Kipróbáltuk: UPC Freedom, korlátlan internet, mobilon

Nagy meglepetést okozott a teljes piacon a UPC, amikor március elején bejelentette korlátlan forgalmat biztosító új Freedom díjcsomagjait. Az előfizetés szakít a meglévő mobilnetes paradigmával és valóban korlátlan mobilinternetet biztosít a hanghívások mellett. A csavar a történetben: míg a versenytársak már bőven 100 megabites sávszélesség fölött ígérnek, a UPC csomagjai 1, 2 illetve 4 megabites sebességgel érhetőek el. Azonnal kipróbáltam, majd saját számomat is áthordoztam, ennek ellenére mégsem ajánlott mindenkinek a Freedom.

Mire igen, mire nem?

Sajnos ma Magyarországon oda jutottunk, hogy az internet alatt már minden szolgáltató valami mást ért, így érdemes tisztázni, hogy mit ért bele a UPC a "személyes használatra korlátlan internet" fogalmába. A jó hír, hogy kivételek, letiltott szolgáltatások itt nincsenek, vagyis telefonról korlátlanul elérhető minden, amit józan paraszti ésszel az "internet" alatt értünk. Igen, a Skype, Viber és egyéb VoIP-szolgáltatások is. Igen, a torrent is (ha azzal nem sértünk szerzői jogot). A cég nem nevesít semmilyen tiltott vagy blokkolt alkalmazást, ilyent pedig én sem tapasztaltam.

Apróbetűs rész azért bőven tartozik a csomaghoz, a UPC 15 pontban köti ki, hogy mi nem minősül "személyi használatnak". Ezek nagy része redundáns, így gyorsan összefoglalható az ÁSZF: a Freedom csomagokhoz tartozó SIM kártya kizárólag mobiltelefonban használható, az internetkapcsolat továbbosztása pedig tilos. A szolgáltató ezen belül expliciten kizárja a különböző M2M, IP-kamera, bébiőr és egyéb rendszerekben történő használatot - ez várhatóan kevés előfizetőnek fog fájni. Az már szomorúbb, hogy az utolsó pont expliciten kizárja a tetheringet, vagyis a korlátlan internet nem osztható meg PC vagy egyéb eszközök felé, sem kábelen, sem Wi-Fi hotspotként. Erre egyébként a szolgáltató szerződéskötés előtt külön is felhívja a figyelmet. Ha ezt megszegjük, előbb figyelmeztet, majd drága büntető díjszabásra vált (Freedom helyett Mobil díjcsomag).

Természetesen a tiltást azonnal le is teszteltem, a tethering a Freedom csomaggal gond nélkül működik, PC-ről minden probléma nélkül elérhető a hotspot funkcióval továbbosztott internet. Némi meglepetésemre ráadásul a sebesség sem volt problémás, böngészésre tökéletesen alkalmas volt a 2 megabites kapcsolat, a 4 megabitessel pedig (egy kábeles UPC-leállás során) a négyfős iroda is elvolt szükségmegoldásként. A használatot követően (a saját előfizetésnél) a UPC-től nem érkezett figyelmeztetés, valószínű, hogy a cég (legalábbis egyelőre) csak a visszaélésszerű használatot figyeli és a feltűnően sokat fogyasztó előfizetőket szankcionálja - ettől függetlenül persze mi mindenkinek az ÁSZF betartását javasoljuk, hiszen a szolgáltató bármikor dönthet úgy, hogy azt elkezdi szigorúan számon kérni.

Modern SOC, kiberhírszerzés és fenntartható IT védelem (x) Gyere el meetupunkra november 18-án, ahol valós használati eseteken keresztül mutatjuk be az IT-biztonság legújabb trendjeit.

A szerződéskötéskor egyébként az cég képviselője azt is lelkemre kötötte, hogy ha az Freedom által biztosított sebességet túl lassúnak találom, akkor keressem meg a közelben a UPC Wi-Free hozzáférést, az sokkal gyorsabb, 10 megabites sebességet kínál és a Freedom-felhasználóknak ingyenesen elérhető. Ez egyébként a cég stratégiájára is rávilágít, a UPC arra számíthat, hogy az 1/2/4 megabitet a felhasználók csak szükség esetén használják majd, inkább az otthoni és irodai Wi-Fi-n, illetve a Wi-Free-n fognak lógni, ezzel tehermentesítik a mobilhálózatot. Ez annyiban sántít, hogy a Freedom által biztosított sebesség bizony bőségesen elegendő az esetek túlnyomó többségében. De mit is jelent ez ténylegesen?

Mire elég egy-két megabit?

Amikor a UPC bejelentette az új csomagokat, azonnal kértünk SIM kártyákat teszteléshez. Az egy megabites csomaggal sikerült mintegy másfél hetet eltölteni, majd a személyes használatra fogtam be a középső, két megabites csomagot egy hónapja, így mára viszonylag pontos képet sikerült alkotni a szolgáltatásról.

Kezdjük rögtön a legnagyobb meglepetéssel: az Indexhez hasonlóan mi is azt találtuk, hogy az egy megabit tökéletesen elegendő böngészéshez. Az oldalak betöltődési sebessége szinte megkülönböztethetetlen Wi-Fi-n és 1 megabiten, úgy tűnik a modern, mobilra optimalizált oldalak esetében a JavaScript-kód illetve a layout elkészítése jelenti a szűk keresztmetszetet. Pedig a teszthez saját Moto X (2014) telefonomat használtam, amely még mai szemmel sem számít lassúnak, mégis a feldolgozás, a CPU fogta meg a böngészőt, nem pedig a hálózat. A képekben gazdag oldalaknál, galériáknál már érződik a szűkebb sávszélesség hátránya, de a visszalépés nem durva, érdemben nem befolyásolja a felhasználói élményt. Az alkalmazások esetében ugyanez tapasztalható, még az olyan, kifejezetten adatéhes alkalmazások, mint a Twitter vagy a Feedly sem problémáznak, minden azonnal történik, köszönhetően a jól optimalizált adatforgalomnak.

Izgalmas kérdés volt, hogy hogyan szolgálja ki a multimediás streaming appokat a UPC. A meglepetésem itt tetőzött, az 1 és 2 megabites kapcsolatnál is teljesen, tökéletesen, abszolút akadásmentes volt a YouTube, a Mindig TV, a Spotify, a TuneIn rádiós appja. Az ördög persze a részletekben van, a YouTube is, a Mindig TV is azonnal detektálta a rendelkezésre álló sávszélességet és az ahhoz szabott bitrátájú videostreammel szolgált ki - így érthető, hogy a videó nem akadozott. Az igazi meglepetés azonban az volt, hogy a képminőségben nem látványos a különbség az 1 és 2 megabites illetve a maximális bitrátájú kép között, a legalacsonyabb fokozaton is bőven élvezhető volt telefonon a videó.

Probléma akkor van, ha egyszerre több dolgot szeretnénk az internetkapcsolattal kezdeni. Például letöltünk egy alkalmazást a háttérben, de amíg az lejön, szeretnénk mondjuk böngészni is. Vagy ha Twittert olvasunk, de a háttérben elkezd valami mást forgalmazni a rendszer (például képeket archiválni szerverre). Ilyen esetekben az előtérben futó letöltés (a böngészés vagy a Twitter-feed) teljesen leáll, amíg a háttérben le nem zajlik az adatforgalmazás. Azt nem tudom, hogy ez az Android rendszerszintű problémája, vagy a hálózat nem engedélyez párhuzamosan túl sok kapcsolatot, de tény, hogy ilyenkor igencsak előjön a lassúság. Egy app letöltése akár néhány percet is igénybe vehet (főleg a legkisebb csomag esetében), ami már bosszantó kiesés a netes hozzáférésben.

Tényleg Freedom

Azt már gyakorlatilag mindenki tapasztalta, hogy az adatkorlátos netet egészen másképp használjuk, mint a korlátlant. Míg korlátos neten a felhasználó alaposan megválogatja, hogy mit tölt le, milyen videót indít el, mit szinkronizál, a korlátlan csomagnál ilyen megfontolásokat nem kell tenni. Minden mehet, minden jöhet, legfeljebb sokáig tart a fel/letöltés. Mivel sejtettem, hogy ez alaposan át fogja írni az okostelefon-használathoz kötődő szokásaimat, így igyekeztem megfigyelni ennek részleteit.

A számhordozás után rögtön minden, addig "Wi-Fi only" szinkronizációnál és archiválásnál engedélyeztem a mobilhálózatos adatforgalmat is. A gyakorlatban azonban semmilyen hozadékát nem láttam, hogy az iroda és az otthon között már a metrón feltölti az épp elkészített képet - sőt, így jobban merült az akku, mivel a mobilnetes adatforgalom kevésbé energiahatékony, mint a Wi-Fi-s.

Alaposan megváltozott viszont a médiahasználatom. Egy app telepítése, egy nagyobb csatolmány letöltése, egy album streamelése vagy a folyamatos TuneIn-használat előtt már nem pillantok fél szemmel a naptárra, másik fél szemmel pedig az adatforgalmi statisztikára, hanem gondolkodás nélkül nyomom a gombot. Egyszerűen felszabadító érzés (különösen az első napokban, utána már természetessé válik), hogy reggel a sportgézás cikkbe linkelt gólokat a metrón simán meg tudom nézni, anélkül, hogy előbb a videó hosszát ellenőrizném és abból próbálnám saccolni, hogy ez ugyan hány mega lesz. Pontosan ilyennek kellene lennie a mobilos netes élménynek - és mondjuk ki, ma ezt kizárólag a UPC kínálja az előfizetőknek.

És ami a szolgáltatás mögött van

A UPC Freedom logikája egyszerű. A szolgáltató szeretné, ha a meglévő előfizető több pénzt hagyna nála. A Freedom ezt a célt szolgálja, semmi többet, ennek megfelelően a csomagokat kizárólag meglévő vezetékes előfizetéshez lehet megrendelni. Erre vonatkozóan nincs külön kikötés, az lehet a legolcsóbb internetcsomag, vagy a legdrágább kombinált tévé-telefon-internet is, az egyetlen kikötés, hogy "vezetékes" legyen (vagyis a UPC mobilnet és a UPC Direct nem ér).

A csomagokat a szolgáltató egyrészt az internet sebessége, másrészt az árban foglalt percek és SMS-ek mentén szegmentálja. Az alapcsomag bruttó 4000-ért 1/0,5 (le/fel) megabitet, hálózaton belüli korlátlanságot (csak mobilra, UPC vezetékesre nem), és 100/100 percet/SMS-t ad. A csúcs Freedom XL bruttó 12 ezerbe kerül, ezért teljes korlátlanság és 4 megabit jár. A percdíjakat (értelemszerűen a legnagyobb csomagot kivéve) egységesen 25 forintra lőtte be a UPC, ez igen kedvező a többi szolgáltatóhoz viszonyítva, a szuperkedvezményes flottás előfizetésekkel azonban nem tud versenyezni.

A három csomagot kiegészíti a Freedom S, bruttó 3 ezerért, amely önmagában nem, csak más Freedom-csomaggal együtt rendelhető, korlátlanságot azonban hálózaton belül sem tartalmaz (!). Ez utóbbi csomag is arra utal, hogy a UPC szeretné, ha családok egyben mozgatnák át összes szerződésüket, így egymással többnyire ingyen beszélhetnek, adatforgalmazásra pedig egységesen nem kell fizetni. A koncepció azonban a megvalósításnál teljesen elcsúszott, a cég képtelen volt a számhordozást életszerűen megoldani.

Jelenleg ugyanis kizárólag az hordozhatja a számát a UPC-hez, akinek a nevén már van (vagy lesz) a vezetékes előfizetés - erősítette meg külön kérdésünkre a szolgáltató. Ha családtagok is vannak, akkor ezeket a számokat az eredeti szolgáltatónál kell más névre átírni ahhoz, hogy a számok hordozhatóak legyenek. Ez szolgáltatótól függően esetenként több ezer forintos összeg lehet, ami egy teljes család esetében gyorsan nagyra tud nőni. Azt érdemes tisztázni, hogy ez egyértelműen a UPC sara, a cég ugyanis megtehetné, hogy a számhordozás lezongorázása után, saját oldalán írja át az előfizető nevét arra, akinek a nevén a vezetékes szolgáltatás szerepel, úgy tűnik, ezt a funkciót a cég egyszerűen elfelejtette implementálni core rendszerében. Ennek levét persze az előfizető issza meg, vagy kifizeti a másik szolgáltató sápját, vagy elvesznek a megszokott számok - egyik sem jó megoldás, különösen annak fényében, hogy teljesen fölöslegesen csuklóztatja az ügyfelet a UPC.

A cég ügyfélszolgáltatával már mindenkinek vannak jó-rossz tapasztalatai, ezt mindenképp érdemes lesz majd figyelembe venni azoknak, akik a váltást fontolgatják. Én erősen egyenetlen minőséget tapasztaltam az ügyfélszolgálatnál, a szélsőségesen lekezelőtől a lenyűgözően segítőkészig tartott a skála.

Érdekes adalék, hogy a szerződéskötés már a helyszínen is hangalapú. Vagyis a UPC-irodába besétálva sem papír szerződést köt már a szolgáltató, hanem az előfizető orra alá tolt mikrofonba kell mondani adatokat-információkat és persze ide kell kifejezni a szerződéskötésre vonatkozó óhajt is. A megoldást minden bizonnyal azért vezette be a szolgáltató, mert változnak a szerződéskötésre és -módosításra vonatkozó szabályok, a jövőben csak úgy lehet például szerződést módosítani, ahogyan azt eredetileg kötötték.

A nagy Freedom-kisérlet

A UPC úgy vágott a mobiltelefonos piacba, hogy porzott a környéke - hatása mégis viszonylag csekély lesz egyelőre. A csomagok versenyképesek, azonban pontosan az üzleti stratégia miatt csak ott érdekes, ahol amúgy a cégnek van vezetékes terméke. További fontos megkötés, hogy a UPC Freedom használatához kártyafüggetlen telefonokra és hordozás esetén lejárt hűségidőszakra is van szükség. Jó pont a UPC oldalán, hogy a Freedom hűségszerződés nélkül köthető, vagyis bármikor lemondható, gyorsítható, lassítható, vagy épp számhordozható.

Azt a következő néhány hónap-év dönti el, hogy a magyar piacon életképes tud-e maradni egy korlátlan mobilnetes előfizetés. A UPC virtuális mobilszolgáltató (MVNO), amely a Vodafone kiépített hálózatát használja, azt azonban nem tudjuk, hogy a két cég pontosan milyen megállapodást kötött. Így ha a UPC elszámolta az egy felhasználóra jutó átlagos adatforgalmat és ha forgalomarányosan fizet a Vodafone felé a használatért, akkor nagyot bukhat a kisérlet és masszív ráfizetésbe futhat bele a vállalat.

Izgalmas kérdés az is, hogy hogyan módosítja a hazai szolgáltatói dinamikát a UPC megjelenése. Az jelenleg nem látszik, hogy a versenytársak különösebben megijedtek volna a Freedom fenyegetésétől, mind a Telenor, mind a Magyar Telekom tovább emelte amúgy is magas árait, és a Vodafone is az előfizetők kárára módosította szerződéses feltételeit. Hosszabb távon remélhetőleg ez változik, és a nagy szereplők is reagálni kényszerülnek a Freedomra (már ha sikeressé válik) és bevezetik saját korlátlan csomagjaikat - ez persze egyelőre inkább álom, mint a valóság.

Összegzés

A Freedom mindennek ellentmond, amit az elmúlt néhány évben a mobilszolgáltatóktól hallottunk. A mobilnet sebessége  ha okostelefonon használjuk) gyakorlatilag semmit nem jelent már, sokkal többet számít viszont az elérhető szolgáltatások köre (helló VoIP), illetve az, hogy nem kell nézni, mire is elég pontosan az a néhány száz megabájt. A Freedom ebben a tekintetben sokkal közelebb áll a mindenki által megszokott internet-filozófiájához, mint a szolgáltatói szeszély által kiherélt mobilinternethez.