Kipróbáltuk: HTC One
A tavalyinál is szűkebb frontvonallal, már csak egy új csúcsmodellel támad a HTC. Nem csak az elnevezés és a kínálat lett minimalista, a Sense és a készülékdizájn is végtelenül letisztult. Az újdonság a technikai részleteket leszámítva mindössze annyi, hogy a One tényleg egyben van és egyszerűen működik.
Egyre nehezebb az okostelefon műfajban nagyot alkotni vagy bármilyen újat mutatni. A HTC számára pedig ez létkérdés. A tavalyi hármas One sorozathoz képest most már csak egyetlen készülékkel rukkoltak elő, ahogyan az Apple-től lehetett tanulni. Szokás szerint egy ízléses, elegáns, minőséget sugárzó terméket rakott le az asztalra a tajvani gyártó, kérdés, hogy ez képes lesz-e feltámasztani a hajdan jobb napokat látott gyártót. Ha maga a termék az igen válaszra mutat, kétséget ébreszt, hogy a március 9-i ígért boltokba kerüléshez képest 1,5 hónapot csúszik a One alkatrész-beszállítói problémák miatt.
Az eddigi designhoz képest a HTC idén egy jóval karakteresebb ipari formatervet vésett alumíniumba, amely a One X logikus evolúciójának tűnik. A szögletesebb formával, a logó alsó elhelyezésével és a dupla hangszóró miatt mintha halványabb lenne a HTC-jegyek megjelenése. Kicsit talán a korábbi Sony Xperia dizájnra hasonlít, egyesek iPhone-t látnak benne, de a BlackBerry Z10-zel is meglepő hasonlóságot mutat. Egymás mellé téve a régi Desire-t Desire S-t, Sensation-t, One X/S/V modelleket viszont egy tiszta fejlődés rajzolódik ki. A megmaradó HTC-s motívumok közé tartozik az aprólyukas hangszórófelület, az alóla kikandikáló LED jelzőfények, illetve az alapforma.
Faragott alumínium
A HTC mindig is szeretett játszani a borítással és az alak mellett az alapanyag és a felületi megmunkálás is fontos részét képezte a dizájnnak. Idén újra a fémre esett a választás a tavalyi polikarbonát-kitérő után. Ízlés kérdése, hogy az igényes műanyag vagy a megmunkált, faragott alumínium menőbb-e, mindenesetre például a Samsung Galaxy S III-hoz képest látványos, távolról felismerhető a különbség és laikus szem számára is felsőbbrendűséget sugároz, amit a teszt során többször tapasztaltunk. Egy étteremben a szakács a pincérnőt küldte ki, hogy kérdezze meg, pontosan milyen készülék is hever az asztalon, a One karaktere a konyhából is jól látszott. Ezzel úgy tűnik a gyártó teljesítette tavalyi ígéretét, miszerint az abszolút prémium kategóriában kíván versenyezni - persze ez el is várható egy 160-180 ezer forintos eszköztől.
A tokozást a gyártó egyetlen alumíniumtömbből faragja ki CNC-marásos megoldással, több mint 200 percnyi robotmunka fekszik a házban. Az unibody kialakításnak megfelelően a hátlap látja el a váz feladatát is, így véd, eltakar, és merevít is egyben, ebben a bölcsőben fekszik az akku, az alaplap és a kijelző. Jó hír, hogy (feltehetően a kémiai edzésnek hála) a két hetes teszt során átlagos használat mellett egyetlen karcolás sem keletkezett rajta, így az iPhone 5-höz köthető erős karcolódástól nem kell félni. A ragadós koszt, mocskot gyűjti, ami a világos felületen látszik, érdemes időnként takarítani. Ha mégis sikerül sérülést okozni, akkor az valószínűbb, hogy letört, lepattant kis darab lesz, viszont a homogén anyagnak a karc alatt is ugyanolyan a színe, így nem olyan feltűnőek a hibák. A vastag alumíniumnak előnye, hogy gyorsan vezeti a hőt, erre a gyártó alaposan rá is játszott, a lapkákat extra hővezető rézfóliával burkolja, amely egyrészt az interferenciát csökkenti, másrészt elvezeti a készülékház felé a keletkező hőt. Így játék közben ugyan langyosodik, de nem izzik fel úgy, mint tette azt a HTC One X. Ugyanez visszafelé is igaz, hideg időben a mobil jéghideg lesz. Az európai vásárlók ezzel csak háromnegyed év múlva fognak találkozni, de igen zavaró egy hosszabb kinttartózkodás után, hogy olyan megfogni a mobilt, mint egy száraz jégkockát.
Full HD
A megjelenés minőségét aktívan befolyásolja a kijelző, illetve annak tartalma is. Ahogyan idén minden androidos csúcskészülék, úgy a HTC One is 1080p, azaz 1920x1080 pixel felbontású, ráadásul egy LCD3 kijelzőt kapott. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy pixelt egyáltalán nem lehet látni, a kontraszt és a színek megmaradnak bármilyen betekintési szög mellett, illetve erős fényben is viszonylag jól látható. A képátló maradt 4,7 hüvelyk, így viszont a képpontsűrűség a piacon jelenleg ismert legnagyobb lett, 469 ppi (iPhone Retina = 326 ppi). A 720p az emberek nagy többségének elegendő a 4-5 hüvelykes méretosztályban, a 1080p-t csak az ínyenceknek érdemes keresni, egy dolog azonban biztos: aki ennél is sűrűbb kijelzőt akar a jövőben eladni, az csaló.
Modern SOC, kiberhírszerzés és fenntartható IT védelem (x) Gyere el meetupunkra november 18-án, ahol valós használati eseteken keresztül mutatjuk be az IT-biztonság legújabb trendjeit.
A Full HD-hoz jól áll, hogy a HTC szinte teljesen elsöpörte a korábbi Sense hozzáállást és a tavalyinál is jobban visszahúzódott. Egy teljesen minimalista, a fizikai világ utánzásától távolodó megoldásokkal operáló egyszerű felület a Sense 5. Az egyedi tipográfia, a Blinkfeed nevű saját (Facebook Home-ra és Flipboardra hajazó) kezdőlap, illetve az aprólékosan megrajzolt animációk és ikonok eredménye, hogy a Sense 5-nek úgy sikerült elszakadnia a Google Holo dizájntól, hogy az Android alig látszik, mégis igényes és egyszerű maradt.
A lapozós órától ugyan nem kötelező elbúcsúzni, de az új felületre kiraktva teljesen életidegen. Egy Nexus-rajongó azt mondta, hogy ez lenne az első Sense, amit már nem feltétlenül távolítana el, ami erős bók. A gyári felületek egyikén sem kell szembesülni akadással, szaggató mozgásokkal, lassulást maximum a rossz mobilinternet kapcsolat tud okozni azzal, ha a tartalmak döcögve töltődnek be. A készülék értelmezhetetlenül gyors, azaz a rendelkezésre álló alkalmazások egyike sem feszegeti a határait, ahogyan ez már tavaly is igaz volt a Galaxy S III-ra, Nexus 4-re és a One X-re is. A különbséget valóban csak a felület finomsága okozza, optikai csalással segítenek elhinni a teljesítménynövekedést a mérnökök.
Minimalizmus
A külső felületeken túl megváltozott a jól bevált tárcsázó és az ismerősök kezelésére szolgáló felület is, nem feltétlenül előnyére. Ugyan szebb lett, de lassabban használható. A gyárilag telepített alkalmazások listája alig változott, érdemben ezek semmit nem adnak hozzá az élményhez, sőt, a veterán felhasználók számára egy öt perces elfoglaltságot jelentenek, mire az alkalmazások közül kigyomlálják ezeket. Izgalmasnak hangzott a “Kid Mode” nevű app, ami ugyan valóban arra való, hogy a kiskorú gyerek kezébe adva a mobilt ne kelljen feláldozni a céges adatokat két rossz érintés miatt, de az előtelepített app valójában egy egyszerű kisgyerek app piactér fizetős tartalmakkal és reklámokkal. Az egyetlen igazán jó saját szoftveres adalék a HTC Transfer tool, amivel korábbi HTC, de akár egyéb mobilokról lehet már nem csak a telefonszámokat, de az sms-eket és a beállításokat is átmenteni.
A tesztprogramokban a Galaxy S 4-hez nagyon hasonló eredményeket produkál a HTC One (az LTE-s változat Exynos processzorral valamivel gyorsabb, a sima változat Snapdragon 600-zal picit lassabb a külföldi tesztek szerint). A most megjelent 3DMark-ban 10650 pontot hoz a normál és 6300-az az extrém benchmarkon, a Quadrant 12000 pontot mér neki, a Sunspider JavaScript teszt pedig 1100 ezredmásodperces értékkel fut le a Chrome alatt. A HTC tavalyi kirándulása az NVIDIA Tegra 3 világába csalódást okozott, legalábbis az energiahatékonyság területén: a One X hiába volt erős, gyorsan merült és nagyon melegedett. Itt a Qualcomm Snapdragon 600 ezt próbálja jóvátenni, ugyan a különböző teszteken akár 50-70 százalékos teljesítménynövekedést is mértünk, a készülékház nem forrósodott.
Akkumulátorból egy markánsabb, 2300 mAh-s került bele, amivel jól gazdálkodik a rendszer. Erős, aktív használat mellett is könnyen bírt ki egy egész napot, amire legutoljára a Galaxy Note-ok kapcsán volt példa. Aktív használat alatt 1-2 óra zenehallgatást, 1-2 óra GPS-naplózást, 1 óra játékot, folyamatos szinkronizálást, bekapcsolt Wi-Fi-t illetve 3G-t és gyakori apphasználatot (Facebook, Tumblr, Twitter, Instagram, stb) értünk. A hardveres többlet mellett sokat segítenek a kitartó üzemidőben a beépített energiatakarékos opciók. A Sense 4.1-től elérhető Power Saver mellett lehetőség van arra, hogy ha hosszabb ideig nem nyúlunk a mobilhoz (tipikusan éjjel vagy munkaidőben), akkor az adatátvitelt kikapcsolja, így spórolva energiát.
Hangos
Ha valamilyen megkülönböztető újdonságot szeretnénk találni a HTC One-nál a többi gyártó többi készülékéhez képest, akkor érdemes a multimédia területet elővenni. A HTC One X gyenge hangszóró teljesítménye után a One egy igazi “gettóblaszter”. A beépített erősítő két, mobilhoz képest nagyteljesítményű hangszórót hajt meg igen hangosan, de nem gerjedve. A fémház akusztikája tisztességes, egy közös YouTube videónézéshez nem kell csendszobába vonulni, akár tömegközlekedési eszközön is lehet zavart kelteni egy idegesítő játék hangjával. Sajnos a hangerőt annyira túlzásba vitték, hogy az éjszakai cincogáshoz még a legalacsonyabb fokozat is túl hangos, felébreszti az asszonyt. Ugyanígy a kijelző fényerejéből a legkisebb elérhető fokozat is túl fényes, ha teljesen sötét környezetben vagyunk. A sztereó hangszórókra házibulit ugyan még nem érdemes alapozni, de egy váratlan szalonnasütéskor vagy ad hoc társasjátékozáskor ki lehet húzni vele.
A másik multimédiás varázslat a HTC részéről a “HTC Zoe with Ultrapixels”, ami technikailag azt jelenti, hogy Tajvan kiszállt a megapixelháborúból és a tavalyi 8 megapixel után meglepő módon egy 4 megapixeles, de sokkal érzékenyebb, nem zajosodó, kifinomultabb objektívvel rukkolt elő. A teszt során nehéz volt nagyítás és szándékos keresgélés nélkül eldönteni, hogy jobb vagy rosszabb lett-e a képminőség. Nagyítva nyilvánvaló a különbség, elvesznek részletek. A színek, tónusok, kontrasztok sokkal egészségesebbek nem tökéletes fényviszonyok mellett is, a felbontás még mindig duplája a mai kijelzőkének, de nagyítani vagy kivágni ne akarjon senki.
Felhasználói szempontból nem is ez a valódi probléma, hanem az, hogy az autofókusz, a fehéregyensúlymérés és minden egyéb borzalmas a kamerával. A kis felbontás akkor üt vissza, ha egy közeli részletet szeretnénk kiemelni, ugyanis kivágással sem tudjuk jól megoldani a feladatot, de a minimum makrotávolság is elég nagy. Igényes képeket készíteni vele, főleg mesterséges fényben és közeli tárgyról nehéz, macerás feladat. Az éjjeli, sötét környezetben az új kamerától többet vártunk, de az eredmény nem jobb, mint mondjuk a Sony Exmor-R esetében.
Újabb kapufa
A Zoe funkció elsőre jópofának tűnik, ugyanis minden fotó mellé egy mozgóképet is elment a pillanatról a szoftver, de sajnos ezt úgy teszi, hogy minden képkockát külön képként is elment. Fél óra bohóckodás során sikerült közel 1 gigabájtnyi fényképet csinálni 15 fényképpel és a hozzá tartozó 800 darab extrával. A kimenthető videós élménybeszámolókhoz eleve érdemes videókat készíteni fotók nélkül. A választható Slow-motion, HDR illetve 60 fps videomódok is érdekesek, de a visszakapott minőség éppen alatta van annak, hogy néhány próbálkozás után ne kelljen feladni a mobilos fotóművészetet. Instagramozásra és Facebookra posztoláshoz viszont kiváló a fényképező, ahogy az elődök is.
Ugyanilyen üres ígéret a bekapcsológombba rejtett infravörös jeladó, amivel távirányítóvá varázsolhatjuk a mobilt, amennyiben az otthoni set-top-boxot adó szolgáltató a támogatottak listáján van. Magyarország nem támogatott, így teljesen mindegy, hogy UPC, Digi vagy T-Home előfizetők vagyunk. A beépített alkalmazás nem hajlandó az egyes eszközöket (tévé, lejátszó) irányítani, ami hatalmas kihagyott lehetőség. Ugyan elvileg lesz fejlesztői SDK az IR-modulhoz, tehát Play Store-ból származó alkalmazásokkal a távoli jövőben bármilyen tévé, hifi vagy akár garázskapu is irányítható lenne, de a HTC várható eladásszámai mellett nem érdemes reménykedni a támogatás elterjedésében.
Összegzés
Összességében azonban a HTC One egy igazi csúcstelefon, de már nem a technológiai megszállottaknak célozva. A specifikáció ugyan szinte makulátlan, de az értéket egyáltalán nem a technikai részletek, mint inkább a stílus és a vizuális megjelenés képviseli. Az elődhöz képest nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy jobb az új verzió, főleg akkor, ha a tavalyi One X is megkapja a Sense 5-öt és a vele járó dizájnnyelvezetet (erre egyébként a HWSW információ szerint jó esély van). Szétszedni ezt sem lehet, sem bővíteni, a felhasználó eltávolítani csak a SIM-tartót tudja, illetve a microUSB-n és a jack porton kívül más csatlakozó sincs rajta.
A HTC One az, amit már három évvel ezelőtt a Sensation-nek is jelentenie kellett volna: egy kompromisszummentes, elegáns, tiszta, az operációs rendszert a háttérben tartó fogyasztói termék. Az ára is ehhez a képhez viszonyul, 180-200 ezer forintos áron debütálhat hazánkban, ami már az iPhone 5 árszintje, ez bizonyára sokakat elriaszt majd a vásárlástól. A drága mobileszköz működhet státusszimbólumként, az igényes alumínium önmagában garantálja ezt az érzetet, de a kijelző, a Sense új stílusa, a divattal szembemenő kameraspecifikáció és az apró, talán említésre sem méltó kis finom részletek mind azt üzenik a leendő tulajdonosoknak, hogy valahol mégis csak megéri az árát.