Végre bemutatta a Ryzen processzorokat az AMD

Végre bemutatta a vadiúj Zen mikroarchitektúrájára épülő asztali processzorcsaládjának első tagjait az AMD. A tervezőcég három modellel indítja útnak a Ryzen famíliát, a nyolcmagos CPU-kkal az Intel csúcskategóriás processzorainak teljesítményét célozza a cég, alacsonyabb fogyasztás, illetve lényegesen szerényebb árcédula mellett. A már előrendelhető termékek a média tesztjeinek publikálásával párhuzamosan egy hét múlva, azaz március 2-án kerülnek fel a boltok polcaira, iparági források szerint az AMD nagyjából egymillió processzorral készül a startra, amihez az alaplapgyártók több mint nyolcvan darab különféle AM4 foglalatos modellt kínálnak majd.

Az AMD régóta húzza a marketing mézesmadzagát, a cég először még augusztus végén demózta az asztali, Summit Ridge kódnevű processzor nyolcmagos mintapéldányát. A vállalat már ekkora azt próbálta érzékeltetni, hogy fejlesztésük képes valós konkurenciát állítani az Intel több mint 1000 dolláros Core i7-6900K processzorának. Ezt december közepén egy újabb bemutató követte, ahol az AMD további részleteket csepegtetett az ekkor már a keresztelőn is átesett Ryzen processzorokról. Az eseményen többek között kiderült, hogy az egyes processzorok kivétel nélkül 3,4 GHz-nél magasabb (turbó) órajellel rendelkeznek majd, illetve fény derül néhány, például az energiagazdálkodást és a turbót érintő technológiára is.

52 lett, maradhat?

Az AMD végül tegnap lerántotta a leplet a végleges termékekről, illetve azoknak néhány további, eddig nem publikus részleteiről. Az egyik legfontosabb az IPC-re, azaz az egységnyi órajel alatt elvégzett műveletek mennyiségére vonatkozik. A cég korábban 40 százalékos növekedést ígért a Bulldozer család utolsó tagját jelentő, ilyen tekintetben nem túl acélos Excavatorhoz képest, amit végül alaposan sikerült felülmúlni, 52 százalékos előrelépést könyvelve el. (Ennek módjáról, illetve a mikroarchitektúra részleteiről egy külön elemzés foglalkozik majd.)

^{Volt honnan fejlődni}

Ez leegyszerűsítve annyit tesz, hogy azonos órajelen ennyivel lehet gyorsabb egyetlen, a Carrizo és Bristol Ridge processzorokban található magnál egy Zen mag, miközben utóbbi két szálon képes végrehajtani, ami optimális esetben további 20-30 százalékot jelenthet kétszálas végrehajtásnál. Az AMD szerint ettől még nem szállt a tervezők fejébe a dicsőség, a csapat már javában dolgozik a Zen második és harmadik iterációján, az azokra épülő termékek várhatóan 2020-ig piacra kerülnek.

Amennyiben az AMD hosszútávon is komoly versenytársa szeretne lenni az Intelnek, úgy erre szükség is lesz, felül kell múlni az ősi rivális utóbbi években igencsak lelassult fejlesztési tempóját, ami elsősorban a két cég közötti pénzügyi szakadék miatt jelenhet komoly kihívást.

Tavaszi szél magot áraszt

A vállalat három részre bontja a kizárólag szorzózármentes (tehát tuningolható) modelleket felvonultató Ryzen családot, a szegmentálás nagyon hasonlít az Intel "Core i" processzorainál látotthoz, az AMD is a 7-es, 5-ös, és 3-as számokat használja, amelyek itt sem fordíthatóak le magszámra. A tegnap bejelentett három modell a csúcskategóriát jelentő 7-es számozás alá érkezett, azok egyaránt nyolc magot és tizenhat végrehajtószálat, valamint összesen 20 megabájt gyorsítótárat kínálnak. A különbséget az órajelekben és a TDP mutatóban, valamint az egymagos extra turbót jelentő XFR támogatás mértékében kell keresni, amelytől akkor remélhető a maximum, ha a modellszámozás után egy "X" betű áll.

A csúcsot a Ryzen 7 1800X képviseli, a számozás alapján ugyanakkor van esély rá, hogy ezt később egy 1900X válthatja, magasabb órajellel, és talán drágábban. Az 1800X a nyolc maghoz képest viszonylag magas, 3,6 GHz-es alap, valamint 4 GHz-es turbófrekvenciát kapott, ami megfelelő hűtés mellett az XFR-nek hála magasabbra is felkúszhat. Az AMD saját mérései szerint mindez a sok szálas Cinebench R15 renderelő tesztben 1601 pontot eredményez, ami 9 százalékkal magasabb a már említett Core i7-6900K eredményénél.

Egyetlen szálon az Intel és az AMD azonos pontszámot kapott, ami a Broadwellhez nagyon hasonló IPC-t sejtet. Kisebb meglepetés, hogy 16 szálon az AMD jobb tudott lenni, ez a Zen hatékonyabb SMT implementációjának és/vagy a jobb turbónak tudható be, az igazságra a részletes tesztek adhatják majd meg a választ. A videókonvertáló Handbrake mellett 10 százalékos gyorsulást mért az AMD, Spec ViewPERF (Geomean) és PCMark8 (Home) alatt viszont 2 és 3 százalékkal bizonyult lassabbnak a Ryzen, a két modell versenye tehát meglehetősen szoros.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A hasonló számítási teljesítmény önmagában nem tenné jobb vétellé az csúcs Ryzent, két fontos paraméter viszont az AMD új üdvöskéje felé billentheti a mérleget, ugyanis az 1800X TDP mutatója és ára is lényegesen alacsonyabb, míg az Intel 140 wattos terméke nettó 1050 dollárba kerül, addig az AMD 95 wattos processzoráért az összeg kevesebb mint felét, 500 dollárt (kb. bruttó 190-200 000 forint) kéri, ami jelen állás szerint lényegesen kedvezőbb ár/teljesítmény arányt jelent.

Közvetlenül a csúcsmodell alatt húzódik a Ryzen 7 1700X, ami csupán a maximális órajelekben nyújt kevesebbet, a különbség pedig meglehetősen kicsi, alap és turbó esetében is csak 200 MHz a különbség, miközben az XFR támogatott, azaz megfelelő hűtéssel 3,8 GHz fölé kúszhat a magfrekvencia. Az AMD ezt a modellt a már említett Core i7-6900K-val, illetve a hatmagos i7-6800K-val is összevetette, amelyeknél a többszálas Cinebench R15 mérés alatt rendre 4 és 39 százalékkal volt gyorsabb az 1700X. Egyszálas eredményeket az AMD egyelőre nem közölt, de az alacsonyabb órajel miatt ezekben várhatóan pár százalékkal le lesz maradva a Ryzen. A kisebb hátrányt árengedménnyel próbálja kompenzálni a cég, az 1700X árcédulája ugyanis 400 dolláron állt meg, ami 6900K áránál 650, a 6800K-jénál pedig 10 dollárral alacsonyabb.

A bemutatott trió aljára Ryzen 7 1700 került, szintén nyolc maggal, szerényebb XFR képességgel, alacsonyabb órajelekkel, fogyasztással, nem utolsó sorban pedig árcédulával. Ez számszerűsítve 3 GHz-es alapórajelet és 3,7 GHz-es turbót jelent, amihez igen kedvező, mindössze 65 wattos TDP érték társul, ehhez hasonlót jelenleg a konkurens Intel sem a Core, sem pedig a Xeonok között nem kínál.

Saját méréseiben a jelenlegi négymagos csúcsmodell, az i7-7700K ellen küldte harcba az Ryzen 7 1700-at az AMD. Az elvárásoknak megfelelően sokszálas tesztekben tetemes az Ryzen előnye, Cinebench-ben 46, Handbrake-ben pedig 36 százalékkal jobb az AMD. A magok/szálak számával rosszul skálázódó Spec ViewPERF már az Intel bizonyult jobbnak, a 800-1200 MHz-es órajel előnyben lévő Core i7-7700K 10 százalékkal múlta felül a Ryzent. A lemaradást ebben az esetben is az árazással próbálta kompenzálni az AMD, az 1700-as modellért ugyanis nettó 330 dollárt kér a cég, ami 20 dollárral alacsonyabb az i7-7700K áránál.

De hol vannak a négymagosok?

A Ryzen 5 és 3 modelleket csak később dobja piacra az AMD, a hat és négymagos (nyolc szálas) processzorok a második negyedévben, azaz június elejéig megérkeznek, iparági pletykák szerint ezek ára nettó 175 és 260 dollár között fog mozogni. Az ennél is kisebb, négy magot és ugyanennyi szálat kínáló legolcsóbb termékek pedig valamikor az év második felében rajtolnak el. A pontos piaci megjelenés leginkább a gyártás minőségétől függhet, hisz az összes modell ugyanarra a dizájnra épül.

A hat- és négymagos termékeket a gyengébben sikerült lapkák egyes részegységeinek letiltásával állítja elő az AMD, a megfelelő mennyiséghez pedig kellő számú, kvázi hibás lapkának kell összegyűlnie, ezek hiányában tökéletes, drágábban értékesíthető lapkákat kellene szabotálni az olcsóbb termékekhez.

Egy púp az Intel hátára

Az eddig látottak alapján a Ryzen processzorok versenyképesek lehetnek, a kedvező árazással pedig sok év után ismét borsot törhet az Intel orra alá az AMD, amennyiben pedig ez realizálódik, az Intelnek válaszlépésekre lesz szüksége. Ez egy új mikroarchiektúra híján órajel emelésben és/vagy árcsökkentésben, rosszabb esetben egy az első számú processzorgyártótól korábban már tapasztalt, versenyellenes módszerben mutatkozhatna meg, ha az eddig kiszabott bírságok nem voltak elég elrettentőek.

A legkevésbé az első lehetőség fájna, igaz valószínűleg ezzel is nyerné a legkevesebbet az Intel. A második verzióval már jelentősen csökkenne a vállalat bevétele, akinek a PC-piac zsugorodása, illetve a félvezetőgyártás rohamléptekben növekedő fejlesztési költségei miatt épp most hiányzik a legkevésbé egy kiélezett árverseny.