Samsung 9 Series: az egyéniség diadala

Vitathatatlan, hogy a mai noteszgépek formatervére jelentős hatással volt az Apple, amely pusztán a birtoklási vágy felélesztése céljából kötelezővé tette a notebookoknál a sérülékeny alumínium burkolatot, a szigetszerű billentyűzetet és erőltette a vékonyságot. A világ nagy PC-gyártói szolgaian kezdték el utánozni az Apple MacBook és a MacBook Air formavilágát és anyaghasználatát, de a legtöbbnek csak egy gyenge másolatra futotta az erejéből és a kreativitásából.

A Samsungnál most mertek egyedit álmodni

A Samsung 9 Series tervezőinek legnagyobb érdeme, hogy a MacBook Airnek csak a jellemzőit próbálták utánozni és felülmúlni, nem másolták le magát a gépet és a notebooknak van saját, csak rá jellemző formaterve, formanyelve - ellentétben például a Galaxy okostelefonokkal, amelyek az iPhone szakasztott másai. Míg az Apple - és a másolók - alapvetően lekerekített téglalap formát erőltetik a laptopok házánál, a 9 Series kimondottan az ívekre koncentrál. A gép színre sem olvad be az arctalan Apple-másolók sűrű tömegébe, a ma annyira divatos ezüst helyett szálcsiszolt fekete dúralumínium borításával kimondottan kitűnik közülük. Kívülről a gép leginkább egy elegáns  iratmappára hasonlít.

A 9 Seriest, vagy másképp 900X-et felnyitva azt is láthatjuk, hogy a kijelző terén is szembe ment a trendekkel a cég és a ma elterjedt csillogó helyett matt borítású panelt épített bele, amivel feltehetően az üzleti felhasználók igényeit próbálja kiszolgálni. A LED háttérvilágítású panel kiváló képet ad, a színekre és a betekintési szögekre sem lehet panasz, a felbontásra azonban már igen: 1366x768 pixel 13,3 méretben nem kevés, de egy prémium kategóriás géptől ennyi pénzért azért elvárnánk legalább 1440x900 képpontot. A háttérvilágítás széles tartományban állítható (a maximális fényerő 400 nit) és automatikusra is kapcsolható.

A billentyűzet kialakításánál az először a Sony VAIO-knál látott, de az Apple által elterjesztett szigetszerű megoldást választotta a Samsung. A 900X gombjai nem sikerültek rosszul, noha gépelésnél eleinte kicsinek érződtek, de azért meg lehet szokni őket. Ennél sokkal fontosabb, hogy a klaviatúra stabilan áll a helyén, nem mozog és nem lötyög és a billentyűk útja és nyomáspontja is pont jó. Rossz pontot azért itt is be kell írjunk a koreai cégnek, mégpedig egyes gombok elhelyezéséért: az Ins és a Del billentyűk a megszokott helyen, jobbra felül kaptak helyet, a Home, a PgUp, a PgDn és az End viszont jobbra lent, a kurzorvezérlőkön található és Fn kombóval hívhatók elő. A gombok háttérvilágítása példásra sikerült, sokkal kevésbé szivárog a fény mellettük mint az Apple gépei esetében. A világítás erősségét több fokozatban is lehet állítani, kár hogy a kijelzővel ellentétben ezt nem lehet automatikusra állítani.

A billentyűzet mellé egy jó nagy multitouch-os touchpadet is építettek a gépre, ami az egyik legjobb, amit windowsos laptopokon eddig próbáltunk. A belső összképet sajnálatosan lerontja a kijelzőt és a billentyűzetet körbeölelő fényes fekete műanyag, sokkal jobban tetszett volna a 900X, ha itt is ugyanazt a fekete fémborítást kapta volna mint amiből a fedőlap vagy a csuklótámasz készült. A tervezők feltehetően azért döntöttek a műanyag alkalmazása mellett, hogy a gép tömegét 1,31 kilogrammra tudják szorítani és elmondhassák magukról, könnyebb gépet alkottak mint az 1,35 kilogrammos Apple MacBook Air (13").

A vékony kialakítás miatt a Samsung 9 Series csatlakoztathatósága terén némi kompromisszumot kellett kötnie a tervezőknek, de ezek szerencsére nem komolyak. A 900X bal oldalán egy USB3.0 csatlakozó, egy microHDMI-kimenet és egy Ethernet-port található, utóbbi nem szabványos, de a mellékelt adapterkábel tartalmazza az elterjedt RJ45 aljzatot - feltehetően úgy gondolkoztak a mérnökök, hogy aki NX900-at vásárol, az vezeték nélküli internetkapcsolattal fogja használni, amihez egyébként a 802.11 a/b/g/n szabványú Intel vezérlő jó partner. A jobb oldalon egy USB2.0 csatlakozó és egy 3,5 mm-es hangcsatlakozó található a microSD kártyaolvasó társaságában. Az aljzatokat példás módon kinyitható ajtó mögé rejtette a Samsung, de csak alulról látszanak azok a piktogramok, amelyek megmutatják, melyik ajtó mögött milyen csatlakozó rejtőzik. Persze a gép tulajdonosa valószínűleg hamar meg fogja jegyezni ezek helyét, úgyhogy ezt nem róhatjuk fel igazi hibaként.

Keveset eszik

A Samsung 9 Series hardvere túl sok szót nem érdemel, gyakorlatilag Intel Sandy Bridge ULV (Ultra Low Voltage) referenciaplatformnak tekinthető, a részletes hardverleltár megtekinthető az AIDA64 riportban, a lényeges sarokpontok címszavakban: kétmagos Core i5-2467M processzor integrált HD Graphics 3000 videovezérlővel, 4 gigabájt DDR3 rendszermemóriával és 128 gigabájtos Samsung SSD-vel.  Ami ennek kapcsán szót érdemel, az az energiafogyasztás és a hűtés. A 32 nanométeres csíkszélességen készülő, kimondottan energiatakarékosságra optimalizált Sandy Bridge processzorgeneráció valóban jelentős előrelépést jelent ezen a területen még a közvetlen elődhöz képest is, ez teszi lehetővé, hogy ma már ilyen, kimondottan vékony és könnyű gépekbe is bekerülhessen, leváltva a Core 2 sorozatú chipeket.

Méréseink szerint a Samsung 900X fogyasztása tétlen állapotban, minimális kijelzőfényerő és bekapcsolt Wi-Fi mellett 7 watt körül mozgott, vagyis a 46,6 wattórás akkumulátort csurig töltve  közel 7 órán át olvashatunk a gépen. A tapasztalataink azt mutatják, érdemes a háttérvilágítással csínján bánni, mivel a kijelző fényerejét a maximumra tekerve már 12 wattot kér a notebook, a billentyűzetvilágítást is teljes fényerőre kapcsolva pedig a 15 wattot is elérheti a fogyasztás, továbbra is tétlen állapotban. Az akkus üzemidő tehát nem csak a használattól, hanem a környezeti fényviszonyoktól is függ.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Webböngészés közben tipikusan 8-9 wattos fogyasztást mértünk, ami 5óra feletti üzemidőre elég, de még YouTube HD Flash videó lejátszása közben sem szaladt a teljesítményfelvétel 11 watt fölé, ami a processzorba épített grafikus vezérlő hardveres dekóderének köszönhető elsősorban. A 9 Series tehát elég takarékosan bánik az akkumulátorával, bőven elég az áramforrás akár két egész estés HD film lejátszására is például egy hosszabb repülőút alkalmával. Negatívum, hogy ha működés közben töltjük a gépet, nagyon erősen melegszik a fémborítás jobbra hátul, szinte már éget, de erős terhelésnél a legtöbb fémborítású notebook produkálja ezt a jelenséget.

Az 900X hűtője elég csendesen dolgozik, de akit még ez az alig hallható zúgás is zavar, a Samsung által előre telepített Control Center alkalmazásból be tudja kapcsolni a silent mode-ot. Ebben az üzemmódban a gép hűtője egyáltalán nem jár, cserébe az elektronika nem engedi felpörögni a processzort és még az Aero Glass effekteket is kikapcsolja a Windows 7-ben hogy kímélje a grafikus gyorsítót. A Control Centerből a gép más hardverközeli paramétereit is állíthatjuk, itt lehet ki- és bekapcsolni a Wi-Fit, a Bluetooth-t vagy a kikapcsolt állapotban is áram alatt maradó USB-portot.

Megalapozhatja a Samsung jó hírét

A nálunk töltött rövid időt alatt kedvező benyomást tett ránk a Samsung 9 Series, ami alapján meleg szívvel tudjuk ajánlani, mert olyan erénnyel rendelkezik, amivel a mai mezőnyben kevés laptop bír: egyénisége van, nem akar senkit és semmit másolni, amivel egyértelműen kivívta elismerésünket. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy egy minőségi anyagokból korrekten összerakott felső kategóriás laptop, amely kiegyensúlyozott hardvere révén változatos területeken bevethető, leszámítva persze a legújabb 3D játékok futtatását vagy a 3D grafikus tervezést - a gépet  mégis inkább üzleti tárgyalásokon tudjuk elsősorban elképzelni, még akkor is, ha valójába nem kimondottan üzleti noteszgépről van szó, hiányzik belőle az ujjlenyomat-olvasó és a TPM chip is. A Samsung 900X ebben a konfigurációban 350 ezer forintért vásárolható meg.