Kipróbáltuk: csendben teszi a dolgát a Google Nexus 4

Az okostelefonok fejlődése nagyon gyorsan eljutott oda, hogy a felső kategóriás modelleknél a hardverspecifikáció egyre halványabb dolog a vásárlási döntés folyamatában. A feldolgozó kapacitás, a grafikus képességek, média rögzítési- és lejátszási minőség, a tárhely és szenzoros támogatottság is mind túl van azon a szinten, ami korlátozna egy átlagos hétköznapi felhasználást.

Nehéz dolga is van a gyártóknak megkülönböztetni magukat, sőt, ma már a platformoknak is nehéz, hiszen a felhasználó nem a Qualcomm Snapdragon S4-et keresi, hanem azt az élményt, hogy ha megpörgeti az Instagram feedet, akkor akadás nélkül süvítsenek a képek, a madarak pedig sok fps-sel zúzzák le a malacokat. Ehhez mindössze az kell, hogy legyen az adott operációs rendszerre kliens, az jól legyen megírva és meglegyen a kellő hálózati és processzorteljesítmény.

Túlzásokba esve kapálóznak a gyártók

Az androidos gyártók viszont szeretnének kényszeresen többet adni, hogy megkülönböztessék magukat a többiekről, a nagy erőlködés közben viszont olyan blőd és fájdalmas eredmények születnek, mint a Samsung nem működő és egyébként is haszontalan gesztusvezérlései, a lassú  Timescape a Sony(Ericsson)nál, vagy a HTC akkumulátorzabáló szoftverére érkező fondorlatos megoldás, a reklámozott specifikációkat visszafogó power saver. A mostanra már kikristályosodó Google dizájnszemlélet és a szoftvermérnöki munka egy egységes és funkcionálisan is jól használható Androidot szült. Két évvel ezelőtt maguk a Nexus termékek is még igazi fejlesztői referenciatermékek voltak, ez mostanra teljesen megváltozott.

Egy-egy kivételt leszámítva az egyedi felületek és testreszabott szoftverek visszalépést, hátrányt jelentenek a felhasználónak, ha valaki hithű Google-felhasználó és egyben tudatos fogyasztó is, akkor nincs más választása jelenleg, mint a Nexus 4. Ehhez persze hozzátartozik, hogy a hálózatfüggő, saját szoftververziós telenoros Nexus ugyanúgy hátrányt jelent a Google által árusítotthoz képest, de csak abban, hogy a frissítések később érkeznek hozzá, illetve elveszik a szolgáltatóválasztás szabadsága.

Egyszerű, átlagos, elegáns

A Nexus 4 nem egy túlzó prémium termék, nem néz ki csodálatosan, csak egyszerűen kézbe illik. A hátsó borítás fényes műanyagnak látszó üveg, a fogása nem a legjobb, kissé csúszik is, illetve nyáron biztosan beleizzad majd az okostelefonozók tenyere. A bekapcsológomb és a hangerőszabályzók oldalt felül vannak azonos magasságban, ami kényelmetlen, de megszokható. A töltő és a jack csatlakozó fedetlen, alul, illetve felül kaptak helyet. A teljesen fekete Nexus 4 ismertetőjegye a hologram hatású mozaikmintás hátlap, ami frappáns megoldás az unalmas dizájn megtörésére. A borítás egy másik tulajdonsága, hogy viszonylag rideg műanyag, ezért hajlamos törni, sajnos ezt is tokban kell tartani vagy vigyázni kell rá, hogy ne váljon gyorsan leharcolttá.

A telefon kijelzője nem lett érdemben nagyobb az előző generációnál (Samsung Galaxy Nexus), a 4,7 hüvelykes képátló 1280x768 pixelt rejt. A Galaxy Nexust a Samsung, a Nexus 4-et pedig az LG gyártja, így érthető, hogy míg a korábbi Nexusban Super AMOLED kijelző van, addig ebben a modelben IPS LCD. Egy másik IPS kijelzős telefonnal, a HTC One X-szel összehasonlítva mindössze annyi különbség látszik, hogy a Nexus színei némileg tompábbak, a szaturációt feltehetően lejjebb terkerték. A fényerő, a láthatóság és a felület karcállóságában viszont makulátlan az eszköz.

Idén a csúcsmodellekben már 1080p kijelző lesz, de a Nexus 4 még bőven 2012-es széria, csak hozzánk ért későn. Ennek ellenére nem kell szégyenkeznie, nincsenek olyan okostelefonos igények, amiben rosszabb képet adna a konkurensekhez, vagy akár a már bemutatkozott első idei fecskéhez, az Xperia Z-hez képest. Sőt, a Sony idei zászlóshajója pontosan ugyanazt a chipkészletet kapja mint a Nexus: Qualcomm Snapdragon S4 1,5 GHz-es négymagos processzorral és Adreno 320 grafikus maggal. A teszt alatt akadást csak rosszul megírt szoftvereknél sikerült produkálni, a gyári, illetve a jól optimalizált szoftverek alatt minden finoman siklott, a görgetés, lapozás olyan egyenletes és részletes volt, hogy nem is kell játékokat telepíteni a mobilra, az ember elvan hosszú percekig a felületek pörgetésével.

Ígéretes üzemidő

A teljesítmény kapcsán mindig fontos kérdés az akkumulátoros üzemidő. A Snapdragon S4 ebben az NVIDIA Tegra 3-hoz képest messze jobb képet mutat. A teszt során azonos körülmények közt, tehát ugyanazok a fiókok, ugyanazok az alkalmazások és hálózatok, szinkronizálási beállítások mellett a Nexus 4 töltés nélkül két napig nyugodtan elvolt, míg egy HTC One X-et napon belül is tölteni kellett - a fent részletezett gyártói problémák itt mutatkoznak meg igazán. A Nexus 4 ugyan 2100 mAh-s akkumulátorral érkezik, de annak kapacitását nagyon takarékosan osztja be. A szinkronizációt kikapcsolva, a standby fogyasztás szinte eltűnik, egy teljes nap után is alig néhány százalékot veszít az akku kapacitása, de böngészős használat vagy nem játék appok nyomkodása mellett is érezhetően hosszabb üzemidőt ad, mint bármelyik gyártó csúcsmodellje. Intenzív használat mellett azonban itt is igaz, hogy akár órák alatt le lehet szívni a teljes kapacitást.

Filmnézésre, zenehallgatásra is nyugodtan lehet használni a Nexus 4-et, ha éppen nem egy berendezett nappali a médiafogyasztás környezete, akkor a hangszórói még közepesen zajos környezetben is hallgathatóak. A hangminőség átlagosnak mondható, minőségi fülhallgatóval viszont telt, dinamikus hangzást kapunk. A fotós képességek szintén átlagosak, a mai elvárásoknak megfelelő kontrasztos, részletgazdag képet produkál a 8 megapixeles hátlapi kamera.

Ha a médiát valaki helyben tárolná, akkor erre a 16 gigabájt névleges kapacitásból 12,7 gigabájt helye van, ha pedig valaki a streamelésre esküszik, akkor jó hír, hogy ugyan LTE nincs, de a mobil támogat DC-HSPA szabványt, ami a 42 megabites névleges sebességet jelenti. A teszt alatt mértünk 20 mbit/s feletti sávszélességet is a Telenor hálózatán, de frekventált helyeken, beltérben a valóságban ez sokkal alacsonyabb. A Nexus 4 természetesen ismeri az NFC-t, illetve a helymeghatározáshoz az amerikai GPS rendszer, a cella és Wi-Fi információk mellett az orosz GLONASS műholdakat is figyelembe tudja venni. A navigációban ez nem jelent érezhető különbséget, akik viszont szoktak útvonalakat rögzíteni, azok észlelhetik, hogy a kültéri (nem városi) környezetben sokkal pontosabb a Nexus 4. A Galaxy S III-mal ellentétben nincs azonban benne barométer, így a magasságadatok itt nem olyan pontosak.

Van azért, ami hiányzik

Sokan kezelik fenntartással a gyári Androidot és annak beépített alkalmazásait, felületeit. Jó hír, hogy ezen a téren is rengeteget fejlődött a Google és a Jelly Bean egy erős, versenyképes alternatíva a HTC, a Sony, az LG, illetve a Samsung shelljeihez képest. Kellemes megoldás a lapozható lockscreen, illetve az értesítési sáv is egyértelműen a legjobb a mezőnyben. Sikerült megoldani az appok értesítéseit és a gyorsbeállításokat egy szép, használható, átlátható felületen: egyikből a másikba a sarokban lévő ikonnal lehet átfordulni - ha valaki odavan a többujjas gesztusokért, akkor a beállításokat két ujjal lehúzva lehet elérni.

Maradtak azonban még mindig hiányosságok, amit saját ízlés szerint külön appokkal lehet javítani, de ezek kivétel nélkül rombolják a rendszer integritását. A névjegyzékek összekötése, illetve a telefonos tárcsázó is továbbra is kezdetleges, hiába ígért a Google nagyobb felbontású profilképeket, még mindig rosszul néznek ki az kontaktok oldalai. A legidegesítőbb viszont, hogy a szürke Google keresősáv nem dobható ki, az minden home screenen ott éktelenkedik, elvéve ezzel rengeteg hasznos helyet, s ugyanez a helyzet a virtuális gombsorral is.

Kiegészítő, eltávolíthatatlan programokat viszont nem találunk, a Nexusszal nem jönnek biztonsági programok, médialejátszók, zeneboltok és egyéb extrák - leszámítva persze a Google teljes portfólióját. Ezzel zajt és tárhelyet is spórolnak a felhasználók, igaz a Nexus 4 a gyári Jelly Beannel a dobozból kivéve nem konyhakész.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A mobil semmiben nem igyekszik felülmúlni a konkurenciát, nem ígérget, hanem csak csendben működik. A Google Play teljes palettáját élvező országokban közvetlenül a Play Store-ból rendelhető, s a legnagyobb erénye az ára. A Google minden bizonnyal nyereség nélkül átszámítva körülbelül 80 ezer forintért adja az LG készülékét. Magyarországon viszont ez a modell nem él, így ha valaki nem importál magának, akkor a Telenor kínálatában kell megvennie körülbelül azonos áron, mint más hasonló készülékeket. A 80 ezres árért, tehát a magánimport kényelmetlenségének mellőzéséért a Telenor két év hűséget és 11 ezer forintos csomag előfizetését várja el, egyébként 135 ezret kell fizetni a mobilért.