Kipróbáltuk: Lenovo ThinkPad X1 Carbon
Utódott kapott a tavaly debütált Lenovo ThinkPad X1, az új változat neve maradt a régi, csak megkapta a Carbon szót a végére, utalva ezzel a gépet őrző ház anyagára. A gép forgalmazása a nyár végén kezdődött meg, nemrég a gép a HWSW szerkesztőségében is járt.
Ultrabookokkal tele a padlás, gyakorlatilag nincs olyan PC-gyártó, amely ne mutatott volna be ilyen modellt a kategória megszületése óta. Az X1 Carbon is ebbe a vonulatba illeszkedik, egy vékony és könnyű, Intel Core processzorral és SSD-vel felszerelt notebookról van szó, a Lenovo azonban elkezdte feszegetni a kategória határait és a tömegmodelleken megszokott 13,3” kijelző helyett egy 14 hüvelykes panelt épített az X1 Carbonba úgy, hogy a méreteit közben nem növelte meg észrevehetően - az X1 Carbon alig nagyobb a 13-as gépeknél.
Külső
Kívülről az X1 Carbon kevésben különbözik a korábbi ThinkPad modellektől, maradt a megszokott szögletes mattfekete burkolat, amelyet a márka rendszeres vásárlói az évek során megszokhattak – egy ThinkPadet nem lehet összetéveszteni semmi mással, a Lenovo üzleti márkája továbbra sem állt be az Apple-t másolók táborába, megtartotta a brand identitását, amiért csak a tisztelet hangján lehet róluk beszélni.
Nevéhez hűen az X1 Carbon borítása szénszálas műanyag, amely kellemes tapintást ad a felületeknek: kissé gumis érzés kézbe venni a gépet, ugyanakkor strapabíró benyomást kelt. A vállalat szerint a karbon sokkal könnyebb mint az alumínium, de legalább olyan erős. Utóbbit nem volt lehetőségünk kipróbálni, de a könnyűséget meg tudjuk erősíteni, az X1 Carbon tömege 1,36 kilogramm, ami a 14” gépek között kimagasló adat, néhány 13” modellre is ráver ezzel a Lenovo.
A teljesen fekete gépházat szerencsére nem csúfította el színes csatlakozókkal a gyártó, igaz, nincs is sok belőlük: 2 USB 3.0-s port, SD-kártyaolvasó, mini DisplayPort kapott helyet rajta mindössze a kötelező audiocsatlakozó és a tápegység bemenete mellett – utóbbi a korábbi ThinkPad modellekétől eltérő kialakítású, így a régebbi generációs töltőket nem lehet az X1 Carbonnal használni. A laptop hátulján kapott helyet a SIM-kártya foglalata, amit egy gumiból készült ajtó takar el. Ilyen megoldással a legalsó árkategóriás telefonokon lehetett néhány éve találkozni: kiábrándító részlet az amúgy pazar kivitelű notebookon. A közvetlen elődön, az X1-en még Ethernet- és HDMI-kimenet is volt, valamint 3 USB-csatlakozó állt rendelkezésre, ezek feltehetően a vékonyítás áldozatául estek.
Billentyűzet, kijelző
A fedelet felnyitva látjuk meg a billentyűzetet és a kijelzőt. Előbbivel kapcsolatban, bevallom, negatív előítéleteim voltak, ThinkPad X200 felhasználóként a gyártó “régi típusú” billentyűzeteit tartom ma is etalonnak, de az X1 Carbon szigetszerűen kialakított gombjait gyorsan meg tudtam szokni. A billentyűzet elég nagy méretű, a gombok mérete is jó, a nyomáspontjuk határozott és az útjuk is megfelelő, rövid megszokás után gyorsan és hibamentesen tudtam szöveget bevinni. A gombok háttérvilágítását két fokozatban lehet állítani az Fn és a szóköz megnyomásával. A háttérvilágításos billentyűzet a klasszikus ThinkLight LED-et feleslegessé tette, így az nincs is a gépben.
Nem tudni, a Lenovo miért költöztette el a billentyűvilágítást aktiváló gombkombinációt a megszokott helyéről (Fn+jobb felső sarok), de arra sem sikerült ésszerű magyarázatot találni, hogy például a kijelző fényerejét állító Fn-funkció miért került véletlenszerűen máshová (Fn+F8/F9) az eddigi helyéről. Persze ezeket a változásokat gyorsan meg lehet szokni, így hibaként nehéz lenne őket felróni a gépnek, aki korábban nem ThinkPadet használt, észre sem veszi őket.
A pöcökegér-rajongók és tapipad-fanatikusok közti vitában nem szeretnénk állást foglalni, szerencsére az X1 Carbon mindkettővel rendelkezik, a TrackPoint a megszokott kényelmet adja, de a touchpad is elég nagy, a felülete kellően sima, nem tapad, és felkészítették több ujj érzékelésére és a gesztusok kezelésére is (pl. kétujjas jobbklikk).
Az X1 Carbon kijelzője ugyan a jobbak közül való, de láttunk már ennél jobbat is. A 14 hüvelykes panel felbontása 1600 x 900 pixel, a felülete pedig a ThinkPadektől megszokott módon matt – a közvetlen előd X1 még üvegborítású panellel rendelkezett. A fényerő elég ahhoz, hogy akár szabad ég alatt, napsütésben is lehessen vele dolgozni, de a színek kissé fakók és függőleges irányban a betekintési szög elég korlátozott, hamar színinverzió lép fel, ahogy mozgatjuk a fejünket vagy a panelt. A kijelzőt tartó zsanérok a márkától megszokott kialakítású, strapabíró darabok, a panelt pedig teljesen, 180 fokban hátra lehet hajtani, ha a helyzet úgy hozza. Összességében a megjelenítő mégis csalódást okozott, a mostanában nálunk járt laptopok közül a második generációs Samsung Series 9-nak például sokkal jobb képe volt.
Teljesítmény, akkuidő
A burkolat alatt sztenderd Intel ultrabook platformot találunk, 1,8 GHz-es névleges órajelű Core i5-3427U processzorral (Ivy Bridge), beépített HD Graphics 4000 videovezérlővel, 8 gigabájt (nem bővíthető) DDR3 memóriával és a SanDIsk által gyártott, 238 gigabájt névleges kapacitású SSD-vel. A gép teljes hardverleltárát felsorolni felesleges lenne, az AIDA64 által készített riport itt elérhető. A teljesítményről is felesleges lenne sokat írni, a megcélzott üzleti feladatokra bőségesen elég kraft áll rendelkezésre a gépházban, a HD4000 videovezérlőn pedig még játszani is lehet, igaz, a legújabb címek azért a kijelző natív felbontásában már elég döcögősek és az élsimítást is ki kell kapcsolni, valamint a részletességet is le kell venni. De ez a gép nem is játék céljára készült és ilyen célokra egyáltalán nem is ajánlható.
Az Ivy Bridge platformra épülő gép fogyasztása tág intervallumban alakult. Kikapcsolt rádiókkal, minimálisra vett fényerővel, tétlen állapotban 5 watt alá ment a teljesítményfelvétel, bekapcsolt Wi-Fi vezérlővel és 50% fényerővel webböngészés közben 8-9 wattos fogyasztást mértünk, HD videolejátszás alatt 12-13 watt körül szívta az akkumulátort az X1 Carbon, 3D játék (World of Tanks) alatt pedig 22 watt fölé is felment néha a “mutató”. A laptopban fixen beépített, 46 wattórás lítium akkumulátor van, ebből könnyen kiszámolható, hogy tétlen állapotban (például egy dokumentum olvasása közben) mintegy 9 óráig húzza a gép, böngészés közben jellemzően 5 óra, videózás közben 3,5 óra, 3D játék alatt pedig 2 óra körül lesz a két feltöltés közötti üzemidő. Szerencsére a tesztgéphez kapott 90 wattos töltővel az akkumulátor villámgyorsan tölt, 1 óra alatt tele lehet a “tank”.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
Érdemes a fogyasztás kapcsán megemlékezni a zajról és a melegedésről is. Normális használati körülmények között ezzel kapcsolatban semmilyen észrevételünk nem lehet, az X1 Carbon hűtése csendes, azonban ha munkára fogjuk a grafikus chipet is, például 3D játék alatt, akkor a ventilátor is zajosodik, a gépház pedig hamar felforrósodik. Elég volt a fent említett tankos játékkal 10-15 perc ahhoz, hogy a GPU-t is tartalmazó processzor körül az X1 Carbon szinte érinthetetlenné forrósodjon, beleértve az alját és a "tetejét", tehát a billentyűzetet is.
Szoftver és összegzés
A nálunk járt X1 Carbon modellt Windows 7-tel szállították, de cég tájékoztatása szerint a boltokba már Windows 8-cal kerül. A gyártó szoftvereit jól ismerjük, a ThinkVantage segédprogramokat szeretjük, főleg a gyári szoftverek és meghajtók automatikus frissítését. Jópofa a desktop tetejéről lehúzható eszköztár, ahol saját hotspotot indíthatunk vagy beállíthatjuk a webkamerát és a mikrofont. Ezen kívül volt még a notebookon egy SimpleTap nevű szoftver, amely egy érintésoptimalizált felületet jelenít meg, rajta gyakran használt szoftverek ikonjával és weboldalak linkjével – teljesen érthetetlen, hogy ez miért került rá a nem érintésérzékeny kijelzős laptopra. Lassú, ronda és haszontalan.
Az X1 Carbon egy jól megépített laptop kiváló billentyűzettel és touchpaddel, de a vártnál gyengébb minőségű kijelzővel és talán a kelleténél eggyel kevesebb USB-porttal.Valószínűleg kedvelt lesz a ThinkPadeket flottában vásárló vállalatoknál, mint felsővezetői gép, de ezen a szegmensen kívül aligha fog elterjedni. Ennek oka, hogy a nálunk járt konfiguráció a Lenovo Magyarország tájékoztatása szerint bruttó 580 ezer forintba kerül, amiben természetesen benne van a Windows 8 Pro operációs rendszer és a szokásos 3 éves garancia is.
A legolcsóbb kivitel az 1,7 GHz-es Core i5 processzorral, 128 gigabájtos SSD-vel és 4 gigabájt (nem bővíthető) memóriával felszerelt változat, de még ennek az ára is 450 ezer forint. Mi pedig még ezt is túl soknak érezzük érte, figyelembe véve, hogy a külsején kívül semmi olyat nem ad, ami igazán különlegessé tenné, ezért az árért pedig ez már elvárható lenne. Vagy hogy tökéletes legyen a kijelző.