Kipróbáltuk: Spotify, Deezer, Google Play Music

Az online zenei szolgáltatókat sokféleképp meg lehet ítélni, fontos, hogy milyen platformokon kapunk hozzájuk klienst, milyen a hangminőség, milyen zenék érhetőek el, milyen extra eszközöket kínálnak, és persze nem elhanyagolható, hogy mennyibe kerülnek. Ezen szempontok mentén igyekszünk összehasonlítani alapos tesztelés után a három szolgáltatót, hogy a döntést megkönnyítsük. Persze a legszerencsésebb az, ha mindenki maga is próbát tesz, főleg úgy, hogy többnyire ingyenes próbaidőszak is jár a szolgáltatásokhoz.

Web, mobil, PC

Az első vízválasztó természetesen az elérhetőség kérdése. Ahogy említettük, a Spotify, Deezer és Play Music egyaránt legálisan előfizethető Magyarországon, elsőként a Deezer, másodikként a Play Music, tavaly év végén pedig a Spotify jelent meg hazánkban. Mindhárom szolgáltatónak van webes lejátszója, amivel böngészőből hallgathatunk zenét bejelentkezés után, illetve mindhárom szereplő komolyan koncentrál a mobilos kliensekre is. Asztali natív kliense azonban csak a Spotify-nak van, sőt, ott a webes lejátszó csak néhány hónapja elérhető, így aki még inkább hisz a windowsos programokban, annak érdemes itt elindulnia.

Mobilon már nagyobb a szórás. A Google Play Music Androidon mélyen integrálódik a rendszerbe gyakorlatilag minden hivatalos Androidhoz a Play Store alkalmazás mellé felkerül automatikusan a Play Music is. Emellett november óta iOS-en is megtaláljuk a klienst. Előfizetés nélkül 20 ezer saját zeneszámot tölthetünk fel a Google felhős tárhelyére egy szinkronizációs eszközzel, ezeket hallgathatjuk bárhonnan, illetve két további eszközre offline is elérhetővé tehetjük.

A Deezer ezzel szemben Android és iOS mellett elérhető Blackberry OS-re és Windows Phone-ra, a Spotify pedig a felsoroltak mellett még Symbianhoz is tart (régi, már nem gyakran frissülő) klienst, illetve WebOS és Windows Mobile 6.0 kliensek is léteznek hozzá. A Deezer és a Spotify ezen felül jelen van egyéb otthoni eszközökön is, van mindkettőhöz kliens például a Logitech Squeezeboxhoz, de bizonyos okostévékhez is, illetve a Spotify kliensprogramja még Xboxra is letölthető.

Nem kell feltétlen a mobilnet

Nagyon fontos kiemelni, hogy ma már a műfajban alap az offline szinkronizáció képessége, vagyis az, hogy a zenéket ideiglenesen eltárolhassuk a mobilunkon vagy számítógépünkön, hogy a szűkös mobilnet-keretet ne merítsük le pár órányi zenehallgatással. A Deezer és a Spotify egyaránt lehetőséget ad lejátszási listánként offline mentésre, illetve mindkettőben van offline mód, ami azt jelenti, hogy ilyenkor a kliens egyáltalán nem használ internetkapcsolatott, még a borítóképeket sem tölti le. Külföldi nyaraláskor vagy tényleg kicsi mobilnet limit mellett érdemes élni ezzel a lehetőséggel.

Ezen felül van lehetőség állítani, hogy csak Wi-Fi-n keresztül szeretnénk engedni a letöltést vagy akár 3G-n is. Ez utóbbi akkor hasznos, ha a keretünk egyébként legalább 3-5 gigabájt, de sokat vagyunk rossz lefedettségű területeken. A Google Play Music szintén engedi az offline mentést, de itt a listák mellett albumonként is van erre lehetőség, illetve nem csak a letöltést, de a streaminget is tilthatjuk 3G-n. A másik két szolgáltatásnál, ha követünk egy listát, ami időközben frissült, de az új számokat még nem szinkronizáltuk le, a kliensek szégyenérzet nélkül kezdik el streamelni, erre érdemes odafigyelni azoknak, akik kisebb adatcsomaggal rendelkező mobil eszközökn hallgatnak zenét.

Iparági normák vagy fantáziátlanság?

Ugyan elsőre kevés embernek jutna eszébe megítélni a szolgáltatókat az alapján, hogy milyen a kliensek minősége, a mindennapi használat mellett ez lesz az egyik legfontosabb szempont. A Google Play Music dizájnban és működésben is tökéletesen illeszkedik a modern Android szabályaihoz, a három közül ez a legegyedibb, mégpedig úgy, hogy közben hozza a Google Now által definiált kártyás megjelenítést. A kezelése talán a legegyszerűbb, hiszen ugyanazok a praktikák működnek, mint az Android menüiben. A Play Music a kínálat leginkább “mérnökibb” megoldása, átlátható, egyszerű, de képességeiben erősen korlátozott.

A Spotify és a Deezer viszont látványosan másolják egymást, megjelenésben és funkcionalitásban hasonló a két alkalmazás. Mindkettő részben tiszteletben tartja a platformok sajátosságait Androidon és iOS-en és Windows Phone-on is, látszik, hogy külön, dedikált fejlesztő csapatok dolgoznak ezeken és nem egyszerű "konvertált" appokról van szó. A Spotify esetében azonban sokkal inkább érződnek a natív alkalmazás előnyei, a Deezer inkább egy erős web/hibrid app érzését kelti, lassan betöltődő képekkel és illesztési hibákkal. A felhasználói értékelésekben ráadásul sokan panaszkodnak, hogy bugos, hibás a Deezer-kliens Androidon, de az elmúlt egy évben rengeteget fejlődött az is, illetve a Spotify -kliens is, ha valaki korábban próbálta, érdemes most újra vetni rájuk egy pillantást.

A Spotify natív asztali kliense, illetve a Deezer és Spotify webes kliense az Apple iTunes gyökereitől indult el, s annak alapkoncepcióját iterálják folyamatosan. Bal oldalon mindig a menüsávot találjuk, a jobb hasábban pedig a katalógust, kínálatot, ajánlatot. A Deezernél a felső sávban, a Spotifynál bal alul van a navigáció, de érdemi különbség nincs köztük. A Deezernek viszont van egy beépített két keverős, effektpados DJ-pultja is, amivel házi barkácsdiszkót is lehet csinálni.

Megvan?

Ehhez persze zenék is kellenek, így ideje áttekinteni a lényeget is, mégpedig azt, hogy mennyi és milyen zenét találunk a katalógusokban. A legfiatalabb szereplő a Google Play Music, ami ugyan sok országban elérhető, de a 15-20 milliós katalógusa érzésre igen foghíjas és főleg amerikai súlyozás látszik benne. Előnyös viszont, hogy 20 ezer szám erejéig saját fájljainkat is feltölthetjük, amik ezt követően úgy viselkednek, mintha a szolgáltatás katalógusában egyébként is elérhetőek lennének. Ha valaki szereti a rétegzenét, kedvence a szomszéd lépcsőház alagsorában próbáló tini punkzenekar, aminek másolt kazettán terjed a tavalyelőtti koncertje, akkor itt érezheti magát kényelmesen.

A Spotify ezzel szemben már 20-24 milliós katalógust tart fenn és folyamatosan bővül a lista a kis- és független kiadók zenéivel is. Rengeteg magyar zenét is találunk benne, sok előadónak viszont csak az újabb albumai lelhetőek fel, illetve előfordul néhány renitens, akinek pedig csak a régi zenéi. A Spotify csak néhány tucat országban szolgáltat, a Deezer viszont több mint 150 országban, így a katalógus a francia szolgáltatónál a legjobb, legutoljára már 30 millió számos repertoárt említettek. Magyar zenékből is valamivel jobb a Deezer felhozatala, főleg az egynyári popsikerekben érezhető különbség. Ha nincs fent valami, azért azonban ritkán a szolgáltató a felelős, a legtöbbször az előadó nem akart felkerülni.

A Spotify és a Deezer annyira hasonló, hogy mindkét irányba van eszköz arra is, hogy a lejátszási listákat átvigyük. Ha valaki Deezert használ, de irigykedik a Spotify-on futó, 850 ezer ember által követett Hipster International listáért, amit a Napster-alapító Sean Parker futtat, akkor a spotizr.com oldalon a lista http-linkjét bemásolva átszivattyúzhatja Deezerre - visszafelé ugyanez működik a usespotify.com oldalon. A Google Play Music, nem kezel publikus listákat, nincs exportálási lehetősége sem, ezért itt az átjárhatóságról le kell mondani. Sőt, a Play Music katalógusa annyira mesterséges, hogy nem kezeli az azonos nevű előadókat külön entitásként, így ne lepődjünk meg, ha a kedvenc belga indie pop szám után egy chilei hörgős metál szólal meg. Hibák egyébként előfordulnak mindhárom szolgáltatónál, főleg az ékezetes nevek tudnak kavart okozni, de a Google rendszerében ez már zavaró szintet üt meg.

Minőség

Ha már megvannak a listáink, megtaláltuk kedvenceinket, akkor előbb-utóbb megnyomjuk a play gombot is. A vájt fülű audiofil sznobok ilyenkor szomorodnak el és csóválják a fejüket, és inkább visszamennek a What.cd torrentoldalra flac fájlokat töltögetni, de nem hallgatják tovább ezt a silány minőséget. A valóság persze nem ennyire szörnyű, mindhárom szolgáltató a webrádióktól megszokott minőségnél jobbat tud, de a tiszta magas minőségű hangfájloknál tompább lehet a stream, főleg mobilon. A Google Music ebben is a legkevésbé átlátható, itt ugyanis nem lehet tudni, hogy pontosan milyen bitrátával kapjuk a zenéket. A tesztjeink szerint adatforgalomban egy-egy szám többet fogyaszt mint a Deezer és a Spotify esetében, de érdemi különbséget hangzásban nem tapasztaltunk, valószínűleg kevésbé tömörített, kevésbé számításigényes formátumban jön közel azonos minőség, mint a másik két szolgáltatásnál.

A Deezer esetében az általános bitráta 128-160 kbps, ami megfelel az mp3 korszak elvárásainak. A Play Music és a Deezer esetében is két érték közül választhatunk: normál és HQ, de pontos értékek ezekhez nincsenek rendelve. A Spotify esetében mobilon a normál stream minőség Ogg Vorbis kodekkel tömörített 96 kbps, ami nagyon takarékos, de cserébe nem is túl telt hangzás. A normál itt 160 kbps, a Deezernél tisztább, de valamivel kevésbé dinamikus. Ezt kapjuk mobilon a normál beállítás mellett, illetve az asztali és webes lejátszóban is alapból. Viszont a többivel ellentétben itt a prémium csomaghoz jár egy másik beállítás, ami az egyébként is hatékony Ogg Vorbis kodekből ad egy 320 kbps felbontást, ez már nagyobb hangrendszereken vagy drágább fejhallgatókon is megfelelően szól - természetesen nem audiofil minőségről van szó.

A mobilos streaming esetében gyakori kérdés, hogy mégis mennyi adatot forgalmaznak ezek a szolgáltatások. Erre nehéz lenne egzakt becslést adni, ugyanis mindhárom szolgáltatás használ helyi cache-t, így ha ugyanazt az albumot hallgatjuk újra és újra, akkor nem töltődnek le megint. Ha viszont webrádiószerűen használjuk a szolgáltatásokat, akkor érdemes számonként 3-12 megabájt adatforgalommal számolni. Ha valakinek 1 gigabájtnál kisebb havi adatkerete van, akkor az offline szinkronizációra ajánlott támaszkodni, 3-5 gigabájtnál viszont már bátran lehet mobilon menet közben is streamet használni, óránként 50-100 megabájt általában elég az online zenének. Sokkal nagyobb probléma, hogy a folyamatos adatforgalom igénybe veszi a mobilokat, így az akkumulátorok az adatkeretnél gyorsabban merülnek.

Appok és ajánlók

A Deezer és a Spotify nem egyszerűen zenelejátszóként akarnak működni, hanem zenei platformként is, a 2010-es évek zeneboltjai, művelődési központjai és Bravo magazinjai egyben. Azon túl, hogy a zenészeknek, előadóknak részletes profiljaik vannak, végignézhető a diszkográfia, találunk hasonló előadókat, mindkét rendszerben vannak alkalmazások, amik segítenek eligazodni a sokmilliós katalógusokban. Rossz lenne, ha csak egy keresőmezőt kapnánk és fogalmunk sem lenne, hogy mit hallgassunk.

A Gitlab mint DevSecOps platform (x) Gyere el Radovan Baćović (Gitlab, Data Engineer) előadására a november 7-i DevOps Natives meetupon.

A Spotify világában az appok szinte kivétel nélkül a zenei ajánlás/felfedezés kategóriájába esnek. Találunk lejátszásilista-generátorokat, zenei magazinokat, szerkesztett listákat és hangulat vagy korszak, stílus alapján szelektáló automatákat. A Deezer ennél valamivel többet engedett meg a fejlesztőknek, ott vannak komplexebb alkalmazások is, például olyan, ami statisztikát készít hallgatási szokásainkból. Az appok alapján nehéz lenne dönteni, de bármelyik rendszert választja valaki, egy idő után érdemes összeválogatni néhány kiegészítőt, az okostelefonokhoz hasonlóan itt is ezek teszik igazán gazdaggá a programokat.

Ugyanakkor kiemelten fontos ma már a zenei szolgáltatásoknál is a közösségi funkció. A Spotify és a Deezer egyaránt partnersi kapcsolatot ápol a Facebookkal, ami azon túl, hogy regisztrálni lehet egyszerűen Facebook-fiókkal mindkét szolgáltatásba, azt is jelenti, hogy a lejátszások átcsatornázhatóak a hírfolyamba, csak úgy, mint az elmentett listák vagy kedvencnek jelölt albumok. A kapcsolati hálót sem kell felépíteni, mindkét rendszer összegereblyézi nekünk barátainkat a Facebookról. A Spotify fejlesztői úgy ítélték meg, hogy a zenei felfedezésben nem csak a közvetlen ismerőseink vannak ránk hatással, ezért teljesen ismeretlen trendvezéreket is követhetünk, akiktől el lehet lesni, hogy mit érdemes a héten hallgatni.

A Spotify és a Deezer is publikusan kezeli a listákat alapból, amikre keresni is lehet és mások listáit is hallgathatjuk, ezzel megvalósítva az igazi crowdsource szerkesztést. A már említett Sean Parker-féle Hipster International listának például már akkora húzása van, hogy egy Új-Zéland-i fiatal lány, Lorde pár hónapon belül világsztár lett általa és ma már az összes zenei adó adja a dalait. A Google Play Music ezzel szemben sokkal kevésbé közösségi, sokkal inkább a mesterséges, algoritmikus ajánlásokra koncentrál, az egyetlen lehetőség a Google-megosztás és ajánlás, ami továbbra sem mondható univerzálisnak.

A közösségi ajánlások mellett persze fontos a hallgatási szokások alapján generált ajánlás is. Ebben mindhárom rendszer közepes teljesítményt nyújt. A Google igyekszik a teljes Google-profil alapján ajánlani, de ez tesztünk szerint még pár hét használat után sem működött igazán. Lehetséges, hogy egy amerikai zenehallgató számára megfelelő, de a mi tesztünkben az volt a tapasztalat, hogy hiába a világ legjobb keresője és legjobb öntanuló algoritmusai és metaadatbázisa, a Google még véletlenül sem tudta eltalálni, hogy milyen zenét szeretünk, annak ellenére, hogy mobilon és webes kliensben is hallgattunk rengeteg számot. Előfordulhat, hogy a szolgáltatásba feltöltött 11 ezer szám zavarta meg, de ebben elbukott.

A Deezer legnagyobb előnye a regionalitás, amit ki is hangsúlyoz, hiszen nem csak műfaj, de terület szerint is tudunk szűrni. Az USA-ban nem jelen lévő szereplő igyekszik a sok kis ország hallgatóit megfogni, így magyarként örülhetünk, mert értékelni fogja a mi kis szubkultúránkat is. Ha valaki az aktuális hazai popzenében utazik, annak nem lesz problémája vele, bár azt hozzá kell tenni, hogy adni kell a Deezernek is néhány hetet vagy pár ezer hallgatást, mire az ajánlórendszere megismeri az ízlésünketl. Ugyanez érvényes a Spotif-ra is, kicsit fafejű az algoritmus és ha kitalálja, hogy mi szeretjük Nick Conte-t és Fat Boy Slimet, akkor addig nem száll le rólunk, amíg nem hallgatjuk.

A Spotify-nál mostanság megjelent egy “browse” menü, ahol szerkesztett és generált listákat találunk különböző élethelyzetekhez, például ébredéshez, munkához, esőhöz, sétához, kocogáshoz. A cég nemrégiben utalt arra, hogy ezt hamarosan kiegészíti azzal, hogy a mobil szenzorait és a külső adatbázisokat is használja, hogy kitalálja, éppen milyen zenét kellene játszania, így létrejöhet egy teljesen személyre és kontextusra szabott rádió. A Deezer ezzel szemben sokkal többet figyel a mainstreamre és a toplistákat emeli ki, illetve megelégszik az előadókra épülő rádiólistákkal.

Mennyibe kerül?

A végére csupán egyetlen kérdés maradt: mennyibe kerül? A zeneszolgáltatások alapjában véve nem drágák, az iparági sztenderd a 10 dolláros előfizetési díj havonta, e köré épülnek az üzleti modellek. A Google Play Music, ami főleg a hívő Google-felhasználók kedvence lehet, havonta 1950 forintba vagy amerikaira állított fiók esetén 9,9 dollárba kerül.

A Deezer már háromféle csomagot kínál. A regisztráció után 15 napig egyrészt kipróbálhatjuk a Premium csomagot, ami teljes webes és mobilos elérést, offline szinkronizációt és minden fent leírt extrát tartalmaz, ez 1590 forint havonta, kivéve a Telenor-előfizetőknek, akik bizonyos csomagokon belül választható extraként megkapják, de egyébként is csak 1390 forint havonta, ráadásul a mobilszámlán belül megjelenő tételként. A harmadik lehetőség pedig egy ingyenes, reklámszponzorált csomag, ami egy hónapig korlátlan, majd havi két órányi zenehallgatást ad csak. Ez a csomag a mai piacon már nem életképes, valószínűleg változni fog vagy megszűnik.

A Spotify nem rendelkezik hazánkban mobilszolgáltatói partnerrel, habár úgy tudjuk, a Telekommal folytak tárgyalások, így nem elképzelhetetlen, hogy később ez mégis beindul. Korábban itt is három csomag volt, de éppen a minket is érintő bővítés során a középső kiesett és csak egy fizetős és egy ingyenes maradt. A fizetős csomag 4,99 euróba kerül havonta, ami jelenleg 1515 forint, ezért cserébe mobilon, desktopon és weben is korlátlanul elérhetjük a zenéket. Az ingyenes csomag az átalakítás után már nem tartalmaz időlimitet 6 hónap után sem, sőt, mobilon és tableten is elérhető, de óránként 3 perc reklámot kapunk 30 másodperces blokkokban, ami azt jelenti, hogy 2-3 számonként jön egy hirdetés. Ez kevesebb, mint amennyit egy átlagos rádióban reklámoznak és beszélnek, az ingyenességnek ez az ára. Illetve itt le kell mondani az offline használatról.

A fizetős csomagokban is egyszerre csak egy stream játszható, viszont az offline-ra kapcsolt eszközökre ez nem érvényes, azokat elég havonta egyszer “megmutatni” a szervernek, így akár a család minden eszközére osztható a szolgáltatás, ha a többség megelégszik a szinkronizált tartalmakkal.

Ki kell próbálgatni mindet!

Összességében nehéz lenne a Deezer, a Spotify és a Google Music között sorrendet felállítani, hiszen a felsorolt szempontok mindenkinek más súllyal szerepelnek az értékrendszerében. A fentiek alapján talán könnyebb a döntés, ennek ellenére a javaslat az, hogy időről-időre érdemes megnézni a kínálatot, kipróbálni mindegyiket. Veszítenivalónk nincs, csak a promóciós időszakokkal összesen 75 napig élvezhetjük ingyen a három szolgáltatást felváltva teljes pompájában. Ezek nem vallások és még csak hűségszerződés sincs, bármikor lehet váltani egyikről-másikra, ráadásul akár úgy is, hogy a listáinkat is visszük magunkkal. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy ezek szolgáltatások, ahol nem a birtoklásért fizetünk, hanem az elérésért, tehát ugyan látjuk a teljes katalógust, de ezek csak addig lesznek a mieink, amíg fizetjük az előfizetési díjat.