Kipróbáltuk: Sony Xperia Z5 és Z5 Compact

A Sonytól a rivális gyártók zöméhez képest gyakrabban láthatunk új csúcstelefonokat, a vállalat évente kétszer frissíti a prémium kategóriát jelentő "Z" szériáját. Így történhetett, hogy az Xperia Z5 az eggyel korábbi, régiótól függően Z3+-ként vagy Z4-ként is ismert modellhez képest marginális változtatásokat hozott, mind a formaterv, mind pedig a belső tekintetében. Fontos különbség viszont, hogy a szeptemberben bejelentett új modellhez a cégtől a korábbi évek során megismert "Compact" verzió is párosul, azaz a vállalat a csúcsmodellhez járó vasat egy ma már kifejezetten kisméretű házban is elérhetővé tette. Hasonló tervek egyébként a Z4-nél is voltak, kisebb verzió azonban abból végül nem látott napvilágot.

Az Xperia Z5 Compact, illetve általában a Sony kisméretű csúcseszközei azért érdekesek, mert ilyen kis méretben ma már szinte egyetlen gyártó sem ad ki felső kategóriás eszközöket. A készüléken található 4,6 hüvelykes kijelző általában a belépő-, középkategória sajátja, öt hüvelyk alatt (az iPhone-okat leszámítva) nem igazán találni hasonló teljesítményű telefont - ezzel pedig a Sonynak lehetősége nyílik gyakorlatilag egyedül lecsapni egy rétegigényre.

Két méret, egy kaptafa

A Z5 és Z5 Compact a méretet leszámítva szinte teljesen azonos formatervet kapott: a készülékeket a telefon többi részének megfelelő színűre festett fém keret övezi, valamint elöl-hátul üveglap borítja. A receptet évek óta követi a gyártó, most annyi módosítást iktatott be, hogy a hátlap fényes üvegje helyett matt, opálos borításúra váltott - az anyag továbbra is maradt üveg. A minimalista formaterv azonban nem öregedett jól, ma már sokkal tetszetősebb, és igen, izgalmasabb formájú telefonok is vannak a piacon, egyesek fa és bőr anyagokkal alkotnak maradandót, mások a formai játékokkal. És ha valaki kétségbe vonja, hogy egy nagyméretű tepsit hogyan lehet különlegesre tervezni, hasonlítsa össze az iPhone 5 klasszikus formatervét az iPhone 6 szappan formájával és meg is kapja a választ.

A Z5-sorozat több színben kapható, a sötét modellek festett alumíniummal dolgoznak. A festett fémkeret tapintása bevonatának köszönhetően hasonló a matt hátlapéhoz, ugyanakkor hosszabb használat, netán egy-két kisebb leejtés és koccanás után félő, hogy a festék alól helyenként kibukkan a fém eredeti színe, akárcsak annak idején a fekete iPhone 5, valamint 5S modellek esetében. Hogy a festék ténylegesen mennyire bírja a strapát, persze csak néhány hetes használat után derül ki.

A készülékek bal oldalán találjuk a microSD és SIM foglalatokat, amelyeket vízálló ajtó véd. A két modell ugyanis a Sony jó szokásához híven vízhatlan, egész pontosan IP68 besorolást kapott, vagyis teljes mértékben védett por ellen, víz alatt pedig akár egy méternél mélyebben is használható. Mielőtt azonban meglódulnánk a készülékekkel a medence felé, érdemes észben tartani, hogy a Sony néhány héttel ezelőtt weboldalán telefonjai mellett figyelmeztetést tett közzé, amelyben arra kéri a felhasználókat, ne használják készülékeiket víz alatt. A cég a felszólítást azzal magyarázza, hogy a fenti IP besorolás megszerzéséhez ellenőrzött körülmények között, mozdulatlanul tartják víz alatt az eszközöket, majd óvatosan kiveszik azokat - egy komolyabb lubickolás nehézségeit tehát már nem biztos, hogy kibírják a tömítések.  Esőben tehát még nem kell zsebre vágni az eszközt, de a könnyűbúvárkodáshoz érdemesebb a sportkameránál maradni.

A fizikai gombok egytől egyig a telefonok jobb oldalára kerültek, itt találjuk a bekapcsológombot, a hangerőszabályzókat, illetve egy dedikált kameragombot is. Utóbbinak két állása van, ahogy azt a digitális fényképezőgépekből megszokhattuk, félig lenyomott állapotban fókuszál, teljesen lekattintva pedig elkészíti a képet. A hangerőgombok érdekessége, hogy a legtöbb készülékkel ellentétben nem a készülék felső harmadán, hanem lejjebb, annak alsó felén kaptak helyet, a nagyjából félúton elhelyezkedő bekapcsológomb és az egészen alulra pozicionált kameragomb között. Ennek a helyválasztásnak a Z5-nél van értelme, hiszen hüvelykujjal egyszerűen elérhetők a szabályzók - legalábbis a jobbkezes felhasználók számára - a Z5 Compact esetében viszont az elrendezés kifejezetten kényelmetlenné teszi a halkítást/hangosítást, ahhoz átlagos kézméret mellett szinte biztosan fogást kell váltani.

A bekapcsológomb mellett sem mehetünk el szó nélkül, hiszen abban késő 2015-ös csúcstelefonhoz méltó módon egy ujjlenyomat-olvasó is helyet kapott. Ha a hangerőszabályzókét nem is, a szenzor pozícióját a Sonynak sikerült nagyon jól eltalálni, az okostelefonok kézbe véve azonnal feloldhatók, a hüvelykujjat meg sem kell mozdítani. A gyártó ezzel még az iPhone-oknál és az újabb Samsung zászlóshajóknál megszokott home-gombhoz nyúlást is megspórolta a felhasználóknak. Az érzékelő ráadásul jól is használható, a Samsung Galaxy Edge+-nál tapasztaltakkal ellentétben az esetek túlnyomó részében gyorsan, elsőre felismeri a rányomott ujjat.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A Sony mára minimálisra redukálta az Android átrajzolását, az első bekapcsolást követően a teljesen szabványos indítóképernyő fogad, és felső tálcáról lehúzható gyorsbeállítások is gyáriak. A mellékelt szoftverekben továbbra is tapasztalható a Sony mobilos fejlesztőcsapatainak fogalmatlansága, van például egy PlayStation mappa, amelyben három (!) különböző PlayStation alkalmazás található, redundáns funkciókkal és értelmetlen, sok körös regisztrációs folyamattal. Szerencsére a Play Store-ból minden elérhető, amire a felhasználónak szüksége lehet az okostelefon működéséhez, a mellékelt szoftverek pedig néhány laza mozdulattal letilthatóak (ilyenkor nem frissülnek, nem foglalnak helyet az írható partíción és nem is jelennek meg az indítható appok között).

A Z5 Compact ekkora méretnél a maga 8,9 milliméteres vastagságával kifejezetten tömzsinek tűnik a gyakran 6 milliméter felé közelítő nyúlánk konkurenciához képest, a "zömök" külső ugyanakkor egyáltalán nem zavaró, a 138 grammos eszközön jó fogás esik. A Z5 már valamivel többet, 154 grammot nyom és 7,3 milliméter vékony, ami nagyjából átlagosnak mondható.

Mindkét telefonban IPS kijelzőt találunk, a Z5-ben 5,2, a kistestvérben pedig az említett 4,6 hüvelykes méretben. A nagyobb változat felbontása 1920x1080 pixel, kifogástalan 428 PPI-s pixelsűrűséggel, a Compact viszont csak 1280x720 pixelt kapott, ami 323 PPI-re elég. Ez már valamivel gyengébb képet jelent, mint az utóbbi két évben a felső kategóriában általánossá vált Full HD vagy Quad HD minőség, nagyobb felbontású panelről váltva a különbség észrevehető lehet - a pixelek persze még mindig nehezen kivehetők, de az íves vonalak, kerek ikonok helyenként már láthatóan "szőrösek". A panelekre - bár nem produkálnak olyan színorgiát mint a Samsung csúcsmodellek - szaturáció terén sem lehet panasz és fényerejük is kielégítő, noha annak adaptív szabályozófunkciója néha túlzottan elsötétíti a kijelzőt - ez azonban a beállításokban kikapcsolható.

A legújabb Xperiákban egységesen a Qualcomm jelenlegi, kétes hírű csúcsmodelljét, a Snapdragon 810-et találjuk. A négy, 1,5 gigahertzes Cortex-A53 és négy, 2 gigahertzre állított Cortex-A57 magot tömörítő lapkát idén több gyártó is elkerülte, miután már a chippel szerelt első telefonoknál kiütköztek annak melegedési és throttling problémái. A Samsung például idén úgy döntött, immár egységesen saját - egyébként kifejezetten jól sikerült - Exynos processzorával szereli fel csúcsmodelljeit, az LG pedig G4 zászlóshajójában inkább a hatmagos Snapdragon 808-nál maradt, és a Nexus 5X-be is ez a lapka került. A Sony már a Z4-ben is a 810-et használta, ahol rendre elő is jöttek a chip problémái - viszont meglehetősen fura lett volna, ha az újabb modellbe egy régebbi lapka kerül, így a renitens Snapdragon chip még egy generáció erejéig a Sony vendége maradt. A melegedési problémák most is előjöttek használhat során, teljesen átlagos böngészés vagy a Facebook feed végigpörgetése is szokatlanul meleggé teszi a telefon hátlapját - szerencsére nem zavaró mértékben.

A processzorhoz Adreno 430 GPU párosul, továbbá a Z5 esetében 3, a Z5 Compactnál pedig 2 gigabájt RAM. A belső tárhely mindkét telefonnál 32 gigabájt, ez memóriakártyával további 200-zal toldható meg. A részletesebb információkért érdemes elolvasni a Z5-höz, illetve a Z5 Compacthoz kapcsolódó AIDA64 jelentést.

Nem igazán találni olyan feladatot, amely alatt a telefonok megrogynának, azok a Need For Speed No Limits és az Unkilled alatt, sőt a kettő között váltogatva is jól teljesítettek, noha a hátlap így már érezhetően felforrósodott - a melegedés a játékokra nem volt hatással. Hasonló hevülést tapasztaltunk az alkalmazások első körös frissítésénél is. Antutu benchmark alatt a Compact modell 60936 pontot ért el, ezzel megelőzve a Z4-et, ugyanakkor jó 11 százalékkal elmaradva az Exynos-szal szerelt Samsung Galaxy S6 modellektől. Jelentősen jobb a helyzet viszont az ugyancsak Snapdragon 810-es LG G Flex 2-nél tapasztaltaknál, a Z5 Compact a chip hátrányait talán leglátványosabban elszenvedő telefonra több mint 27 százalékot ver a teszt során, valószínűleg a Sony hatékonyabban oldotta meg a chip által termelt hő elvezetését, így kevésbé kell fékezni az órajeleket. A készülék Geekbench 3 alatt egymagos teljesítményre 1337 pontot söpört be, ezzel a Primate Labs mérései alapján a Galaxy S6-ot is nagyjából 10 százalékkal megelőzi, többmagos feladatoknál pedig 4053-as pontszámot tudhat magáénak, nagyjából 2 százalékkal elmaradva a Samsung csúcsmodelltől.

A játékokhoz röviden visszakanyarodva, a Sony a hangszórók elhelyezésében is kifejezetten jó munkát végzett, azok az előlapon a kijelző fölött és alatt kaptak helyet, így játék vagy videónézés közben a felhasználó nem fogja be azokat akaratlanul is a tenyerével, ráadásul a két oldalról érkező hang is sokat dob az élményen.

A legnagyobb hardveres újítást a májusban bejelentett Z4-hez képest kétségtelenül a hátlapi kamera jelenti, a korább, 20 megapixeles szenzort mindkét modellben egy termetesebb, 23 megapixeles váltotta le. Utóbbival a méretes fotók mellett 30 FPS sebességű, 2160p (vagyis 4K) felbontású videó is rögzíthető, mellette egy LED vakut is találunk, illetve a fentebb már említett, két nyomásszintet megkülönböztető dedikált kameragomb is jár hozzá, ez különösen egykezes használatnál könnyíti meg a fotózást. A telefon alapértelmezetten 8 megapixeles képeket lő, a 23 megapixeles felbontást manuálisan kell beállítani. A kamera alapvetően szép képeket készít, noha az optikai képstabilizáció hiánya érezhető, egy megremegő kéz sokat tud rontani a fotókon. A teszt során továbbá a szenzor előnytelenebb fényviszonyok között sokszor nehezen talált fókuszt - érdekes módon a kamerát behatóbban tesztelő DxOMark tapasztalatai ezzel épp ellentétesek, az oldal a telefon gyors fókuszálását dícséri.

Méretéhez képest a Z5 egy kissé vékony, 2900 mAh kapacitású akkumulátort kapott, meglepetésünkre azonban még a nagy étvágyú Snapdragon processzorral is kényelmesen kihúzta egy napot a telefon, aktív, mintegy 3 órás screen time mellett is. A Compact modellbe egy 2700 mAh-s telep került, ez a 4,6 hüvelykes, viszonylag kis felbontású panel mellett kifejezetten nagynak számít, ami az üzemidőben is megmutatkozik: a kis jószágot átlagos használat mellett elég a második nap végén töltőre dugni, de még rendesen megizzasztva, a tömegközlekedésen a játékba belefeledkezve is vidáman kibír egy munkanapot. A Sony szokásos módon mellékeli a Stamina módot is a telefonok szoftveréhez, a beállításokban több fokozatban nyújthatjuk az akku üzemidejét, első fokozatban a folyamatos internetkapcsolatot állítja szakaszosra (ilyenkor a levelek vagy az üzenetek néhány perc késéssel érkezhetnek), majd a processzoros teljesítményt veszi vissza a telefon, végszükség esetén pedig az okostelefonos funkciókról mondhatunk le a hosszabb telefonos elérhetőség kedvéért.

Ennyit ér?

A telefonokat elképesztően drágán adja a Sony, ezzel sajnos illeszkedik a többi androidos gyártó által követett trendbe - úgy tűnik minden cég eltökélte, hogy telefonjait a méregdrága iPhone-okkal egy szintre pozicionálja, árban is. Így az Xperia Z5 ára kereskedőtől függően bruttó 230-240 ezer forint környékén mozog, a Compact modell pedig 215 ezer körül vásárolható meg. A prémium árazást indokolhatná a felhasznált komponensek (kamera, prémium anyagok) minősége, de a Sony ebben már nem magasodik a mezőny fölé.