Kipróbáltuk: Sony Xperia X

Éles váltást lépett meg idén a Sony okostelefonos stratégiájában, a gyártó eddig évente kétszer frissített Xperia Z csúcsmodelljei után most egy új szériát vezetett be, amelynél a csúcshardver másodlagos szerepbe szorul - így lehet, hogy a széria zászlóvivője és névadója az Xperia X nem a legerősebb modell a portfólióban - cserébe nem is a legdrágább. Az újrastrukturált termékpalettán a cég egyes funkciók feláldozásával érezhetően csökkenteni tudta árait, és talán ez hozhat némi fellendülést az eladások tekintetében, amelyek a vállalat legutóbbi negyedéves pénzügyi jelentésének tanúsága szerint az elmúlt időszakban számottevően visszaestek.

Új név, régi külső

Az új nevezéktan dacára a formaterv nem sokat változott, a Sony továbbra is az Xperiák jól ismert vonalvezetését hozza, anodizált fém hátlappal és ugyancsak fém hatású, ám valójában festett műanyag kerettel. Szerencsére a plasztik karima nem ront a prémium érzésen, az elöl üveg, hátul fém eszköz enyhén legömbölyített peremeivel kényelmesen, hűvösen simul az ember tenyerébe. Arra mindenesetre érdemes odafigyelni, hogy az a bizonyos tenyér ne legyen túl száraz, és biztosan fogja a készüléket, a matt fémfelület ugyanis ellenkező esetben rendkívül csúszóssá teszi a telefont, kétszer is érdemes tehát meggondolni, hogy egy zötykölődő metrókocsiban az eszközt fél kézzel tartva megkockáztatjuk-e az átnyúlást a képernyő ellentétes sarkába, hogy lekattintsuk a Pokémon Go ikont. A dizájn mindenesetre ezzel együtt tetszetős, akinek külsőre bejöttek a Sony korábbi modelljei az most sem fog csalódni.

Gyorsan feltűnik ugyanakkor, hogy az ujjlenyomat-olvasót is tartalmazó, a készülék jobb élén elhelyezett bekapcsológomb mélyebben ül a vártnál, azt hüvelykujjunkkal egészen erősen be kell nyomni, hogy kattanjon is. Ennek több oka is lehet, elképzelhető például, hogy a gyártó így akarta elkerülni, hogy a zsebekben akaratlanul is benyomódjon a gomb, vagy épp így kényszeríti a felhasználókat, hogy eléggé rányomják ujjukat az ujjlenyomat-szenzorra a pontosabb eredmények érdekében. Bár a gomb kialakítása eleinte fura, sőt akár kényelmetlen is lehet, az egy-két nap alatt megszokható, ezután nem zavarja érdemben a használatot. Az ujjlenyomat-olvasó egyébként kifejezetten jól használható, gyors és pontos, egy rövid gombnyomás alatt probléma nélkül felismeri a rátett ujjat és feloldja a képernyőzárat.

Ha viszont már a gomboknál járunk, nem mehetünk el a hangerőgombok elhelyezése mellett: a billentyűk ugyancsak az eszköz jobb oldalán, egészen lent helyezkednek el, így azokat gyakorlatilag semmilyen kéztartással nem lehet kényelmesen elérni - legfeljebb a balkezes felhasználók próbálkozhatnak valamilyen extrém kisujj-karatéval. Még lentebb található a Sony védjegyének számító dedikált kameragomb, ezt hosszan nyomva akár a telefon lezárt állapotából is megnyithatjuk a kameraappot.

Felső-középszintű hardver - csúcskategóriás érzés?

A telefont felébresztve életre kel a kereken 5 hüvelykes IPS kijelző: a cég új irányvonalát a panel is jól szemlélteti, azzal a vállalat meg sem próbál beszállni a csúcskategória tempós felbontásversenyébe, a képernyőn "mindössze" 1920x1080 pixel sorakozik. Noha a VR szemüvegbe helyezve a panel 441 PPI-s pixelsűrűsége már nem az igazi, hagyományos felhasználás során (tehát nem egy nagyítópároson keresztül nézve) továbbra is kiváló, éles, szabad szemmel látható képpontoktól mentes képet ad. Panaszra a színek terén sincs ok, noha egy AMOLED-es modellnél azért valamelyest fakóbb a megjelenítés - egyedül a maximális fényerő lehetne egy hajszállal izmosabb, erős napsütésben előfordulhat, hogy egy árnyékoló kezet kell segítségül hívni a hunyorgásmentes olvasáshoz.

A felbontásversenyhez visszakanyarodva egyébként megér egy említést, hogy a Sony bár az Xperia X-szel, illetve általában az X sorozattal nem akar rekordokat döntögetni ezen a téren, a Xperia Z5 Premium modelljével továbbra is vezeti a mezőnyt, abban ugyanis egy 4K panel található. Az egy éve megjelent eszközt mi is kipróbáltuk, teljesítménye különösen VR téren figyelemreméltó.

Igaz az idei kötelező Qualcomm csúcslapka, a Snapdragon 820 kimaradt a repertoárból, szégyenkezni az Xperia X-nek sincs oka, motorháztetője alatt ugyanis egy Snapdragon 650 chip dolgozik, összesen hat processzormaggal: a kisebb teljesítményigényű feladatokat négy Cortex-A53 mag hivatott kiszolgálni 1,4 gigahertzes órajellel, a komolyabb iparosmunkához pedig a lapka két, tisztességes Cortex-A72 magot is tartalmaz, melyek 1,8 gigahertzen ketyegnek. A chip minden feladat alatt derekasan helytáll, az alkalmazások pörgős váltogatásától a látványos grafikájú játékokig, mint az Asphalt 8.

A telefon sehol nem gondolkozik sokáig, szinte mindenütt ugyanolyan sima, gördülékeny az élmény, mint egy csúcsvassal szerelt modell esetében - legfeljebb akinek van viszonyítási alapja és használt korábban huzamosabb ideig Snapdragon 820-as készüléket fedezhet fel néhol egy leheletnyivel megfontoltabb tempót a zászlóshajókhoz képest, de a különbség lényegében elhanyagolható. Az eszköz melegedése még a telefont alaposan megizzasztva sem veszélyes, a hátlap komoly terhelés alatt is inkább lesz langyos mintsem forró.

Vanillára hajazó Android és egy talicska bloatware

Szerencsére egy ideje már a Sony is felvette sok gyártó jó szokását és nem rajzolja át jelentősen a Google-féle gyári Android felületet, az alkalmazásindító első pillantásra pontos mása a keresőóriás szoftverének. A UI-t jobban megnézve persze akadnak különbségek: az alkalmazásfiók görgetős helyett lapozgatós elrendezésű, annak első oldalán pedig nem csak a telepített appok láthatók, de különböző ajánlásokat is kapunk, olyan alkalmazásokról, amelyeket a cég érdekesnek ítélt számunkra.

Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.

Bár a felület átszabásánál a gyártónak sikerült dicséretes módon visszafognia magát, előre telepített appok terén sajnos már más a helyzet, az eszközt a Sony rendesen teleszórta saját alkalmazásaival. Azon az olyan alapvető appok mellett, mint a gyártó galéria- vagy zenelejátszó alkalmazása, helyet kapott a cég játékkonzoljának funkcionalitását kiegészítő PlayStation app, a What's New alkalmazásajánló szoftver, a cég időjárás- és hírolvasó-appjai, illetve a kötelező jellegű egészség-fitneszapp, ami a Sonynál Lifelog névre hallgat. A lista persze itt még nem ér véget, az appok között böngészve megtaláljuk a Movie Creator videoszerkesztőt, valamint a fantáziadúsan Rajz névre keresztelt rajzolóappot is, de ott van még az Xperia Lounge, a Shazam alternatívát kínáló TrackID, az Amazon Shopping alkalmazás, az AVG biztonsági szoftver, továbbá a cég kiterjesztett valóság alkalmazása is, amellyel a kamera képére húzhatunk további térbeli, virtuális tartalmakat.

A felsorolt szoftverek zömét a felhasználók zöme jó eséllyel egyetlen alkalommal sem nyitja majd meg - úgy látszik továbbra is várnunk kell rá, hogy a Sony, illetve általában a nagy gyártók és szolgáltatók visszavegyenek a fékevesztett bloatware-szórásból. A telefon egyébként Android 6.0.1-et futtat, március 1-i biztonsági szint mellett. A biztonsági frissítések tehát úgy tűnik nem gyakori vendégek az új Sony modelleknél, megkerestük a gyártót, hogy ezen a területen van-e valamilyen vállalása a felhasználók felé, amint érkezik hivatalos állásfoglalás, cikkünket frissítjük.

Ígéretes kamera, nem várt baki

Az Xperia X kamerája a csúcskategória felé kacsintgat, de sajnos nem kifogástalan. A derekas, 23 megapixel felbontású szenzor határozottan szép képeket készít, az optikai képstabilizáció azonban kimaradt a funkciók közül, a kamerán továbbá néha a kontrasztos fényviszonyok is kifognak: ha az adott kép tárgya az előtérben, árnyékban helyezkedik el, a kamera, illetve a hozzá tartozó szoftver sokszor továbbra is a fényes háttérhez igazítja a kép fényviszonyait, hiába teszi sokadjára is a fókuszt a felhasználó a sötétebb tárgyra, annak helyén kétségbeesetten bökdösve a kijelzőt. Ez a probléma bár nem jelentkezik minden hasonló helyzetben, ahhoz épp elégszer jön elő, hogy bosszantó legyen. Más körülmények között, beleértve az éjszakai képeket is, a kamera mindenesetre kifejezetten jól teljesít.

A semmiből jött akkubajnok

Az akkus üzemidőt illetően nem voltak különösebben nagy elvárásaink az Xperia X kapcsán, első blikkre az is elfogadhatónak tűnt, ha az öthüvelykes panel mögött lévő 2620 mAh kapacitású telep egy feltöltéssel átvészel egy pörgősebb munkanapot. Ezen a téren az Xperia X hatalmas meglepetéssel szolgált, az egy napos várakozásokat bőven túlteljesítette, volt, hogy csak a második nap végén kellett töltőre dugni - eközben az akkumulátorhasználati adatok menüpontja alatt elképesztő, hat órát is meghaladó aktív kijelzőidő gyűlt össze. A telefonnal egy komolyabb munkanap után is teljes nyugalommal vághatunk bele egy hosszabbnak ígérkező éjszakába, még annak tudatában is, hogy jó eséllyel a készülék lesz a soron következő Spotify-felelős, és még fotókkal is részletesen dokumentálni kell az estét. Apró hátrány, hogy a töltés, illetve az adatátvitel továbbra is a hagyományos microUSB aljzaton keresztül történik, a Sony még nem adoptálta az iparágban lassan de biztosan új alapszabvánnyá váló USB Type-C csatlakozót. Úgy látszik a cég portfóliójában az aljzat megjelenésére leghamarabb 2017-ben számíthatunk.

Hogy a gyártó visszatekerte kissé a potmétert a teljesítmény terén, az szerencsére az árban is megmutatkozik. Míg a csúcsvasért 2016-ban jellemzően jóval 200 ezer forint fölötti összegeket kell kicsengetni - az árcédulákon a 300 ezret meghaladó szám sem példátlan - az Xperia X árát sikerült stabilan 200 ezer alatt tartani. Ahogy az lenni szokott, a piacon a kereskedő ismertségével egyenes arányban nő a készülék ára, ennek megfelelően különböző boltok kínálatában az összeg 137 ezertől egészen 190 környékéig mozog. Az Xperia X filléres modellnek persze még így sem mondható, ugyanakkor miután a felhasználói élményben nem érezteti jelenlétét a középszintű vas (talán a kamerás bakit leszámítva), jó választás lehet azoknak, akiknek korábban már elnyerték tetszését a Sony modelljei, illetve nem szeretnék átlépni a 200 ezres lélektani határt telefonválasztáskor - különösen figyelembe véve a fantasztikus akkus üzemidőt.