Kipróbáltuk: Samsung Galaxy S20 Ultra

Az utóbbi években a legtöbb nagy okostelefon-gyártónál bevett szokássá vált, hogy csúcsmodelljeikből egy mai szemmel nézve "kisméretű", illetve egy nagyobb, jellemzően néhány extrával megtoldott kiadást is piacra dobnak, érezhetően borsosabb áron - de nem állt meg itt a paletta szegmentálása, a mezei csúcstelefonok és sokszor "plus" jelölést viselő nagyobb testvéreik mellé megérkeztek az ultraprémium zászlóvivők, amelyekben a gyártók a kötelező csúcsvason túl minden további paramétert is igyekeznek 11-esig tekerni.

Nincs ez máshogy a Samsung Galaxy sorozatnál sem, amelynek élén a Galaxy S20 Ultra lovagol. A telefon minden létező rubrikát gyorsan kipipál, a csúcsteljesítmény mellé abszolút élvonalbeli kijelző és kamerarendszer párosul, ráadásul belső tárhelye microSD kártyával is bővíthető, ami az élmezőnyből egyre inkább kivesző funkció. Valószínűleg nem árulunk el ugyanakkor nagy titkot azzal, hogy az ultraprémium szegmensbe a Samsungnál sem filléres a belépő, az S20 Ultra csillagászati árazás mellett vásárolható meg.

A brutális specifikációkat terítő, vad számháború közben ugyanakkor az okostelefon megjelenését tekintve a gyártó nem kockáztatott sokat, a készülék a cégtől megszokott, magas, 20,5:9-es képarányú üvegszendvics felépítést hozza, elöl hátul ívelt üvegborítással, amelyet fém keret övez. Noha a vonalvezetés aránylag visszafogott, ezzel együtt még mai viszonylatban is látványosan nagyméretű készülékről van szó: a maga 166,9 milliméterével és 8,8 milliméteres vastagságával az eszköz nem lesz a női nadrágzsebek legjobb barátja - hogy "van benne anyag" az az eszköz súlyán is érződik, az S20 Ultra mintegy 222 grammot nyom.

Az előlapon a tavalyi modellekhez képest legszembeötlőbb változás, hogy a kijelzőbe ütött előlapi kamera középre költözött - a feltűnőbb újításokért a hátlapra kell navigálni, itt található a hátoldal felszínéből több mint egy milliméterrel kiemelkedő, méretes, téglalap alakú kamerablokk. A komoly szenzorcsomag az egyébként átlagos külső mellett sem hagy kétséget afelől, hogy bőven a prémium kategóriába pozicionált eszközzel van dolgunk. A modulon négy szenzor és egy vaku figyel - a kamerákkal a vállalat idén is magasra tette a lécet, mind a fő kamera 108 megapixeles szenzorával, mind pedig a készülékházban többször is "elkanyarodó" periszkóp-tükörrendszerrel felszerelt telefotó lencsével.

Míg a kamerablokk hízott, a fizikai gombok számából idén lefaragott a gyártó, a dedikált Bixby gomb eltűnt a készülékről, ami a legtöbb felhasználót valószínűleg nem fogja túlzottan megrázni - a Samsung virtuális asszisztense nem örvend kiemelkedő népszerűségnek a piacon, így dedikált gombját sokan egyáltalán nem, vagy inkább más alkalmazások vagy funkciók indítására használták a széria korábbi modelljein. A hagyományos, 3,5 milliméteres fejhallgató jack hiánya már kellemetlenebb lehet, azt viszont nem mondhatni hogy bárkit váratlanul érne, a klasszikus csatlakozó sokak bánatára ugyan, de lassan kikopik a piacról. A gyártó mindenesetre mellékel USB-C-s fülest a készülékhez.

120 HERTZ: MEGLÁTNI ÉS MEGSZERETNI

De maradjunk egyelőre a telefon előlapján: a méretes AMOLED kijelző nem csak HDR10+ plecsnijével és felbontásával gurít nagyot, 120 hertzes frissítési rátája is az élvonalba húzza a telefont - amely ezzel az értékkel az olyan riválisokat is lekörözi, mint a 90 hertzes kijelzővel operáló Huawei P40 Pro. A 120 hertzes frissítést bekapcsolva a mozgó tartalmak, például a különböző közösségi média alkalmazások tempósan görgetett hírfolyamai elképesztően "simán" vonulnak át a kijelzőn, bármilyen szaggatásérzet vagy elmosódás nélkül - ez játékoknál kifejezetten jól jöhet, de a mindennapi használat során is nagyon kellemes élményt nyújt, ami után nem akaródzik majd visszatérni a hagyományos, 60 hertzes panelekre.

A 120 hertzes mámorhoz azért minimális kompromisszumra is szükség van, a kijelző felbontását ilyenkor a maximális 3200x1440-ről 2400x1080 pixelre veszi vissza az eszköz - ez ugyanakkor nem hoz látványos minőségromlást, az áldozat bőségesen megéri a felturbózott frissítési gyakoriságot. Kicsit fájdalmasabb lehet az akkus üzemidő csökkenése a funkció bekapcsolásával - bár nincs szó drasztikus visszaesésről, azért ha éjszaka még hosszabb hazaút áll előttünk, és a készülék lassan elköszön a kétszámjegyű töltöttségi szinttől, jobb visszaváltani 60 hertzre.

ÚJ VAS, ISMERŐS UI

A szuperlatívuszokat a vas terén sem kell visszafogni, a Samsung Exynos 990 lapkája kiváló teljesítményt biztosít, illetve a 12 gigabájt RAM-ra sem lehet panasz, az eszköz 5-6 alkalmazással való zsonglőrködés közben sem felejti el, azoknak épp melyik oldalán tartottunk. Az telefon játék, böngészés, chatelés és lényegében minden egyéb feladat közben villámgyors, egy pillanatig sem gondolkozik el az mindennapi használat során - az élményre pedig a 120 hertzes megjelenítés még egy lapáttal rátesz.

Az Android 10 fölött futó One UI 2 a gyártótól már ismert, minimalista felhasználói felületet hozza - és első indításkor jó szokását megtartva továbbra is rákérdez, hogy mely külső alkalmazásokat szeretnénk előre telepítve látni a rendszeren, megkímélve a felhasználót a fölösleges bloatware-től. A képességek között a sötét üzemmód is ott van, amely AMOLED kijelzőről lévén szó, nem csak divatos, de az akkus üzemidőre is pozitív hatással lehet.

A UI dizájnja letisztult, felépítése pedig a korábbi modellektől ismerős szerkezetet követi, a főképernyőn jobbra húzva érhetjük el a gyártó alkalmazásindító felületének hírfolyamát, amely különböző appokból húzza össze a felhasználó számára relevánsnak ítélt tartalmakat. A One UI 2 továbbá egy jobbról behúzható oldalsó gyorsindítósávot is kapott, ahova a gyakran használt alkalmazások ikonjai helyezhetők el.

A hagyományos navigációs sáv igény szerint itt is lecserélhető gesztusvezérlésre, ami a hasonlóan magas telefonoknál kifejezetten ajánlott, jóval kényelmesebb kezelést tesz lehetővé, mint ha minden visszalépéskor a telefon aljához kellene nyújtózkodni.

BRUTÁLIS KAMERAPAKK

Csúcsmodelljei hátoldalára a Samsung rendre élvonalbeli szenzorokat pakol - idén igazi kameraszörnyeteg jutott a legizmosabb S20 modellre. A téglalap alakú platformon összesen négy kamerát találunk, köztük egy ToF 3D mélységszenzorral, illetve a fő, 108 megapixel felbontású érzékelővel. Utóbbi alapértelmezetten 12 megapixelre összesűrített képeket lő, amelyeknél egy-egy képponthoz a szenzor kilenc fizikai képpontjának információit használja fel. Ennek eredményeként a kamera kifogástalan, dinamikus színvilágú és rendkívül részletgazdag fényképeket produkál, mind nappal, mind éjszaka - sötétben különösen jól jön a kilencszer több fényinformáció. Természetesen igény szerint a teljes, 108 megapixeles felbontás kihasználására is lehetőség van, utóbbinál a kép egészen apró részleteire is ráközelíthetünk.

Ezt egyébként helyettünk időnként maga a készülék is megteszi, az eszköz külsején is feltüntetett, hangzatos "100x" zoom eléréséhez - ezt az érték nem a telefotó kamerára utal, (esetében "csak" 4x optikai zoommal kell beérni), valójában digitális zoomról van szó, amely a fő szenzorral lőtt méretes, 108 megapixeles fotóból vágja ki a kívánt fotót. Ennek megfelelően a 100x közelítésnél ne számítsunk jó minőségű képekre, arra azonban kiváló a funkció, hogy éreztesse az óriási szenzor képességeit.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Az optikai zoomra szánt telefotó lencse ezzel szemben kiválóan remekel, a fő szenzorhoz hasonlóan optikai képstabilizációt is kapott, így a kéz remegését is ki tudja küszöbölni a közelítés során - ez a fajta stabilizáció sajnos a 12 megapixeles, ultraszéles látószögű kamerából kimaradt, noha annak hiánya ritkán, legfeljebb időnként az éjszakai fotózásánál érződik csak.

A Galaxy S20 Ultrában dolgozó gigászi, 5000 mAh kapacitású akkura a legnagyobb lelki nyugalommal bízhatjuk rá magunkat akkor is, ha a munkából nem haza, hanem szórakozni megyünk tovább. Ha a kijelzőt Full HD felbontáson és a 60 hertzes alapjáraton hagyjuk, az S20 Ultra akár két napot is végigmuzsikál normál használat mellett - ha azonban 120 hertzre váltunk, az üzemidő is visszaesik, másfél nap azonban így is kisajtolható a telefonból. Tölteni a készüléket a mellékelt 25 wattos USB-C-s töltővel, vagy vezeték nélkül is lehetőség van, illetve a fordított vezeték nélküli töltést is támogatja, vagyis hátlapjára illesztve más eszközöket is tölthetünk, legyen szó vezeték nélküli fülesről, okosóráról vagy az ismerősök telefonjairól.

LUXUS, LUXUS ÁRON

Az ultrapérmium készülékkategóriához ultramagas árazás is párosul: a telefonhoz Magyarországon a legtöbb ismert kiskereskedőnél bruttó 485 ezer forintért juthatunk hozzá. Az irdatlan összegért a Samsung valóban a csúcsok csúcsát kínálja, kompromisszumok nélkül, ugyanakkor így is erősen kérdéses, hogy vállalható árról van-e szó egy okostelefonért cserébe. Mindenesetre ha a "pénz nem számít" nem nagyon van olyan terület, ahol bele lehetne kötni az S20 Ultrába. Talán az dobhatna még valamicskét az élményen - a "kimaxolt" életérzés kedvéért - ha kijelző opcionálisan 3200x1440-es felbontás mellett is használható lenne 120 hertzen, de ez vélhetően túl nagy terhet róna az akkumulátorra. Az eszköz esetében nehéz megfelelő ár-érték arányról beszélni, mert bár a telefon lényegében minden tekintetben az abszolút élvonalat képviseli, a félmillió forintot nyaldosó árcédulánál számottevően, akár több százezer forinttal olcsóbban is találni kiváló okostelefonokat.