Kipróbáltuk: Huawei P9

Az utóbbi néhány évben a Huawei az okostelefon-gyártás területén figyelemreméltó utat járt be: komoly telekommunikációs háttere dacára a cég eleinte leginkább az olcsó, szerény teljesítményű telefonjai kapcsán vált ismertté, mára azonban sikerült megszabadulnia a hasonló előítéletektől és egyre határozottabban a prémium kategóriába pozicionálja magát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Ez a gyártó idei legfrissebb csúcsmodelljénél is megmutatkozik: a P9 egyértelműen hozza a "prémium érzést", mind az ipari formaterv, mind a hardverkomponensek, mind a felhasználói élményt tekintve. Sajnos azonban a kategória elmúlt egy-két évben egyre jobban érezhető rákfenéjét nem tudta kikerülni, a készülék, ahogy sok versenytársa, unalmasra sikerült.

Pedig nem erről volt szó. A P9 a Huawei eddigi legmagasabbra célzó fejlesztése, a P sorozat eddigi tagjaival szemben nem elégszik meg az alsó-középkategóriás hardverrel, hanem az androidos csúcsot, a Samsung Galaxy S7-et és társait célozza. Az igyekezetnek megfelelően például a P9 hátlapján nem egy, de mindjárt két kamera figyel egymás mellett, a telefon pedig dizájn terén követi az aktuális trendeket - bár utóbbi ebben a tekintetben talán inkább árt mint használ. A P9 hardverének egy egyetlen darabból mart alumínium ház ad otthont, az előlapot pedig egy lekerekített szélű üveglap borítja, akárcsak a Samsung vagy az Apple legutóbbi zászlóvivői esetében. Bár a ház kialakítása összességében inkább szögletes mint íves, éles széleket nem találni rajta, az 5,2 hüvelykes eszköz kifejezetten kényelmes fogást biztosít.

Konszolidálódik a lázadó külső, de a kényelem maradt

A formatervben újfent kiemelt szerepet kap az ugyancsak a Huawei gondozásában készült Nexus 6P-ről megismert hátlapi üvegcsík, amelyben a kamera, pontosabban kamerák is helyet kaptak. A dizájnelem a P9 modellek zöménél, így az általunk kipróbált arany színű modellnél sem rí ki annyira a hátoldalból, mint a Nexusnál, az üveglap itt jobban követi a ház vonalait, illetve azzal megegyező színt is kap, pedig épp az éles a kontraszt adta a koncepció szépségét és a telefon egyediségét - még ha megosztó is volt a formaterv. Egyedül a szürke P9 modellnél maradt meg az éles határvonal, az üvegcsík itt továbbra is fekete színben húzódik a készülék felső éle alatt.

A hátoldalon lejjebb haladva látható, hogy a cég ismét a hátlapi ujjlenyomat-olvasót preferálók kedvére tesz, a szenzor a P9 hátsó fertályáról sem hiányzik, az eszközt kézben tartva abba a mutatóujj pontosan ide esik. Az érzékelő négyszögletes kialakítása ugyan nem olyan ergonomikus, mint a fentebb említett Nexus modell kerek szenzora, a dolgát viszont ez is hasonló pontossággal és gyorsasággal végzi, a telefon a regisztrált ujj egyetlen rövid érintésével felébred, a teszt alatt pedig a szó szoros értelmében egyetlen alkalom sem volt, hogy az eszköz ne ismerte volna fel azonnal a tulajdonos ujjbegyét.

A felébredő kijelzőpanel láttán a konkurencia valószínűleg nem fog sikoltva visszavonulót fújni, az a mindennapi használat során tökéletesen kielégítő teljesítményt nyújt. A Full HD felbontású, 423 PPI pixelsűrűségű IPS panel szép, pixelmentes, éles képet ad, még ha nem is olyan extrém szaturációval mint mondjuk a Samsung modellekből megismert AMOLED panelek. A mára divatossá vált QuadHD vagy akár 4K felbontásnak valószínűleg senki nem érzi majd hiányát az eszközben, már csak azért sem, mert szabad szemmel szinte lehetetlen meglátni a hasonlóan magas pixelsűrűségek közötti különbséget (legalábbis amíg egy VR-kiegészítőbe nem tesszük a telefont). A panel egyetlen gyengesége a fényerő, erős napsütésben megesik, hogy az ember kicsit még feljebb húzná a csúszkát, de már nincs hova.

A VR-re visszatérve: ez eddig nem igazán volt szempont a Huaweinél, hiszen a felhasználók legfeljebb az egy-két dolláros Cardboard keretekben juthattak VR-élményhez készülékeivel, a vállalat azonban a közelmúltban a Samsung Gear VR mintájára maga is kiadott egy komolyabb, mobilos VR szemüveget. Egy hasonló eszköz lencséi mögött, mint azt már volt szerencsénk tapasztalni, még a QuadHD felbontás is kevés, a 4K kezdi kaparászni a vállalható szintet, már ha csak a "szúnyogháló" jelenlétét nézzük. Nem kell tehát jósnak lenni hozzá, hogy lássuk, a P9 ezen a téren nem rúghat labdába a konkurencia mellett - "csak" okostelefonként használva persze a Full HD kijelző is teljesen jól megállja a helyét.

Bloatware, bloatware, bloatware

Ha az ipari formaterv elfogadható is, a telefont felébresztve szinte leüt a székről a távol-keleti ízlés szerint rajzolt felhasználói felület. Az európai szemmel értelmezhetetlenül giccses UI-t a P9-nek sem sikerült levetkőznie, a gyártó az Android felhasználói felületének legeldugottabb zugát is saját íze szerint szabja át, az eredmény pedig inkonzisztens, csúnya, cserébe pedig lassú is. Míg a Samsung és más, szintén távol-keleti gyártók már fokozatosan felismerték, hogy az amerikai és európai piacra jobb megtartani a Google-féle irányvonalat, erre a Huawei még nem érzett rá.

Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.

Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.

A Huawei által használt EMUI felület több tekintetben is erősen az Apple rendszerére hajaz: nincs alkalmazásfiók, minden ikon a vízszintesen lapozható főoldalon kap helyet, de még az értesítési sáv stílusa is az iOS-t idézi. Sőt, a főoldalon lefelé simítva megjelenő, a legutóbb használt appokat is tartalmazó keresőfelület szinte pixelpontos mása az iOS hasonlóan előhívható oldalának. A külcsín persze abszolút szubjektív, könnyen lehet, hogy a Huawei megoldása sokak tetszését elnyeri, különösen az egészen eltérő ízlésvilággal rendelkező ázsiai piacon, mi mindenesetre továbbra is a Google-féle felülethez a lehető legközelebb álló megoldások mellett tesszük le a voksunkat.

Kevésbé szubjektív viszont - továbbra is szoftveroldalon maradva - az előre telepített appok megítélése, "bloatware-ből" pedig sajnos bőven jutott az eszközre. A P9-en egy mappányi kéretlen játék, egy sor egyéb app, mint a News Republic, Todoist vagy a Booking.com alkalmazása is megtalálható előre telepítve, és ezután jönnek csak a gyártó saját appjai. Utóbbiakból nagyjából a szokásos palettát kapjuk itt is, ha valakinek az egyszerűbb feladatokra nincs már jól bejáratott, kedvenc alkalmazása, a Huawei-féle számológép, zseblámpa, iránytű és egy-két hasonló apró app még jó szolgálatot is tehet. Természetesen az egészség-fitneszapp sem maradhatott ki a repertoárból, ebben a szokott módon követhetünk különböző edzéseket, mint a gyaloglás, futás vagy biciklizés.

Említést érdemel még a "Telefon-kezelő" a gyártó saját takarítóappja is, ezzel többek között memóriát "szabadíthatunk fel", appokat zárolhatunk vagy az adatforgalmat kezelhetjük, illetve a vállalat az akkus beállításokat is ide költöztette, ennek megfelelően itt állíthatunk be különböző teljesítményprofilokat, hogy hosszabb üzemidőt csikarjunk ki az eszközből.

A szoftver kapcsán fontos kiemelni továbbá, hogy bár a gyártó jelenlegi zászlóshajójáról van szó, az eszközön futó Android 6.0 rendszer még mindig a márciusi biztonsági frissítésnél tart, vagyis a cég sem az áprilisi, sem a májusi patchet nem adta még ki. Egy, az internetre kötött konzumer eszköznél ez teljességgel elfogadhatatlan, de különösen egy méregdrága, prémium kategóriát célzó terméknél vet fel komoly kérdéseket. A várható biztonsági frissítések kapcsán a Huaweit is megkérdeztük, a cég azonban nem tudott egyértelmű tájékoztatást adni az ügyben - jelenleg tehát lényegében lutri a készülék biztonsága.

Versenyképes teljesítmény - vékony üzemidő

Az eszközt a vállalat saját fejlesztésű Kirin 955 lapkája hajtja, amely abszolút minőségi váltás a P8-ban használt harmatos lapkához képest. Az új chip nem  döntöget látványos benchmarkrekordokat, a mindennapi használat során derekasan helytáll akár a Qualcomm, akár a Samsung lapkáival szemben. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy várhatóan a P9 két-három év múlva is bőven használható teljesítményt nyújt - ez a fajta időtállóság szintén elvárás egy prémium mobiltól.

Az appok közötti váltás abszolút zökkenőmentes és a telefon a komolyabb grafikájú játékokkal is gond nélkül megbirkózik. A Kraken 1.1 benchmarkot a Chrome böngésző legfrissebb verziójában futtatva az készülék 2916,3 milliszekundumos eredményt ért el, ez nagyjából megegyezik a legújabb Exynos chippel szerelt Samsung Galaxy S7 által produkált értékkel. Google Octane 2.0-ban az eszköz közel 14 százalékkal maga mögött hagyta a koreai gyártó csúcsmodelljét, így 11750 pontot produkált.

Sajnos a chip energiamenedzsment terén nem alkot nagyot. Annak dacára, hogy a P9 alumíniumháza alatt egy tekintélyes, 3000 mAh kapacitású telep bújik meg, valamint hogy a készüléken egy "csak" Full HD felbontású kijelző dolgozik (ráadásul nem is vakító fényerővel), az eszköz akkuteljesítmény terén alulmúlta a várakozásokat. A telefon valamivel 3 óra fölötti kijelzőidőt produkált átlagos használat mellett, szűk másfél nap után kellett töltőre tenni. Egy kicsit intenzívebb munkanap így már kihívás elé állíthatja a P9-et, a másfél napos üzemidő intenzívebb nyomkodással könnyen egyetlen napra (vagy kevesebbre) nyeshető vissza.

A hátoldalon figyelő ikerkamerákhoz nagy reményeket fűztünk, és bár a telefon nem lőtt rossz képeket, a fotók messze voltak a kiemelkedőtől, különösen sötétben. A kamerapáros lényege elviekben, hogy az egyik szenzor monokróm, így jóval több fény befogadására képes, mint színes párja, ennek köszönhetően pedig az eszköz kifejezetten szép kontrasztokat produkál. Ezen a téren nincs is probléma, az optikai képstabilizáció hiánya azonban, főleg gyér fényviszonyok között, érezhetően megnehezíti a fotózást, a képeken a kisebb bemozdulások is meglátszanak, könnyen elmosódott lehet a végeredmény. A Huawei gyári kameraappja egy sor különböző kameramódot is tartalmaz, mint a HDR vagy a hosszú expozíciós éjszakai felvétel, netán fényfestés, utóbbiakhoz ugyanakkor erősen ajánlott állványt használni, a legkisebb mozdulat is otthagyja a nyomát a fotón.

A Huawei P9 csúcsmodellje a bejelentéskor kifejezetten ígéretes eszköznek tűnt, élesben azonban nem sikerült kitűnnie a tömegből - egy jól használható eszközről van szó, de nincs olyan terület, amelyben érdemben megelőzné a konkurenciát. Igaz ára valamivel alacsonyabb, mint a manapság a zászlóshajóknál megszokott, 200 ezer forintot meghaladó összegek, sajnos azonban 165-180 ezer forint között mozgó árcédula még mindig nem annyira vonzó, hogy mindent eldobva rohanjunk érte a legközelebbi üzletbe. Erre még rátesz egy lapáttal a nagy mennyiségű bloatware és a biztonsági frissítések hiánya is - és a várakozások dacára a két szép szemével sem vett le lábunkról a P9.