25 éves a ThinkPad - és jubileumi kiadást is kapott

Megérkezett a notebook amire sokan évek óta várnak, a Lenovo lerántotta a leplet a ThinkPad jubileumi, negyed évszázados kiadásáról. A limitált kiadású PC formaterve a klasszikus modellekét idézi, első ránézésre a gyártó csak néhány kötelező módosítást hajtott végre, amely szerencsére túlzottan nem érintette a billentyűzetet. Ennél a résznél eltűnt az ős ThinkPad felhasználók számára nem túl népszerű szigetes kivitel, amelynek helyét a márka életútjának első felében alkalmazott, ikonikus megoldás vette át (vagy inkább vissza). A háttérvilágítással megspékelt klaviatúra természetesen pöcökegeret is kapott, mindezek alá pedig egy viszonylag új hardver került a processzortól a csatolókig bezáróan. Utóbbiak és a retró dizájn kombinációjáért azonban meglehetősen nagy összeget, közel 2000 dollárt kér a Lenovo.

Friss vas retró köntösben

A Lenovo ThinkPad 25 néven futó notebook 14 hüvelykes Full HD felbontású IPS kijelzőt kapott, amely panel vélhetően egyezik a ThinkPad X1 Carbonból ismert, remek képminőséget produkáló komponenssel. E fölé egy arcfelismerésre is képes webkamera került, amelynek felbontása mai szemmel nézve szerény, mindössze 1280x720, azaz HD. A központi egység szerepét a kétmagos Intel Core i7-7500U tölti be, amely 2,7 GHz-es alap-, és 3,5 GHz-es turbó órajelre képes. Utóbbi egy kisebb csalódás, az Intel ugyanis alig másfél hónapja adta ki a 8. generációs modelleket, amelyek ugyan alacsonyabb alapórajellel, de már négy processzormaggal érkeznek. A korábbi generáció oka vélhetően abban rejlik, hogy a jubileumi gép tervei már régebb óta készen vannak. A memóriát nem spórolta ki a gyártó, a rendszerbe ugyanis 16 gigabájt DDR4 RAM került, ám azt egyelőre nem tudni, hogy a modulok/chipek forrasztottak-e, azaz lesz-e lehetőség bővítésre.

A beépített diszkrét grafikus kártya sem a legújabb trendeket idézi, a GeForce 940MX még a CPU-nál is régebbi fejlesztés, a Maxwell-alapú modellt tavaly márciusban mutatta be az Nvidia, amely adaptertől nagyjából az asztali GeForce GT 730 tempója várható. Háttértárban már nem nagyon van kompromisszum, ennek szerepét egy 512 gigabájtos PCI Express csatolós (NVMe?) SSD-re bízta a Lenovo, ami vélhetően cserélhető, azaz a kapacitás viszonylag egyszerűen tornázható feljebb. A vezeték nélküli hálózati csatoló szerepét egy 802.11ac-s Intel (2x2) adapter tölti be, ami természetesen Bluetooth támogatást is nyújt a szabvány 4.2-es verziójáig bezárólag. Emellett WWAN támogatás is van, a gépbe a Sierra Wireless EM7455-ös típusú 4G modemje került.

Portok és csatolók szempontjából kevés panasz érheti az évfordulós ThinkPadot, hisz a három darab Type-A USB 3.0-s port mellé egy Type-C USB is került, ez utóbbi ráadásul Thunderbolt 3 támogatást is nyújt, tehát elvileg nincs akadálya egy izmosabb külső grafikus kártya csatlakoztatásának. Ezzel szemben picit kiábrándító, hogy a Lenovo csak egy szál HDMI portot kínál a külső kijelző csatlakoztatásához, amely az Intel integrált, és az Nvidia koros diszkrét grafikus vezérlőjének megfelelően csak a szabvány 1.4b verzióját támogatja, ami 4K felbontást legfeljebb 30 hertzes képfrissítés mellett engedélyez. A probléma elvileg áthidalható a már említett Thunderbolt 3 csatolóval, az ugyanis hivatalosan a DisplayPort 1.2-t is támogatja, arról azonban egyelőre nincs információ, hogy ez a gyakorlatban működik-e a ThinkPad 25-nél.

Ezek mellé meg a gigabites Ethernet RJ45-ös aljzata, a mechanikus dokkoló portja, valamint egy SD kártyaolvasó került. Az ujjlenyomat-olvasóval is felszerelt ThinkPad 25 mindezt a trendeknek megfelelően viszonylag szerény, 1,58 kilogrammos tömegbe sűrítette bele az amúgy 33,7 centiméter széles, 23,3 centiméter mély, illetve 20 centiméteres magas gépben. Mindez még egy könnyen cserélhető, 48 Wh-s akkumulátort is tartalmaz, amely a Lenovo állítása szerint akár közel 14 órás üzemidőt is biztosíthat. A ThinkPad 25 kezdőárát nettó 1900 dollárra lőtte be a Lenovo, ami idehaza alaphangon bruttó 650 000 forintot jelentene. Utóbbi feltételes mód sajnos nem véletlen, a gyártó hazai képviselete ugyanis kérdésünkre elárulta, hogy Magyarországon nem kerül hivatalosan forgalomba a notebook, ezért akinek a jubileumi gépre fáj a foga, annak majd nyugati irányban kell körülnéznie.

Egy kis ThinkPad történelem

A ThinkPad márkanév közel annyira ismert a számítástechnika világában, mint a Coca-Cola az üdítőiparban. Az 1992. október 4-én, azaz szinte pontosan 25 éve piacra került első modell, a Thinkpad 700C-től kezdve sokáig a megbízhatóság és az innovatív megoldások felvonultatása, valamint a konzervatív megjelenés volt az összes gép jellemzője. 1992-ben egy noteszgép csak a kiváltságosoknak adatott meg és ez nem csak hazánkban volt igaz, hanem még az Egyesült Államokban is. Az említett első ThinkPad notebook, az 56x297x210 milliméter méretű, csekély 3 kilogrammos 700C 4300 dollárért (mai dolláron ez mintegy 7000 dollár) számos olyan megoldást vonultatott fel, amely elsőként volt jellemzője egy hordozható számítógépnek.

Bár a technikai adatok ma mosolyt csalhatnak az arcokra, kettő és fél évtizede büszkén hirdette bármely reklámanyag a 25 megahertzes Intel 486SLC processzort, a 8 megabájt memóriát, - amelyet, ha volt rá keret, akár 16 megabájtra is bővíthettünk -, illetve a 20 megabájtos merevlemezt. Elsőként ez a noteszgép tartalmazott 10,4 hüvelykes színes TFT-kijelzőt, amelyen 640x480 képponton jelenhetett meg a Windows 3.1 kezelőfelülete. A gép természetesen a floppymeghajtót is beépítve tartalmazta. A ThinkPadek formáját és színét a Shokado Bento tradicionális japán ételesdoboz ihlette, nevüket pedig az IBM-nél használt bőrfedelű jegyzetfüzetekről kapták, amelyek fedelén a "Think" felirat volt olvasható. A rövid, tömör, néhány betűből és számból álló terméknevekhez szokott IBM-vezetés eredetileg nem támogatta a ThinkPad márkanevet, de a sajtó felkapta, ami gyorsan meggyőzte a kétkedőket.

Már a 700C óta tradicionális ismertetőjegye a gépcsaládnak az egérhelyettesítő beviteli eszköz, a TrackPoint (vagy pöcökegér), amely a billentyűzet közepén piroslik (hivatalosan magentállik), és sokak szerint éppoly kényelmesen használható, mint a jóval nagyobb népszerűségnek örvendő "tapipad". A TrackPointot az IBM szakemberei a repülővel gyakran utazó üzletemberek kedvéért tervezték a ThinkPadre, arra gondolva, hogy a gépek üléseinek háttámlájából kihajtható asztalkákon nincs sok hely az "egerészésre".

A 700C után két évvel látott napvilágot a 755 CD, amelynek 75 megahertzes Pentium processzora mellett az elsőként a gépházba épített optikai meghajtó is jellemzője volt, természetesen egy CD-olvasó formájában. A "pillangó" becenévvel illetett ThinkPad 701 1995-ben a kijelző felnyitásakor szétnyíló billentyűzettel örvendeztette meg a tulajdonosát (ebből egy példány a New York-i Modern Művészetek Múzeumában is ki van állítva), így teljes méretű gombokon folyhatott a gépelés.

Nem hagyható ki a különleges megoldásokat felvonultató modellek közül a ThinkPad 760-as sem, amely billentyűzetének kijelző felőli része két kar segítségével megemelhető, így érve el az ergonomikusabb pozíciót. Ha tovább nézelődünk a sorban következő modellek között, beleakadhatunk egy tenyérgépbe, amely a PC110 modellszámot kapta, és DOS operációs rendszert futtatott, vagy akár egy IBM PowerPC processzoros masinába, a Thinkpad 820-ba is. Említést érdemel a ThinkPad TransNote is, amely 2001-ben egy digitalizálótábla és egy hordozható számítógép stílusos ötvözeteként adta meg a hagyományos kézírás digitális átalakításának, egyben tárolásának lehetőségét.

Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.

A 2000-es évek közepén a Thinkpad modellek külön betűjelzéssel ellátott modellsorokra szakadtak, amelyek közül az "X" betűjellel jelölt sor az ultrahordozhatóké és a tábla-PC-ké lett, az "R" az üzleti vonal megtestesítője, a "T" pedig a könnyített, vékony kivitelű gépeké, vállalati felhasználásra. Európában kevéssé volt ismert az extrém kicsi ultrahordozható modelleket tartalmazó "S" sorozat, amelynek tagjai csak a japán piacon elérhetőek.

Ebben az időben egy másik, meghatározott váltás is történt a márka életében, a ThinkPad ugyanis 2005-ben az IBM személyi számítógépes divíziójával együtt a kínai Lenovóhoz került. Az üzleti gépek rajongótábora szkeptikusan fogadta bejelentést, amely végül az első néhány évben nem igazán éreztette hatását, a tulajdonosváltás ellenére a gépek megőrizték tradicionális formatervüket és élvonalbeli technológiájukat. Nem véletlenül: a gépek tervezését és az üzleti döntéseket továbbra is az eredti IBM-es csapat végezte a japán fejlesztőközpontban, a Lenovo kínai vezetése csak nagyon óvatos és korlátozott beleszólást kért a fejlesztésekbe. Az évtizedfordulót követően azonban a Lenovo már komolyabban is hozzányúlt a tradicionális formatervhez, a népszerű billentyűzetet szigetes megoldása cserélte a gyártó, amit a törzsvásárlók egy része a mai napig törésként emleget.

Ezt követően a ThinkPad évről-évre, az újabb generációkkal szinte folyamatosan vesztett régi fényéből, a márkanevet meglehetősen felhígította a Lenovo, amelyre egy példa az olcsóbb, gyengébb minőségérzetű Edge széria, amelyet sok más, korábbi brandbe egyáltalán nem passzoló modell (pl. X130e) követett. Természetesen ellenpéldák is akadnak, az X1 Carbon például egy kifejezetten jól sikerült üzleti gép, amit a közelmúltban a HWSW is elégedetten nyugtázott.

Utóbbi ismeretében kíváncsian várjuk a ThinkPad 25-öt, a jubileumi gép sikerétől függően ugyanis a Lenovo később akár egy fix helyet is szoríthat portfóliójában a koncepciónak. A fotók és a specifikációk alapján a népszerűségre van esély, a retrónak kikiáltott billentyűzet és dizájn ugyanis nem csak a keményvonalas (ex-)ThinkPad felhasználók szívét dobogtathatja meg, hanem a milliméteres billentyűúthoz (vagy érintőképernyőhöz) szokott fiatalabb generáció számára is egy új felhasználói élményt mutathat. A márka történelmének első felét jellemző innovatív megoldásokkal szemben tehát most egy retrospektív irányban bíznak a készítők, amely talán ismét karaktert adhat az elmúlt években több szempontból is beszürkült ThinkPad családnak.