Kipróbáltuk: HTC U12+

A HTC-nek manapság nem áll a legjobban a szénája, a vállalat több elbocsátási körön is túl van, és egyre inkább a VR-re támaszkodik - ezzel együtt a hajdani vezető okostelefongyártó továbbra sem adja fel, és évről évre előrukkol újabb csúcsmodelljeivel, amelyekbe igyekszik a piacon egyedülálló elemeket is becsempészni.

Igaz ami a formatervet illeti a vállalat idei élharcosa, a HTC U12+ nem alkot egyedit: a 18:9-es képarányú kijelző oldalait bár oldalt kifejezetten vékony szegélyek határolják, alul-fölül a keretezés már vaskosabbra sikerült mint általában az idei élmezőnyben - ez persze sokaknak még mindig jobban tetszhet, mint a szegmensen az Apple kezdeményezésére végigsöprő notch (kijelző-beugró) hullám. A telefon hátoldalának kialakítása sem borzolja a különösebben a kedélyeket, a vízszintesen elrendezett kamerapáros alatti ujjlenyomat-olvasó üveg borításba süllyed, amelynek szélei oldalt ívbe hajolva találkoznak a készüléket övező fémkerettel.

Hátulról tetszetősebb

Két dologban azonban a cégnek mégis sikerült egyedit mutatnia, ezek egyik a hátlap színezése: mind a különböző fényviszonyokban más-más árnyaltot öltő "Flame Red" vörösnek, mind pedig a cégtől már tavaly megismert áttetsző sötétkéknek (Translucent Blue) sikerül alaposan feldobni a dizájnt, amely egyébként nem húzna kiugró tüskét az EKG-ra. Hozzánk a teszt erejéig sajnos épp a fekete (Ceramic Black) kiadás jutott el, amely után nem sokan fordulnak meg az utcán, ugyanakkor lehetőségünk volt a másik két modellt is szemügyre venni - különösen a telefon belsőségeit is felvillantó áttetsző változat mutat olyat, amire nincs válasza a vetélytársaknak.

Az U12+ másik különlegessége, hogy arról a hagyományos fizikai gombok teljesen eltűntek - noha ez a telefont kézbe véve nem biztos hogy kapásból feltűnik. A gombokat jelző kitüremkedések ugyanis megmaradtak a fémkereten, ezek mögött viszont már nincs hagyományos kapcsoló, a szériától már tavaly megismert nyomásérzékeny keret részeként működnek. Ezeket megnyomva a telefon egy apró rezgőmotorral ad visszajelzést a regisztrált gombnyomásról, valahogy úgy, mint az iPhone-ok home gombja esetében. A bekapcsológomb is hasonló nyomásérzékeny billentyű lett, ugyanakkor nem kell attól tartani, hogy a telefont kikapcsolva az már nem ad visszajelzést a gombok működéséről, a rendszer bizonyos akkukapacitást külön ezekhez a gombokhoz rendel hozzá, így a billentyű kikapcsolt állapotban is kattan.

A megreformált gombok kapcsán felemásak az élményeink, azok használata eleinte kifejezetten furcsa, az ember akarva akaratlanul is a szokottnál erősebben nyomkodja az "álgombokat" egy idő után azonban kitapasztalható azok érzékenysége és megszokható a használatuk - a hagyományos, mozgó gombokat ugyanakkor mégis kellemesebb nyomkodni, és a valós kattanás is megnyugtatóbb, mint a rezgőmotorok visszajelzése. Ezzel együtt tagadhatatlan, hogy miután a keretet nem törik meg a gomboknak vágott lyukak, az összességében erősebb, illetve a telefon vízállósága is könnyebben megoldható így.

Az Edge Sense nem ment sehova

Bár ránézésre nem látszik, a cég tavalyi nagy dobása, a nyomás-, vagy inkább szorításérzékeny keret is megmaradt a portfólióban, sőt tovább is fejlődött, a telefon oldalainak alsó része már a bökésekre is reagál, ezekhez is egyedi funkciók rendelhetők. A szorítós megoldás egyébként a tavaly a Google Pixel modelljeibe is utat talált, ami érthető, hiszen a keresőóriás azok piacra dobásához a HTC-től vett kompetenciát - nem lenne meglepő, ha az idei Pixelekben ez a továbbfejlesztett érintésérzékeny funkció is megjelenne.

Az üvegborítás és szorongatni való keret mögött az idei élmezőnyhöz képest nem találunk különösebb meglepetéseket, leszámítva talán a microSD-olvasót, amelybe akár 512 gigabájtos kártyát is tehetnek az extrém adathalmozók. Ahogy a csúcshardver jelenléte, úgy a telefon teljesítménye sem produkál semmi váratlant, természetesen a jó értelemben, a készülék villámgyors, reszponzív, az appok közötti gyakori váltogatással sem gyűlik meg a baja, kiválóan muzsikál. Utóbbit pedig szó szerint is érthetjük: a készülék hangszórói meglepően hangosak és tiszta hangminőséget is produkálnak, illetve a mellékelt USB-C fülhallgatóra sem lehet panasz.

A füles a tavaly megismert koncepcióra épít, azaz egy speciális hangminta lejátszásával majd rögzítésével képes feltérképezni a felhasználó fülét és kifejezetten ahhoz optimalizálni a hangzást. Hogy utóbbi funkció mennyire működik hatásosan arról egy évvel ezelőtt is megoszlottak a tapasztalatok, a telefonhoz mellékelt USonic fülhallgató ugyanakkor enélkül is remek hangzást biztosít. Bár az audiofilek csapata biztos bele tudna kötni, a felhasználók legnagyobb része valószínűleg több mint elégedett lehet vele.

A készüléken június végi teszt folyamán Android 8.0 rendszer futott, márciusi biztonsági frissítéssel, ezen a téren tehát bőven van behozható lemaradás. A felhasználói felületet mindenesetre szerencsére nem mázolta túlságosan át a cég, a UI aránylag letisztult dizájnt kapott. A használatban persze a már említett szorongatás a legérdekesebb, ehhez a telefonon lényegében bármilyen funkció hozzárendelhető, sőt akár több is, az eszköz ugyanis a dupla szorítást is kezeli. A telefon kezdeti beállításánál az is megadható, hogy az milyen erős nyomásra reagáljon. Az U12+ továbbá ahogy már szó volt róla, a keret dupla koppintását is észleli, alapértelmezetten ez az egykezes üzemmódot kapcsolja be: ezt a megoldást már több gyártótól is láthattuk, a kijelző tartalma ilyenkor az egyik oldalhoz húzva, zsugorítva jelenik meg. Ez a fajta bökdösés ugyanakkor fogásváltást is igényel a telefonon, így kell egy kis idő mire hozzászokik az ember, nem adja magát annyira természetesen mint a szorítás. Mindenesetre a bökés-szorítás is működik a telefont tokba bújtatva is, a HTC U12+-hoz készült (gyári) tokok oldala ugyanis direkt úgy lett kialakítva, hogy hozzáférést enged a telefon oldalához.

A nyomás- és érintésérzékeny keret ugyanakkor nem csak a fenti funkciókat látja el, folyamatosan figyeli azt is, a felhasználó éppen hogy tartja kezében a készüléket, és ennek megfelelően képes intuitíven szabályozni a kijelző elforgatását. A HTC által Smart Rotate-nak keresztelt funkció néha meglepően jól tette a dolgát, a telefont rendesen marokra fogva például vízszintesbe helyezkedve sem forgatta el a képernyőt, akadt viszont mikor kissé kiszámíthatatlanul viselkedett. A funkció ugyanakkor gépi tanulásra épít, így hosszabb idejű használat után vélhetően jobban alkalmazkodik a specifikus felhasználó szokásaihoz - de végső soron természetesen egyszerűen le is kapcsolható az elfordulás.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Szoftveroldalon ugyancsak pozitívum, hogy a HTC-nek nem szaladt meg nagyon a keze az előre telepített appok terén, azokból maroknyit találunk a készüléken, mint a Facebook és Instagram (amelyeket sokan egyébként is telefont kézbe véve lendületből telepítenek), továbbá a HTC Sense Companion, a HTC Alexa, a News Republic hírolvasó app, az UnderArmor fitneszappja, illetve a HTC Vive VR szemüvegéhez tartozó Viveport. A HTC Sense Companiont a cég egyféle asszisztensnek szánja, az különböző személyre szabaott ajánlásokat, időjárásadatokat dob fel, továbbá mint látható az Amazontól jól ismert Alexa asszisztens is eljutott a telefonra, igaz ennek Magyarországon nem sok hasznát vesszük.

A hátlapon található kamerapáros teljesítményére nem lehet panasz. A kettős felállás, mint több más gyártónál itt is az optikai zoomot hivatott elérni, amelyből a második lencse 2x értéket produkál. A mindkét kamerához mellékelt optikai képstabilizációnak hála a telefonnal még sietve is szép képek lőhetők - nap közben egyébként az eszköz szinte kifogástalan fotókat csinál és éjszaka, illetve szegényes fényviszonyok között is jól teljesít, noha ez utóbbi téren azért láttunk már jobbat az idei élmezőnyben, akár a Samsung Galaxy S9+ vagy a Huawei P20 Pro esetében.

Akkumulátor terén a készülék nem alkot kiemelkedőt, egy teljes munkanap aránylag kényelmesen végigcsinálható egy feltöltéssel, este azonban még a visszafogottabb felhasználók is töltőre teszik majd a telefont - de csak vezetékesre, sajnos ugyanis a készülék nem támogatja a vezeték nélküli töltést.

A telefon árát tekintve igazodik az élmezőnyhöz, bruttó 260 ezer forint környéki áron kerül a boltokba. Akinek az Edge Sense felkeltette az érdeklődését annak egy személyes találkozást megérhet a készülék - igaz idei csúcsmodellek terén nem nagyon van választása azoknak akik a szorongatós funkcióra vágynak. A HTC U12+-ban a gyártónak egy erősen átlagos házba sikerült több egyedi megoldást belezsúfolni, igaz a külsőn a vörös és áttetsző hátlapok nagyon sokat dobnak. Az akkuidő kicsit kiábrándító, ugyanakkor más téren nem lehet panasz a készülékre.