Kipróbáltuk: Leap Motion mozgásérzékelő

A Leap Motion fejlesztőinek kimondott célja, hogy megreformálják az ember-PC interakciót. Noha még az érintésvezérlés sem férkőzött be minden háztartásba, különösen a notebookok és asztali számítógépek területén, a kis eszköz a technológiát máris egy lépéssel tovább viszi, és kiveszi az “érintést” is az irányításból. A koncepció elsőre kétségtelenül jól hangzik, és a készülékkel való megismerkedés is rendkívül szórakoztató, az azonban hamar egyértelművé válik, hogy hosszútávú, mindennapos használatra nem éppen ideális.

Hamar feltűnnek a pontatlanságok

A Leap Motion szenzor - amelyet a GPS nyomkövető rendszereket fejlesztő Inepextől kaptunk kölcsön - külsőre egyszerűbb szinte nem is lehetne: egy lekerekített sarkú, nagyjából nyolc centiméter hosszú alumínium téglatest, fényes fekete fedlappal és gumis talppal. Utóbbinak köszönhetően remekül tapad az asztalra, nem kell félni, hogy az érzékelőt saját kábele elrántaná a helyéről. A készülék USB 3.0-n kapcsolódik a számítógéphez amelyben legalább AMD Phenom II, vagy Nehalem-alapú Intel processzor és 2 gigabájt RAM kell legyen, hogy teljesüljenek a szenzor minimális rendszerkövetelményei.

A kütyü pontos működési elvét fejlesztői nem árulták el, annyi azonban tudni lehet, hogy abban három infravörös LED és két infravörös kamera található, amelyek 300 fps sebességgel rögzítik a föléjük tartott kézfejekről visszaverődő infravörös fényt, az így nyert információkból pedig a szoftver nyeri ki a térbeli helyadatokat. Az eszközhöz tartozó program a gyártó oldaláról tölthető le, ezt telepítve pár percen belül használható is a Leap Motion. Az első bekapcsolást követően a program végigkísér az irányítás alapjain, kezünket az érzékelő fölött tartva a monitoron láthatjuk annak drótvázát, vagy ujjunkat a levegőben mozgatva rajzolhatunk, amibe könnyű belefeledkezni, ugyanakkor az apróbb pontatlanságok is feltűnnek benne.

Már a kütyüt először használatba véve is észrevenni ugyanis, hogy nem egy precíziós feladatokra szánt termékkel van dolgunk. Mivel az érzékelő alulról figyeli a felhasználó kezeit, ügyelni kell rá, hogy azok ne legyenek átfedésben, hiszen úgy eltűnnek annak látóteréből, illetve az összezárt, vagy egymáshoz túl közel tartott ujjak is hajlamosak “egybeolvadni”, netán egészen váratlan helyeken feltűnni. A szenzor fejlesztői mindenesetre nem állítanak valótlant, az tényleg képes megkülönböztetni mind a tíz ujjunkat - a megfelelő körülmények között.

Szórakoztató, de butácska appok

Ezt az előre telepített demóprogramok hivatottak demonstrálni, amelyeket a bevezetőt követően az asztali Airspace felületre jutva találhatunk meg. Elsőként a Google Earth-ben próbáltuk ki a gesztusvezérlést, ami eleinte nem volt könnyű feladat, de kicsit belerázódva már egészen természetesen tudtunk navigálni bolygónk virtuális tájain, főleg miután a szenzort a beállításokban Balanced, azaz kiegyensúlyozott üzemmódból Precisionre állítottuk. Ebben az esetben a kütyü reakcióideje valamivel visszaesett, ugyanakkor jóval pontosabban követte a mozdulatokat. A vízszintesen tartott kézfejet az érzékelőhöz közelítve vagy távolítva szabályozhattuk a magasságot, az előre, hátra, illetve oldalra döntésével pedig a haladást és a betekintési szöget, mintha csak egy helikopterben ülnénk.

A Leap Motion beállításai között a már említett Precision és Balanced mellett egy High Speed opció is helyet kapott, amely feláldozza a pontosságot a gyorsaság oltárán. Ezzel a beállítással nem nyerünk sokat, hiszen a szenzor még Balanced módban is képes valós időben követni a legtöbb mozdulatot, és sokszor még így sem mondható a legprecízebbnek, ezért a harcművész felhasználókat leszámítva nem igazán tanácsos igénybe venni - High Speed módban a Google Earth csaknem használhatatlan volt. A készülék továbbá egy-két órás használat után hajlamos meglepően felmelegedni. Ebben az esetben persze nem az egyes okostelefonoknál és tableteknél tapasztalt forróságra kell gondolni, mindenesetre jóval alacsonyabb üzemi hőmérsékletet várnánk egy hasonló kütyütől.

Az előre telepített alkalmazások között megtaláljuk továbbá az Orientationt, azaz a bemutatóban is látott virtuális kéz demót, valamint a Lotus appot, amelyben különböző kézmozdulatokkal különböző zenei elemek csalogathatók elő, akárcsak a Kyoto névre keresztelt minijátékban, amit szintén alapértelmezett szoftverként kapunk meg. Az utolsó demót, a Water Wavest megnyitva egy apró tavat láthatunk, amelyen kezünk intéseivel kelthetünk hullámokat. A platform saját alkalmazásbolttal, Airspace Store-ral is kiegészül, ahol a Google vagy az Apple szoftverboltjához hasonlóan ingyenes és fizetős appok között böngészhetünk. A választék természetesen meg sem közelíti a fentiekét, és nagyrészt kimerül a korábban látottakhoz hasonló apró játékokban, melyek között ugyanakkor az ismert Cut the Rope és Fruit Ninja is feltűnik.

Megéri a nehézkes tanulás?

Ahhoz azonban, hogy a készüléket a különböző demókon kívül is igába hajthassuk, érdemes egy a GameWAVE-hez, vagy az ingyenes Touchlesshez hasonló programot is telepíteni, melynek segítségével az operációs rendszer szintjén és a játékokban is a Leap Motion kezébe adható az irányítás. A Touchless-szel aránylag kellemes, noha közel sem hibátlan élményben lehet részünk, különösen a Windows 8 gesztusokra optimalizált felületén. Görgetni ujjainkat a levegőben a megfelelő irányban elhúzva tudunk, mind oldalirányban, mind függőlegesen. A kattintás viszont már problémásabb, sokszor nehéz előre bökve eltalálni a célba vett ikont vagy linket, ami hamar bosszantóvá válhat.

A Gitlab mint DevSecOps platform (x) Gyere el Radovan Baćović (Gitlab, Data Engineer) előadására a november 7-i DevOps Natives meetupon.

Vannak azonban, akik úgy vélik, a Leap Motion a játékosok számára is megfelelő kontroller lehet. A négydolláros GameWAVE fejlesztői sem gondolják ezt máshogy, alkalmazásukkal ugyanis olyan komplex játékok irányíthatók, mint a Skyrim, Diablo III vagy a World of Warcaft. Itt azonban már nem a Google Earth-ben látott egyszerű mozdulatokra kell gondolni, hanem jóval bonyolultabb mozdulatsorokra, amelyek elsajátítása nem kis gyakorlást igényel. A hosszú tanulási folyamatért cserébe ráadásul a platform nem kínál pluszt a hagyományos hardverekkel szemben, kezelése gyakran pontatlan, nehézkes és fárasztó

Van még hova csiszolni

A Leap Motiont kipróbálva el kell mondani, hogy bár rendkívül érdekes új megközelítést jelent, az új fajta interakció gyakorlati haszna - legalábbis jelenlegi formájában - egyelőre nem látszik. Hosszan tartó használata fárasztó, nem a legkényelmesebb megoldás, hogy kezünket hosszú ideig a levegőben kell tartani. Mindennapi felhasználásra tehát nem a legalkalmasabb, a mérnökök és a különböző modellezőprogramokkal dolgozó szakemberek ugyanakkor valószínűleg hasznát vennék egy hasonló, ámbár kiforrottabb készüléknek munkájuk során, ahol a térbeli modellekkel egyszerűbb dolgozni, mint az egérrel síkban mozogva.

A kütyüt 23400 forintért rendelhetjük meg a gyártó oldaláról, Magyarországra pedig plusz 5100 forintért szállítják. Nem mondható tehát túl drágának, ahhoz azonban nem elég olcsó, hogy csak úgy kipróbálni vásárolja meg az ember. Aki tehát a PC irányításának jövőjét keresi, vagy legalábbis a Cut the Rope-nál komolyabbak a szándékai, nem valószínű, hogy ebben az eszközben talál majd megváltásra.