Kipróbáltuk: Xperia Z2, a negyedik muskétás

Lassulni látszik a csúcskategóriás okostelefonok fejlődése, idén minden gyártó csak óvatos frissítést, autóipari szóval "faceliftet" dobott piacra. A fejlődés tempója mind a szoftveres, mind a hardveres oldalon visszaesett, nem hozott drámai újdonságot az ökoszisztéma két fő tartópillére, a Google és a Qualcomm, mind az Android 4.4, mind a Snapdragon 801 visszafogott előrelépés. Ilyen környezetben dobta piacra 2014-es csúcsmodelljét, a Z és Z1 után a sorozat harmadik, Z2 nevet kapó tagját. Meg tudja-e különböztetni magát a stagnáló versenyben a Sony?

Külső

"Ha nem romlott el, ne javítsd meg" - mondja az angol közmondás, a japán tervezőmérnökök pedig meg is fogadták, az Xperia Z2 hajszálra ugyanúgy néz ki, mint a tavalyi Z1, amely a 2012-es Z apró módosításával született. Az elöl-hátul üveggel burkolt, rendkívül letisztult, elegáns ház pedig tavaly és tavalyelőtt is nagyon tetszett, idén sem lőtt mellé a gyártó a formatervvel. A telefon vázát egy egyetlen darab alumíniumból forgácsolt keret adja, ez rendkívül merevvé is teszi a telefont, a 167 grammos tömeggel pedig túlságosan nehézzé sem vált az eszköz. A Z2 fogására és méretére néhány szakújság panaszkodott, szerintünk ergonómiában nincs érdemi különbség az ekkora telefonok között.

A telefon vízálló, nem csak cseppálló, az IP-skálán a 8-as, vagyis legmagasabb minősítést vállalja a gyártó, tehát nem csak rövid ideig tartó vízbe merülés ellen véd a ház, hanem víz alatt folyamatosan használható a telefon. Összehasonlításképp nagy versenytárs Galaxy S5 csak a 7-es szabványt teljesíti, vagyis a vízbe merítést rövid időre és 1 méternél kisebb mélységig tűri, ugyanezt tudja az ütésállóbb S5 Active is. Sajnos az Xperia kijelzője víz alatt nem érzékeli az érintést, de fotókat szerencsére lehet csinálni, köszönhetően a dedikált kamera-gombnak. A vízálló borításnak megfelelően a csatlakozókat kis ajtók borítják ezúttal is.

Érdekes módon (a Samsung Galaxy S5-höz hasonlóan) az audio-csatlakozót nem védi semmi, úgy tűnik az itt található érintkezőket nem kell óvni a víztől, nem okoz kárt az ide becsepegő folyadék. Ez üdítő újdonság, a fülest bedugni így (nyllván) sokkal egyszerűbb, és a formaterv is szebb lett így.  Sajnos a másik gyakran használt aljzat, a töltés csatlakozója már igényli a védelmet, így az "ajtócsapkodást" nem ússzuk meg.

A kijelzőre érdemes visszatérni. Az előző két generációban használt panel elkeserítően gyenge minőségű volt, gyenge kontrasztaránnyal és csapnivaló betekintési szögekkel. A japánok végre észhez tértek, a Z2 már olyan kijelzőt kapott, amely méltó egy csúcsmodellhez, az 5-ről 5,2 hüvelykre nőtt, továbbra is FullHD felbontású IPS panelen a fekete végre fekete, a színek ragyogóak, a betekintési szögek pedig még a kategóriában megszokotthoz képest is nagyon jók. Az egyetlen problémát a közvetlen napfényben való használat jelenti, az üvegbe integrált érintésérzékelő ilyenkor jól láthatóvá válik, ez pedig roppant zavaró.

A HTC által használt Boomsound hangszórók és azok elrendezése nagy sikert aratott, az alul-felül elhelyezett sztereó hangszórók köröket vernek például az iPhone alul elhelyezett vagy a Samsung hátra rakott hangszóróira. A megoldást a Sony is implementálta, az ágyban történő Twitch- vagy focivébé-nézés így ennyivel élvezetesebb. A hangszórók apró méretük ellenére egészen hangosak, a fizika korlátait azonban a japán mérnökök sem tudták eltüntetni, a mélyek fájóan hiányoznak.

Belső hardverek

Az idei csúcsmodellekhez hasonlóan az Xperia Z2 a Qualcomm Snapdragon 801-es rendszerlapkáját használja, ebben négy Krait 400 generációs processzormag dolgozik egy Adreno 330 GPU társaságában. A processzor névleges órajele 2,36 GHz (mint a HTC One M8-ban), ami néhány százalékkal alacsonyabb, mint amit ugyanez a processzor az LG G3-ban és a Samsung Galaxy S5-ben tud (2,45 GHz). A telefon 3 gigabájt RAM-ot kapott, ez várhatóan még évekig elegendő marad. A belső memória csak 16 gigabájtos, ez azonban microSD kártyával akár 128 gigabájtig bővíthető.

Az akkus üzemidő dolgában a Z2 ragyogóan teljesít. A legrosszabb forgatókönyv szerint, minden energiagazdálkodást kikapcsolva, maximális (de adaptív) fényerővel, folyamatos, igen aktív (mintegy 4 óra nettó) használat mellett is kényelmesen kihúzza reggeltől másnap estig - ez üdítő változás a megszokottnak számító napi rendszerességű töltéshez képest. Tapasztalataink szerint ideális esetben, lehúzott fényerővel, energiatakarékos Stamina mód bekapcsolásával akár három napon túl is megnyújtható az üzemidő, ehhez azonban már le kell mondani például az azonnali friss email-értesítésekről. A gigantikus, 3200 mAh-s akku és a modern processzor kombinációja tehát nagyon jól teljesít.

Az Xperia Z2 a kamerát örökölte a Z1-ből, a 20,7 megapixeles, 1/2,3 hüvelykes érzékelő azonban idén sem meggyőző. A magas natív felbontás ellenére az elkészült képek nem részletgazdagok, viszont zajosak és bemozdulásra hajlamosak. A kamerában nincs fizikai optikai stabilizáció (szemben például a HTC One-nal), a szoftveres SteadyShot pedig eléggé lehangoló teljesítményt nyújt. Némi vigasz, hogy a kereső elképesztően gyors, magas FPS-sel működik, élmény vele a fotózás - még ha az elkészült fotók nem is olyan gyönyörködtetőek. Alkalmi fotózásra, megosztásra szánt képek készítésére ez a kamera alkalmas, ennél többet azonban ne várjunk a Z2-től. A kamera (inkább techdemóként) tud 4K-s videót is felvenni, a tesztfelvétel innen tölthető le - 26 másodperc, 172 megabájt, alapbeállítások mellett.

^{Alapbeállítások és "superior auto" módban készült fotók [+]}

Szoftver és szolgáltatások

A ronda Android-konverziók kora szerencsére fokozatosan véget ér, ma már a Samsung is egyre letisztultabb szoftvert tesz a telefonjaira. A Sony-val sosem volt ebben a tekintetben probléma, a japánok mindig ötletes (és szubjektív megítélésünk szerint ízléses) felületet adtak az Androidnak, nincs ez másképp idén sem. A Z1-hez képest a szoftver sok helyen nem változott, most is viszonylag egyszerű, letisztult, használható rendszert kapunk - felesleges csicsa és buta funkciók nélkül.

^{Nexus-hívőnek is elfogadható az Xperia-skin.}

Ahol a Sony elcsúszik, az a telefon mellé tett szolgáltatások csokra. A gyártó számos komoly online szolgáltatással rendelkezik, zenebolt, videotéka, PlayStation Network - és ezek mindenike Sony-exkluzív. Kiváló lehetőség tehát arra, hogy a gyártó megfogja a vásárlót és valami egészen egyedi élményt nyújtson az eszközein. E szolgáltatások felhasználói élménye azonban csapnivaló, ami a gyártó igen fragmentált belső szoftverfejlesztésének tünete. Jellemző, hogy a szoftverek frissítése sem egységes. Egyes appok a Play Store infrastruktúráját használják, másokat a Sony rendszeralkalmazása frissít, megint mások pedig saját magukat (!) töltik le új verzióban, rögtön az első indulást követően. Ugyanígy minden egyes alkalmazásba egyenként kell belépni a Sony azonosítóval, természetesen csak azután, hogy minden egyes alkalmazásban elfogadtuk a licencfeltételeket.

^{Öt képernyőkép az UX-horrorról és a PlayStation (nem Mobile) app.}

Tipikus, hogy a Z2-exkluzív tartalmak szállítására specializált Xperia Lounge app által felkínált egész estés mozifilmek megnézéséhez előbb a Play Store-t kell meglátogatni a Lounge Pass app telepítése érdekében, majd elfogadni egy újabb licencszerződést, majd újra (!) meglátogatni a Play Store-t a Privilege Movies 2.0 letöltéséhez, majd ennek (értelemszerűen) elfogadni a licencfeltételeit, létrehozni egy vadonatúj felhasználói fiókot - ehhez azonban a Lounge appból kell kimásolni a voucher kódot és beilleszteni ide. A fiók létrehozása után a listáról kiválasztható a hat film, amelyet letölteni szeretnénk - nem egy, nem kettő, pontosan hat film kiválasztása után enged tovább az alkalmazás. A kiválasztott filmek egyenként letölthetőek (streaming nincs), a fájlméret (a Django Unchained esetében) 2,6 gigabájt. Szerencsére felirat van, akár magyarul is.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Hasonló (csapnivaló) felhasználói élményt ad a PlayStation-integráció is. Egyrészt van a PlayStation Mobile szolgáltatás, amelyek harmadrangú játékokat vásárolhatunk telefonra (licencszerződés elfogad, frissít, licencszerződés elfogad, bejelentkezik). Van néhány jó játék is, mint a zseniális Rymdkapsel, ezek azonban a Play Store-ból is megvehetőek - és ha onnan vásároljuk, akkor át is vihetjük más androidos eszközünkre. Emellett (természetesen) külön alkalmazás a PlayStation (frissít, bejelentkezik, licencszerződés elfogad), amellyel a konzolhoz kapcsolódhatunk. Az itt található Store ikon böngészőben (!) nyitja meg a bolt felületét (licencszerződés elfogad, bejelentkezik), ahol a konzolra vásárolhatunk játékokat. A legnagyobb vicc, hogy egyébként semmi nem hívja fel a figyelmet arra, hogy most nem a telefonra vásárolunk, maximum az árak tűnhetnek fel az egyszeri felhasználónak, mobilos appok nem szoktak 55 fontba kerülni.

Aki ez után arra számít, hogy a Walkman app valamilyen menő Spotify- vagy Deezer-versenytársat takar, az természetesen csalódni fog. Ez ugyanis egy teljesen átlagos zenelejátszó, bármiféle felhős szolgáltatás nélkül. A Sony-nak van persze Music Unlimited néven zeneboltja, ez azonban Magyarországon nem érhető el (és persze az külön alkalmazásból érhető el ott, ahol létezik). Szerencsére egyiket sem kötelező használni, az androidos ökoszisztémának hála letölthető bármely szolgáltatás kliensappja és mehet az örömteli zenehallgatás.

Konklúzió: ízlés kérdése

Melyik androidos csúcsmodellt érdemes idén megvenni? A HTC One M8, a Samsung Galaxy S5, az LG G3 és a Sony Xperia Z2 között gyakorlatilag ízlés kérdése dönteni. A különbségek a hardverben, a szoftverben és az online szolgáltatásokban sem akkorák, hogy azok alapján egyértelmű győztest lehessen hirdetni, a 180-190 ezer forint körül belőtt végfelhasználói árban sincs értelmezhető előnye egyik modellnek sem.

^{A bekapcsológomb egyszerűen gyönyörű.}

Az Xperia Z2 mellett így elsősorban a formaterv, az elegáns és letisztult kinézet szól, amely a Sony klasszikus korszakának "techie" hangulatát hozza vissza - immár harmadszor. Az elődök messze legnagyobb hibáját, a problémás kijelzőt sikerrel javította a gyártó, a versenytársakhoz képest azonban nem sikerült a szolgáltatások vagy a kamera kapcsán kiemelkedőt alkotni. Vegye, akinek tetszik a fekete (vagy épp fehér vagy lila) monolit.