Az Apple a technológiai fejlődés egyik mozgatórugója?

Az első iPhone bejelentésének környékén valószínűleg kevesen gondolták, hogy nagyjából kilenc évvel később az Apple, illetve annak egyes termékei döntően befolyásolhatják a technológiai fejlődés egyes irányait, valamint annak tempóját. A kaliforniai vállalat jelenleg akkora mennyiségben és értékben képes különféle termékeket értékesíteni, hogy a potenciális beszállítók egymást felüllicitálva próbálnak a "Jézusfon" gyártójának kegyeibe férkőzni.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A tét ismeretében ez persze érthető, tavaly nagyjából 230 millió iPhone talált gazdára, ezen mennyiség legyártásához pedig pontosan ugyanennyi kijelző, processzor, és akkumulátor kellett, a többi komponensről már nem beszélve. Ennek tükrében nem túlzás azt állítani, hogy jelenleg a legtöbb beszállító kívánságlistájának első helyén szerepel egy hosszútávú, az iPhone-ok valamely főbb komponenséről szóló szerződés. Ilyen óriási volumennel, valamint egy egészséges haszonkulccsal kalkulálva a beszállító éves profitjának egy jelentős része kipipálható, a részvényesek megnyugodhatnak.

Az elmúlt nagyjából 3-4 évben mindez akkora méreteket öltött, hogy már a legnagyobb beszállítók is kifejezetten az Apple jövőbeni termékeinek (és igényeinek) megfelelően alakítják fejlesztési és bővítési stratégiáikat, ami nyilván a kutatás-fejlesztési költségekben is megjelenik. Rövidtávú szerződés esetében azonban ez komoly kockázatokat hordozhat, hiszen számolni kell azzal, hogy az Apple a következő modellhez más beszállítót választ.

Amennyiben pedig az Apple bármilyen oknál fogva nem hosszabbít, úgy a beszállító egy óriási megrendeléstől esik el, és mivel a kaliforniai cég vásárlóerejét szinte lehetetlen pótolni, ezért a részben vagy egészben arra épített stratégia könnyen a visszájára sülhet el - az egészséges profit helyett meredek veszteséget kell benyelni. Bedől a méretgazdaságosságra épített modell, a felhúzott gyártósorok pedig üresen állnak. Erre egy aktuális példa lehet az A10-es rendszerchipek gyártási szerződése, mely a hírek szerint teljes egészében a TSMC zsebében landolt, ezzel pedig a Samsung eshetett el egy nagyjából akár 100 (vagy akár 200 ) milliós volumenű megrendeléstől.

Az Apple és az olcsóbb OLED-ek

Amennyiben beigazolódnak a tavaly év végén felröppent pletykák, úgy az Apple az OLED-ek fejlesztésének, illetve terjedésének, nem utolsósorban pedig a panelek árának adhat egy lökést (ez utóbbinak a lejtőn lefelé vezető úton). Az előzetes hírek szerint az organikus fénykibocsátó diódákkal működő kijelzők debütálása 2017-ben, de legkésőbb 2018-ban történhet meg, az iPhone 7s vagy az iPhone 8 készülékek valamelyikében. Az Apple nem sieti el a váltást, a vállalat jobb minőségű és olcsóbb panelekre számít, nem alaptalanul.

Az aktuális Apple termékpaletta egy részébe az LG biztosítja a kijelzőket, a hírek szerint pedig a vállalat jó eséllyel pályázhat az első, OLED panelt alkalmazó iPhone beszállítói státuszára is. Ez összefüggésben lehet a dél-koreai cég egyik legújabb befektetésével, melynek keretein belül 8,71 milliárd dollár értékben hoz létre egy új OLED-gyártó és -fejlesztő üzemet az LG. A tervek szerint a P10 nevű komplexum OLED-ek teljes spektrumát készítheti majd 2017-től, a televíziókban található panelektől egészen az okosórákba szükséges apró megjelenítőkig. Amennyiben az üzem kapacitását az Apple 100 milliós volumennel használja majd ki, az lökést adhat a nagyobb OLED kijelzők fejlesztésének is, ennek pedig egy kellemes hatása lehet a továbbra is drága monitorok és TV-k árának további csökkenése is. Ily módon gyakorlatilag az iPhone-vásárlók fizetnék ki az OLED-kijelzők többletköltségeit, végül pedig mindenki olcsóbban juthatna ezekhez a panelekhez.

Így segít az Apple az AMD-nek

Az Apple már egy ideje nem elégszik meg az aktuálisan elérhető legfejlettebb félvezetőgyártási technológiánál rosszabbal, a vállalatot ettől pedig egyelőre még az sem tántorítja el, hogy ez az irány egyre költségesebb, a kisebb csíkszélességekre való átállás kiadásai ugrásszerűen nőnek. Az Apple egyre fejlettebb gyártástechnológiákra irányuló igényét jelenleg két bérgyártó, a Samsung és a TSMC próbálja kielégíteni.

Ezen két vállalat komoly fejlesztési versenyt vív egymással, hogy a jövőbeni iPhone-okhoz szükséges rendszerlapka gyártására kizárólagos, vagy akár megosztott szerződést kapjon, ahogy utóbbi például az A9 SoC esetében is történt. A tét óriási, hisz akár 100 millió feletti volumenű is lehet a megrendelés, amivel relatíve gyorsan kitermelhető az adott gyártástechnológia kutatási és fejlesztési költsége. Ez az OLED-mintára azt jelentené, hogy a gyártósoron készülő többi félvezető fajlagos költsége jóval alacsonyabb lesz, ha az Apple is onnan vásárol.

Nem csoda, ha a két bérgyártó versenyfutása felgyorsította a fejlesztéseket. Amennyiben a Samsung vagy a TSMC az Intelnél hamarabb tudná tömegtermelésben is bevetni 10 nanométeres technológiáját, azzal utóbbi vállalat gyártástechnológiai vezető szerepe veszélybe kerülhetne. Évtizedek óta először fordulna elő, hogy a piacon nem az Intel kínálná a legnagyobb tranzisztorsűrűséget logikai áramkörökhöz.

Ennek egyik nyertese többek között épp a konkurens AMD lehetne, mely cég számára így először nyílna út, hogy ezen a téren beelőzze az Intelt - a sors iróniája, hogy ehhez az iPhone felfutására és az ARM-os utasításarchitektúra (mobilos) sikerére volt szükség. Bár a Samsungtól már érkeztek pozitív hírek a 10 nanométer fejlesztését illetően, a felvetés egyelőre szigorúan teoretikus. Az AMD ettől függetlenül már most köszönetet mondhat az Apple-nek, aki A9-es processzoraival hozzájárult a 14 (és 16) nanométeres fejlesztésekhez, amire idén számos AMD termék építkezhet, ezzel pedig a cég komoly lemaradást dolgozhat le.

Az Intel és a modemek

Az évi százmilliós nagyságrendű iPhone értékesítés a hírek szerint már az Intelnek is komolyan szemet szúrt. A processzorgyártó pechére az Apple legutóbbi saját fejlesztésű ARM-os rendszerchipje pokoli jól sikerült, így a cupertinóiaknak eszük ágában sincs egy esetleges Intel megoldásra váltani, és egyelőre arra sem látszik esély, hogy az Apple processzorainak gyártására meg tudna állapodni az Intellel. Ugyanakkor van egy fontos alkatrész, ami beleillene az Apple okostelefonjaiba, ez pedig az LTE modem. Ezt a komponenst már évek óta a Qualcomm szállítja az Apple-nek, mivel ez biztosítja a legjobb kompatibilitást, a modem gond nélkül működik az összes szabványos mobilhálózaton.

Tavaly ősszel látott napvilágot a pletyka, mely szerint az Intel egy kisebb hadsereget, nagyjából 1000 főt állított rá a projektre: modemet kell szállítani az iPhone-ba. A léc igen magas, egyrészt meg kell ugrani a Qualcomm minőségi színvonalát, másrészt árban is alá kell menni a konkurens gyártónak. A felvetést tovább erősítette, hogy november végén a Qualcomm alelnökét is leszerződtették, akit a Kliensoldali és Dolgok Internete üzleti szegmens és Rendszer Architektúra csoport elnökévé neveztek ki.

A fejlesztések egyik első gyümölcse a közelmúltban leleplezett XMM 7480 LTE Advanced modem, mely egyelőre nem nyerte el piacképes formáját, végleges termék csak az év végén érkezhet, ugyanakkor az Intel az előd XMM 7360 egy újabb, immár 14 nanométeren készülő variánsát is bejelentette, mely már akár az ősszel érkező iPhone 7-ben is szerepet kaphat. Amennyiben az Intel elnyeri a beszállítói szerződést, úgy az akár 1 milliárd dolláros bevételt is hozhat, ami sokat javítana az évek óta csak masszív veszteséget termelő mobilos részleg eredményén. És persze az sem elhanyagolható hozadék, hogy világszerte több ezer mobilhálózati mérnök kezdené azonnal az Intel modemjéhez optimalizálni a rádiós rendszereket - ennek előnyét pedig más, a chipet használó termékek is élveznék, ezzel lebontva az Intel versenyhátrányát.

Az Apple és az alumíniumipar forradalma

De nem a félvezetőgyártás és a mobilhálózatok optimalizálása az első terület, ahol az Apple üzleti döntései hegyeket mozgatnak meg. A cég 2008-ban mutatta be az első unibody kialakítású MacBookját, melynek háza a korábban alkalmazott titánötvözet helyett alumíniumból készült. Utóbbi anyag bár a titánnál kevésbé ellenállóbb, cserébe lényegesen könnyebb, valamint olcsóbb mint az átmenetifém. Az alumínium ugyanis a földkéreg tömegének mintegy nyolc százalékát teszi ki, bolygónk harmadik leggyakoribb eleme, míg a titán ebben a listában csak a kilencedik helyet foglalja el. Emellett a titán majd 70 százalékkal sűrűbb az alumíniumnál, ezért utóbbi jóval könnyebb, ugyanakkor kevésbé ellenálló, de ez egy bőven vállalható kompromisszum a különféle mobil eszközök esetében, notebookoknál, tableteknél, okostelefonoknál. A könnyűfém további előnye, hogy könnyen megmunkálható, miközben a műanyaghoz képest minőségibb érzést nyújt.

Miért nem használt akkor minden PC és telefon már ekkor alumíniumot? A válasz prózai: teljességgel hiányzott az ellátási lánc és a feldolgozási technológia, amely a megfelelő minőségű alapanyagot hatalmas mennyiségben leszállítja, majd a formatervnek megfelelően meg is munkálja. Szükség volt arra, hogy az Apple zseniális illetékese, az ellátási lánc megszervezéséért felelős Tim Cook jelentős befektetésekkel, olcsó kölcsönökkel és hatalmas előrendelési szerződésekkel rávegye az alumíniumipari szereplőket arra, hogy kialakítsák-felépítsék az ehhez szükséges kapacitást és például elkészüljön az a gyártástechnológia, amely óriási volumenben is költséghatékonyan tudja feldolgozni az alapanyagot. A munka nagyjából 2012-re érte el az Apple okostelefonjainak tömeggyártásához szükséges szintet, ezért az iPhone 5 már alumínium házzal érkezhetett.

Az amerikai Alumínium Szövetség szerint az Apple, illetve annak korábbi vezetője tette igazán népszerűvé az alumíniumot a mai modern elektronikai iparban. A cupertinoi cég igényeire alapozva néhány év alatt felvirágzott a könnyűfém termelése és megmunkálása, amire persze a többi, konkurens gyártó is felfigyelt. A jól működő ellátási láncot ma már számos más cég is kihasználja, a Samsung és a HTC mellett láthattunk alumíniumházas Sony, Lenovo, és Lumia okostelefonokat is, ahogy jó néhány, elsősorban felsőkategóriás táblagép és notebook is könnyűfém házzal érkezik, amit az Apple korábbi ötlete nélkül ma csak nehezen lehetne gazdaságosan megvalósítani.

Az Apple, mint technológiai mozgatórugó

A felsorolt események fényében nem túlzás azt állítani, hogy az Apple az elmúlt néhány évben jelentősen meghatározta egyes fejlesztések irányát, a vállalat óriási igényeihez számos beszállító igazította ütemtervét, kezdett bele költségek kutatásokba és fejlesztésekben, vagy épített ki új beszállítói láncot. Ezen módosításokból ugyanakkor közvetlenül vagy közvetetten más cégek (és más cégek vásárlói) is profitálhatnak, az Apple tevékenysége az ipar egy szélesebb spektrumára is hatással van.