Kipróbáltuk: Microsoft Surface RT

A Windows RT a Windows 8 leszármazottja, amelyet kimondottan ARM-alapú rendszerchipekre fejlesztettek. Az operációs rendszer ahogy jött, úgy ment, a platform mögé álló nagy gyártók némelyike lényegében lefújta Windows RT-alapú modelljét, a hónapokkal korábban beharangozott Samsung ATIV Tab például az Egyesült Államokban és Európában sem jelenik meg. Az USA-ban a Windows RT-s eszközök árát több száz dollárral kénytelenek csökkenteni a gyártók, hogy kelendővé tegyék a gépeket – a Windows RT semmilyen szempontból nem siker.

Ebben a kontextusban Surface szerepe is megváltozott, már nem iránymutató fáklya többé, mára jóformán egyedüli szereplővé vált ebben a szegmensben, feladata pedig nem más, mint menteni a menthetőt és bebizonyítani, hogy a Windows RT nem egy halva született próbálkozás. A kitűzött cél végrehajtását azonban nehezíti, hogy a Surface csak néhány országban vásárolható meg, így megfelelő kereslet mellett sem lehet belőle olyan siker, mint például az iPadből, amelynek különféle változataiból az őszi negyedévben, még a mini megjelenése előtt 14 millió fogyott - a Surface becslések szerint összesen 1 millió eladott példány körül tart.

Külső

E borús bevezető után lássuk magát a készüléket, amely a Disztributor.hu jóvoltából jutott el a szerkesztőségünkbe. A Surface burkolatának anyagát a gyártó VaporMg néven emlegeti, ami a magnéziumötvözetre utal. Lehet az, lehet, hogy nem az, érzésre a Surface burkolata nem különbözik érdemben az alumíniumtól, teljesen egyszínű, fényviszony függvénye, hogy feketének vagy sötétszürkének látszik. Az anyagminőség kiváló és a formatervre sem lehet panasz, a tablet szürke háza az éles sarkokkal az F-117 vagy más, modern, csökkentett észlelhetőségű („lopakodó”) repülőgépeket juttatta eszembe.

Az előlapot teljesen elfoglalja a kijelző, a lenti érintős Windows-gombon, a 720p felbontású kamerán, illetve a mellette található, alig gombostűfejnyi fényérzékelőn kívül nincs is itt semmi más. A Surface jobb élén egy miniHDMI-kimenet, egy USB-port, valamint a töltő csatlakozója helyezkedik el, utóbbi az Apple PC-ken egy ideje megszokott mágneses elven működik és apró fehér LED mutatja, ha tölti a tabletet. Baloldalt a fülhallgató-kimenet és a hangerőszabályzó kapott helyet, a felső élen pedig csak a bekapcsoló-gomb árválkodik a jobb oldalon. Alul a billentyűzetek csatlakozója, amiről később még lesz szó. A Surface háttértára microSDXC-kártyával bővítető, foglalatának eléréshez ki kell hajtani a hátlapból az állványt – fura, hogy a foglalat helyére semmi sem utal, szinte csak véletlenül lehet rábukkanni.

CI/CD-vel folytatódik az AWS hazai online meetup-sorozata! A sorozat december 12-i, ötödik állomásán bemutatjuk az AWS CodeCatalyst platformot, és a nyílt forráskódú Daggert is.

A kihajtható állvány a Microsoft reklámkampányának is központi részét képezte. A fémes csattanással előugró, illetve helyére csukódó „láb” mindenképpen hozzátesz a Surface használhatóságához, nagy kár ugyanakkor, hogy fix 22 fokos szögben áll, nincs lehetőség ennek változtatására. Asztalra állítva jobb lenne, ha kicsit nagyobb szögben állna a láb, és ezzel a kijelző is kicsit közelebb kerülhetne a vízszinteshez, érzésem szerint így még kényelmesebb lenne a Surface – de hangsúlyoznám, így sem rossz, a koncepció alapvetően működik, javítani viszont lenne mit rajta.

Kijelző

Az eszköz egy 10,6 hüvelykes kijelzőt kapott, amely a legújabb trendekkel ellentétben nem Full HD vagy annál is nagyobb felbontású, a vásárlónak meg kell elégednie 1366x768 pixellel. Egyebekben nehéz lenne rosszat mondani a megjelenítő minőségéről, de nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy ma már sokkal kisebb okostelefonok is képesek Full HD felbontású kép megjelenítésére, a tabletpiac királyának számító iPad pedig hasonló méretben 2048x1536 képpontot jelenít meg, ami a Surface-nél háromszor több pixelt jelent. A panel maga egyébként jó minőségű, a színek szépek, a betekintési szögekkel sincs probléma, egyedüli kritika a tükröződő bevonatot érheti, ami miatt világos környezetben nagyon meg kell növelni a fényerőt ahhoz, hogy lássunk is valamit – ezt az eszköz automatikusan el tudja végezni.

A 16:9 képarány miatt a Surface széles, portré módba fordítva pedig viccesen magas – ez a kialakításból adódik. Filmnézéshez ez ideális lehet, de érzésem szerint webböngészésnél, levelezésnél, Office futtatásánál vagy játéknál nem ad hozzá az élményhez, főleg a viszonylag alacsony felbontás miatt, ugyanakkor kissé kényelmetlenné teszi a fogást. (Egész más a helyzet, ha a Surface-en elindítjuk a hagyományos Windows desktopot és azon kezdünk dolgozni, ebben a konfigurációban máris értelmet nyer a „szélesvásznú” kialakítás, könnyebben elfér egymás mellett két ablak – ilyenkor azonban aligha van a gép kézben, inkább asztalra vagy ölbe van téve.) A tablet tömege egyébként „pucéran” 680 gramm, amihez további 205 grammot ad a Touch Cover – összehasonlításképp a negyedik generációs iPad 652 grammot nyom, a különbség gyakorlatilag észrevehetetlen. A gyári töltővel együtt már 1 kilogramm fölé viszi a mérleg nyelvét a készülék.

Használat közben

A Surface szíve egy 1,3 GHz-es NVIDIA Tegra 3 rendszerchip, amelyhez 2 gigabájt RAM és kiviteltől függően 32 vagy 64 gigabájt háttértár tartozik – utóbbiból az operációs rendszer jókora részt elfoglal, így a felhasználó számára rendelkezésre álló hely ennél sokkal kevesebb, a nálunk járt 32 gigabájtos verzión ez csak 16 gigabájt, microSDXC kártyával azonban a háttértárat bővíteni lehet.

A Tegra 3 elegendő teljesítményt nyújt ahhoz, hogy a Windows RT operációs rendszer folyamatosan, „szaggatásmentesen” fusson, a csempés felületet pedig valóban élmény használni. Egy ilyen tableten nyer igazán értelmet ez a kialakítás, és a különböző, a kijelző éléről az ujj behúzására építő gesztusok is jól működnek, pár perc után teljes természetességgel használható a Windows RT. Sok megnyitott alkalmazás vagy böngészőfül esetén sem érezhető komoly lassulás, bár az Adobe Flasht intenzíven használó oldalak között a váltás egy pillanatnál már többet vesz igénybe.

A Windows 8/RT Achilles-sarkát a beépített alkalmazások (főképp a levelező) gyenge minősége jelenti, ami leginkább a funkciók hiányában érhető tetten - ezt maga a Microsoft is tudja, nem véletlenül érkeznek ilyen sűrűn a frissítések a programokhoz. A Windows Store folyamatosan bővül, egyre több az app már Windows RT rendszerre is, ugyanakkor továbbra sem érhető el számos fontos mobilos alkalmazás, nincs hivatalos Facebook- vagy Instagram-kliens sem, hogy csak két olyat említsünk, amelyek más platformokon már régóta letölthetők, és hiányoznak gyári Google-appok is. Igaz, a Facebookot némileg pótolja a beépített People Hub, ahol nyomon követhetjük az ismerőseink aktivitását több közösségi hálózaton is (Facebook, Twitter, LinkedIn) és mi is posztolhatunk rájuk, egyes Google-szolgáltatásokat (pl. Maps) pedig igénybe vehetjük nem hivatalos klienseken keresztül, korlátozott felhasználói élménnyel.

Szerencsére az operációs rendszer kiváló böngészőt kapott, amelyen keresztül a szolgáltatások webes felülete jól használható. A Gmailt a Surface-ről megnyitva egyből az érintésre optimalizált felületen találjuk magunkat, és az Outlook.com tervezésénél is szempont volt a kényelmes érintéses vezérlés – mindkét webes levelező köröket ver a beépített, Modern-felületű kliensre. Nem használható ilyen jól már a Facebook, a legnagyobb közösségi oldalt külön nem készítették fel az érintőképernyős eszközökről érkező látogatók kiszolgálására, és további weboldalak egész seregét lehetne felsorolni, amelyek nem kedveznek a tabletről böngészőknek.

Az Internet Explorer néha kissé lassúnak érződik, ha bonyolultabb, Flasht is tartalmazó oldalakat kell megjeleníteni, de ez csak érzékelt lassúság: a böngésző csak akkor mutatja meg a kért weboldalt, ha minden elem letöltődött és helyére került. Próbaképp végeztem egy összehasonlítást Tegra 3-alapú HTC One X telefonommal és annak Chrome böngészőjével, változatos weboldalak megnyitásával teszteltem az IE sebességét – a Microsoft böngészője rendre kicsit hamarabb végzett a betöltéssel, mint a telefonon futó Chrome, pedig az Adobe Flash tartalmakkal is meg kellett küzdenie. A böngészőt a desktopon futtatva a kezdetektől támogatott az Adobe Flash, a február végi frissítés óta pedig már a modern („Metro”) felületen is ugyanez a helyzet – ma kevés tabletes operációs rendszer mondhatja ezt el magáról.

^{Windows desktop, egymásra nyíló ablakok, IE és Office-alkalmazások}

Ahogy az ASUS VivoTab RT esetében is leírtuk, most is érdemes hangsúlyozni, mennyit ad a Windows RT esetében a desktop, ha munkáról van szó: igaz, hogy csak az Office-alkalmazások (Word, Excel, PowerPoint, OneNote) és az Internet Explorer futhatnak itt egy-két rendszerszoftvert (pl. fájlkezelő) mellett, de a hagyományos ablakozó rendszer (WIMP) jelentőségét a produktivitás szempontjából nem lehet elégszer hangsúlyozni. Több, tetszőleges méretű ablak lehet egymás mellett vagy alatt-felett, az Internet Explorerben külön mozdulat nélkül látjuk a megnyitott füleket, van drag-and-drop, és a sort még lehetne folytatni.

Ugyanitt érdemes megjegyezni, hogy a Windows RT más tekintetben is „igazi” Windows, megoldott rajta a több felhasználó kezelése, adataik elkülönítése, jogosultságaik kezelése, így egy eszközön könnyen osztozhat egy család például. Az operációs rendszert futtató eszközök külön alkalmazás telepítése vagy bármilyen „vajákolás” nélkül elérik az otthoni hálózatot, amegjelenítik/lejátsszák a más gépeken vagy hálózati adattárolón megosztott tartalmakat, amiket egyszerűen rájuk is lehet másolni. A Windows RT kezeli a változatos USB-s eszközöket, lehet róla nyomtatni és jól boldogul külső monitorral is például – sok feladat alatt a Surface kompromisszumokkal, de le tud váltani egy PC-t is.

Billentyűzet

Az PC-szerű használatot támogatja a Surface-hez elérhető kétféle billentyűzet, a Touch Cover és a Type Cover is – nekünk előbbihez volt szerencsénk, annak is szürke változatához. A Touch Cover egy puha, filcszerű anyagból készült kijelzővédő, amibe érintéses billentyűzet és touchpad is került. A kiosztása a laptopokéhoz hasonló, még a funkciógombok is megtalálható rajta, valamint egy kisméretű, multitouch-képes touchpad is elfért. A billentyűzetet egy mágnes tartja a helyén, fémes kattanással ugrik a helyére. A mágnes elég erős ahhoz, hogy a Touch Covernél fogva meglóbáljuk a Surface-t, bár ez semmiképp sem üzemszerű működés, mégis jó tudni.

A tapasztalataim a Touch Coverrel vegyesek, sík és kemény felületen (pl. asztal) az érintőképernyőnél sokkal kényelmesebben és gyorsabban lehet vele szöveget bevinni, és a multitouchos touchpadnek hála az operációs rendszert pont ugyanúgy lehet vele irányítani, mintha csak egy laptopot használnánk, azaz nem kell minduntalan felemelni a kezünket például görgetéshez vagy kattintáshoz. A probléma az, hogy a gombok nyomáspontja nem egyforma, így ha tényleg gyorsan kezdünk gépelni, könnyen kimaradhatnak betűk a szövegből, amit utólag kell javítani. Azok, akik mindkettőt próbálták, sokkal jobbnak tartják a Type Covert, amely egy fizikai billentyűzet pár milliméter vékony gombokkal, sajnos nálunk ez (még) nem járt.

Minden mobil eszköznél sarkalatos pont az akkumulátoros üzemidő, a Surface-szel kapcsolatban ilyen téren nemigen lehet kifogás, egy munkanapot bőven kibír intenzív használat mellett és még másnap reggelre is marad benne „kraft”. Ha valaki pedig másodlagos eszközként használja, például esténként a kanapén, a tévé előtt egy kis böngészésre vagy levelezésre, napokon át megteheti anélkül, hogy a töltőt kellene keresnie. Itt érdemes kitérni a Windows RT egyik bosszantó apróságára, sem a desktopon, sem a modern („Metro”) felületen nem kapunk becslést arról, mennyi ideig bírja még a 31,5 wattórás akkumulátor, csak azt látjuk, hány százalékos a töltöttség. Információéhségünket pedig utólag telepített alkalmazással sem elégíthetjük ki, a Windows RT ugyanis ezek számára nem enged hozzáférést az akkumulátor adataihoz.

Érdemes megvenni?

A Microsoft Surface egy kiváló tablet, igényes anyagokból jól van összerakva és a szoftvere is „rendben van” – persze vannak a Windows RT-nek hibái, de melyik operációs rendszernek nincsenek? Olyan hibája vagy hiányossága azonban nincs se a hardvernek, se a szoftvernek, amely miatt a Surface eleve kiesne bármilyen versenyből vagy elvérezne bármilyen összehasonlítás során, egyedül a szoftverkörítés az, ami jelentősen gyengébb a többieknél.

Ajánlani mégsem lehet az eszközt, vannak ugyanis versenytársai, például a már említett iPad, vagy androidos modellek egész sora. Ezek sokkal kiforrottabb szoftveres ökoszisztémával rendelkeznek, beépített alkalmazásaik is jobbak, valamint gyári alkalmazásokon keresztül hozzáférnek a Google és mások online szolgáltatásaihoz is. A Surface helyzetét egy összehasonlításban tovább rontja, hogy Magyarországon hivatalosan nem kapható, támogatás vagy garanciális szerviz sem érhető el hozzá, ráadásul a 32 gigabájtos modell ára is nettó 159 ezer forint, a Touch Coverrel együtt pedig már 189 ezer. Ennek fényében a véleményünk: ha nem igény a Windows desktop, illetve a Microsoft Office futtatása, a PC-szerű használat, nem érdemes megvenni.