság esetében pedig 80 TFLOPS feletti tempó érhető el az összesen 28 672 CUDA-egységet felvonultató rendszerrel.

Project Olympus

Az ősszel leleplezett nyílt szerveres platform egy új univerzális alaplapot, egy nagy rendelkezésre állású tápegységet beépített akkukkal, 1U és 2U magas szerverházakat, egy nagy sűrűségű tárolótömböt, valamint egy új szekrényszintű PDU-t (power disztribution unit) tartalmaz. Ezek az elemek egyenként is átvehetőek és használhatóak, de egymással is kombinálhatóak, így együtt adják ki a Project Olympust, a Microsoft Azure adatközpontjainak következő generációs hardverplatformját.