Kipróbáltuk: Android L, az új irány

Megérkezett az Google mobil operációs rendszerének legújabb verziója, igaz egyelőre csak béta formában, elsősorban a fejlesztőket célozva. A kissé még foghíjas előzetes azonban jó képet ad a végleges változatról, abba az eggyel korábbi, 4.4-es verziószámú KitKathoz képest számos újítás került - az átalakítás mértéke talán még az emlékezetes Gigerbread-Ice Cream Sandwich váltást is felülmúlja, a felületet és számos belső funkciót is egészen átalakítottak.

Az Android eddigi verzióit egymást ABC-sorrendben követő édességekről nevezték el, az új változat esetében az erre vonatkozó találgatások (amelyek között a Lemonade és a Limoncello is felbukkant) végül nem igazolódtak be, a szoftvert a fejlesztők rejtélyes módon egyszerűen Android L-nek hívják. Ha pedig ez nem lenne elég, még a verziószám sem száz százalékig egyértelmű, mert bár nagyot nem tévedhetünk ha az L-t az Android 5.0-val tesszük egyenlővé, ezzel kapcsolatban hivatalos megerősítés egyelőre nem érkezett: a Google egyáltalán nem említett verziószámot. Még a készülék beállításai között, az Android verziója menüpont alatt is csak annyi áll: L. Ami pedig még furcsább, a Chrome böngészőben kikeresve a user agent Android 4.3-at mutat. Ennek oka egyelőre nem világos, a stabil verzió megjelenésével azonban remélhetőleg többet megtudunk róla.

Az Android L jelenleg a Nexus 5 és 7 készülékekre érhető el a keresőóriás fejlesztői oldaláról (a HWSW egy Nexus 5-ön próbálta ki a szoftvert). A rendszert természetesen nem csak a fejlesztők használhatják, a szoftver bárki számára elérhető és a weboldal lépésről lépésre végig is vezet a telepítésen. Ha ezzel megvagyunk, már a bootanimációnál látszik, hogy új rendszerrel van dolgunk, ezúttal a Google színeiben pompázó pöttyök kergetik egymást - az első bekapcsolásnál jó 5-6 percig, így a főzött ROM-ok világából ismerős bootloop-félelem most is előjöhet. Aggodalomra azonban nincs ok, ha a Google utasításait pontosan követtük, nem lehet baj.

Már a zárképernyő sem a régi

Bekapcsolásnál a PIN bepötyögését követően már láthatók a változások. A zárképernyő közepén ugyan a megszokott óra figyel, alatta, a jobb sarokban lévő kamera ikonnal átellenben egy telefon piktogram is helyet kapott, így a lezárt eszközön jobbra söpörve azonnal indíthatunk hívásokat. Jobbra fent az értesítési sávban az akkufeszültséget és a hálózatok állapotát jelző ikonok mellé pedig már a Google-profilkép miniatűr változatát is begyömöszölték, noha ez jelenlegi formájában legfeljebb tableten lehet jól látható.

Ezzel párhuzamosan maguk az értesítések kiköltöztek a zárképernyő közepére, ahol egyszerre 3-4 is elfér belőlük, ezeket már a telefon külön feloldása nélkül is megnyithatjuk. A funkció különböző, harmadik féltől származó alkalmazásokkal már eddig is elérhető volt, a rendszerszintű integráció azonban sokaknak megkönnyíti a dolgát. Természetesen ha a készüléket feloldási minta vagy PIN védi, már nem ilyen egyszerű hozzáférni az értesítésekhez: azok ebben az esetben is megjelennek a zárképernyőn, de csak annyi derül ki belőlük, hogy melyik alkalmazástól származnak. Hasonló módon zárolt eszközöknél a korábban említett hívásindító gomb is csak segélyhívásra használható feloldás nélkül.

A telefont feloldva a főképernyőn nem sok változás tapasztalható, hacsak az nem, hogy az appfiók ikonját kifordították: az eddig átlátszó, hat pontot tartalmazó kör "teli fehér" lett, a benne lévő pontok pedig átlátszók. Továbbra is a kijelzőn jobbra söpörve juthatunk a Google Now keresőhöz (amennyiben a Google alkalmazásindítóját használjuk) és az alkalmazásfiók felülete sem változott. A navigációs sáv virtuális vissza, home és multitasking gombjai azonban ha lehet, még egyszerűbbek lettek, az eddig megszokott ikonokat egy háromszög, egy kör és egy négyzet váltotta fel.

Teljesen átszabott értesítési sáv

Az értesítési sáv már jóval komolyabb tatarozáson esett át, az jelentősen eltér a Jelly Beanben és a KitKatben megszokott felületektől. A felhasználók itt alaposabban szemügyre vehetik a rendszer alapjául szolgáló új tervezési irányvonalat, a Google I/O-n bejelentett material designt. A sávot lehúzva ugyanis az értesítéseket a zárképernyő kártyáihoz hasonlóan láthatják, illetve korábban említett Google-profilkép is feltűnik - erre rábökve értelemszerűen a Google profilunkhoz jutunk. A dátum sajnos ebben a helyzetben még nem látható, ugyanakkor egy újabb lehúzással, vagy a sáv tetejére bökve már előhívható, a gyorsbeállítások menüjével együtt, amit egy sötétszürke, legördülő kártyán kapunk meg.

Az értesítési sávból elérhető beállítási lehetőségek valamelyest megváltoztak: a Wi-Fi, a mobil adatforgalom, a repülős üzemmód, a tartózkodási hely és a Bluetooth kapcsolói továbbra is megmaradtak, eltűnt viszont az akkumulátor állapotát százalékosan is jelző ikon és megjelentek az értesítések hangerejének szabályozására, a képernyőtartalom átküldésére és a képernyőforgatás ki- és bekapcsolására szolgáló gombok.

A fényerő automatikus vagy manuális beállítására szolgáló ikon is eltűnt, ennek szerepét egy, a gyorsbeállítások fölött elhelyezett csúszka vette át - a fényerősség automatikus állítását egyébként teljesen kigyomlálták az Anrdoid L-ből, annak a helyét az úgynevezett adaptív fényerő vette át. Ez hasonlít az automatizált változatra, azzal a különbséggel, hogy nem egy bizonyos értékre állítja a kijelzőt, hanem a felhasználónak ad meg egy az adott fényviszonyokhoz igazodó skálát, amelyen mozoghat.

Az értesítési sávra visszakanyarodva, a beállítások menüpont fogaskereke is arrébb költözött, egészen felülre, a Google-profilkép mellé. Erre rábökve a megújult menübe jutunk, amely már fehér alapon, szürke feliratokkal sorolja fel a pontjait. Ezek listája egyébként nem sokat változott, ugyanakkor nagy könnyebbséget jelent, hogy már nem kell feltétlenül nyolc menüpontot végigpróbálgatni egy-egy kevéssé ismert opció után kutatva, a jobb felső sarokban ugyanis megjelent egy keresőgomb, amellyel a beállítások között is keresgélhetünk.

Óriási előrelépés az akkus üzemidő terén

Ha már erre járunk, mindenképp érdemes egy pillantást vetni az akkumulátor menüjére. A gyors-beállításokból száműzött aloldalon továbbra is megnézhetjük, hogy melyik alkalmazás mennyit fogyasztott, illetve a rendszer a korábbi használat alapján már meg is becsüli, hogy nagyjából mennyi időt bír még töltés nélkül, ez utóbbi azonban sajnos nem túl pontos, csak hozzávetőleges értéket ad. Sajnos azt már nem írja ki pontosan, hogy mennyi idő telt el, mióta levettük a töltőről, ez csak nagyjából követhető a grafikonon jelzett órák alapján.

Mindenesetre amennyiben valaki úgy dönt, kipróbálja a szoftvert ezt a menüpontot eleinte valószínűleg gyakran fogja látogatni és nem is fog csalódni: az Android L-lel a teszteléshez használt Nexus 5 nagyjából egy nap alatt több mint 3 óra 20 perces bekapcsolt kijelzőidőt produkált, ami rendkívül látványos fejlődést jelent a korábbi nagyjából 2 és fél órás értékekhez képest.

Ezt a Google-nak többek között a beépített akkukímélő üzemmóddal sikerült elérni, ami a beállításokban megadott töltöttségi szint alatt elkezdi csökkenteni a fényerőt és a processzor teljesítményét, ezzel értékes üzemidőt nyerve. Így persze a lemerüléshez közeledve a telefon is észrevehetően lassabb lesz, kicsit komótosabbá válik a navigálás és a böngészés. Hogy mennyire, azt talán a Sunspider JavaScript-benchmark eredményei mutatják a legjobban, amely a Nexus 5-nél megszokott 700 milliszekundum körüli érték helyett akkukímélő módban 2323 milliszekundumot produkált - még így se gondoljunk azonban idegesítő döcögésre, a telefon így is elfogadhatóan működik, még a játékokkal sem gyűlik meg a baja.

Megújult híváskezelés

A Google mindezek mellett a hívásindító felületét is alaposan átszabta: abban három oldal található, amelyek között jobbra-balra söpörve váltogathatunk, ezek a Gyorshívó (a kedvencek képeivel), a Legutóbbiak, ahol a hívástörténet található és a Címtár. A névjegyek keresésére szolgáló sáv felül folyamatosan látható, akárcsak a tárcsázó kör alakú ikonja, amely a Gyorshívó oldalán alul középen kapott helyet, a másik két lapra navigálva pedig a bal alsó sarokba úszik át.

A folyamatban lévő hívás felülete is megváltozott. A kijelző alsó kétharmadában a hívott fél profilképe látható (ha van), felül pedig egy világoskék mezőn a tárcsázott szám, illetve a kihangosítás, elnémítás, tárcsázó, tartás és hívás hozzáadása opciók. A hívás befejezésére szolgáló széles piros sáv egy viszonylag kicsi, nagyjából a főképernyő ikonjaival megegyező méretű gombbá zsugorodott, ami nem feltétlenül jelent előrelépést: aki megszokta, hogy a vonal megszakításához elég valahova a kijelző aljára böknie, azt biztosan bosszantja majd az újítás.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Talán az utolsó komolyabb dizájnváltozás a multitasking felületet érinti, itt már nem egy függőleges oszlopban látjuk a korábban megnyitott alkalmazásokat, hanem egymás mögött lévő kártyák formájában, amelyek között le-föl görgetve válogathatunk vagy a megszokott módon, oldalra söpörve szabadulhatunk meg tőlük - a koncepció hasonlít az androidos Chrome böngésző megnyitott lapjai közötti böngészéshez. Bár ez főleg a látványos kísérőanimáció miatt kétségtelenül csinosabb megoldás mint a korábbi oszlopos rendszer, sajnos valamivel kevésbé átlátható.

A hasonló kártyás animációk egyébként az egész Android L-t végigkísérik. A Facebook alkalmazás felületéről például egy linket megnyitva a böngésző már nem egyszerűen megjelenik a semmiből, hanem a hátrahúzódó alkalmazás elé ugrik fel. A hasonló vizuális megoldások a rendszer minden sarkában felbukkannak, idővel azt az érzetet keltve, hogy a különböző appok voltaképpen a kártyákon futnak, mi ezeket cserélgetjük vagy tesszük el későbbre.

Csak saját felelősségre

Aki arra adná a fejét, hogy telepíti az Android L fejlesztőknek szánt változatát, mindenképp tartsa észben, hogy egy instabil, fejlesztőknek szánt verzióról van szó. Bár nem mondhatni, hogy a rendszer kétpercenként összeomlik, gond azért akad: a Dropbox, a Firefox és a Wunderlist alkalmazásokat például egyáltalán nem sikerült elindítani, és néha a Facebook app is láthatóan zavarban van. Ez ügyben az érdeklődőknek mindenképp érdemes átfutni az XDA Developers lelkes fórumozói által összeállított listát, amelyben az L-lel jelenlegi állás szerint nem működő appok találhatók.

A fejlesztői változat egy másik átka, hogy időről időre elfeledkezik a térerőről, majd nagyjából fél percen belül megint csatlakozik a hálózatra. Ez a jelenség egy nap nagyjából 3-4-szer ismétlődik - legalábbis ennyi vehető észre. Ezen kívül előfordul, hogy egyes korábban gond nélkül működő appok összeomlanak, ám erre nagyjából egy hét alatt összesen 2-3-szor volt példa.

Az Android L-lel szerzett első, korai tapasztalatok a fenti hibákkal együtt mindenképp biztatók, a frissült felület kifejezetten vonzó, letisztult és csak egy-két esetben beszélhetünk kisebb negatívumokról, mint a hívásmegszakítás-gomb és a multitasking felület - az akkumulátoros üzemidő növekedése azonban mindenért kárpótol. A végleges, stabil verzióban ugyanakkor még bőven lehetnek finomítások és változtatások, hogy pontosan mik ezek az a következő egy-két hónapban kiderül.