Kipróbáltuk: Samsung Galaxy Note II - a batár
A 4,7 hüvelykes kijelzőméretet könnyen megszoktam, a keskeny káva és a vékony test mellett már nem tűnt annyira sem bumszlinak, mint pár évvel ezelőtt egy 4,3 hüvelykes kijelzős mobil. Ennek ellenére mindenki forgatja a szemeit, hogy lehet ezt használni egyáltalán. Túl nagy, kiesik a kézből, nem kényelmes - szokták mondani.
A Samsung ehhez képest tavaly előrukkolt egy 5,3 hüvelykes óriásmobillal, ami a PDA formátum 2011-es reinkarnációjának tűnt. A sikerességében mindenki kételkedett, hiába vált a Galaxy Note a legerősebb hardverré a piacon, senki nem gondolta komolyan, hogy ezzel a koreai cégnek valós céljai lennének a brandépítésen túl. A sokmilliós eladási darabszámok után persze változtak a vélemények, hihetővé vált, hogy az erős kereskedelmi csatornákkal rendelkező gyártó valós igényt elégít ki egy tablet-okostelefon hibriddel, ami ráadásul visszahozza a korai okostelefonok legcikibb kiegészítőjét a stylust.
Még, még, még
Ezekkel az előítéletekkel és ezekkel a meghökkentő fordulatokkal tűzdelve jutunk el a 2012-es folytatásig, ahol a Samsung nem meghazudtolva magát, a Galaxy Note II-t még nagyobbra, még erősebbre és minden számszerűsíthető teljesítményparaméterében jobbra faragta. A Galaxy Note II immár 5,5 hüvelykes kijelzővel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a képátlóban már félúton van az iPhone 5 és egy 7"-es tablet között.
Mindehhez egy 1280x720 pixel felbontású Super AMOLED kijelző jár, ami ezzel a mérettel már csak 267 ppi képpontsűrűségű, az előző modell kisebb méretű, de nagyobb felbontású kijelzője még 285 ppi-s volt. A hatalmas kijelzőre a Gorilla Glass 2 vigyáz, oldalt és hátul pedig pontosan ugyanazokat az anyagokat kapjuk, mint a többi idei Galaxy termék esetében. Valójában a Samsung egy ügyes húzással kiadta a Galaxy S III-at több méretben, hiszen a Note II, a Note 10.1, illetve az S III Mini a laikus szem számára ugyanaz a készülék, csak különböző méretekben.
A fanatikusok persze fontosnak tartják a különbségeket és akinek számít, az elismerően bólint a maximum 64 gigabájt belső tárhelyre, a 2 gigabájt RAM-ra, az LTE képességekre, illetve a legfejlettebb Wi-Fi funkciókra. Az Exynos 4412 rendszerchip négymagos 1,6 GHz-es Cortex A9 processzort és Mali 400MP grafikus magot használ, a lényeg azonban az, hogy a Note II nem ismer kompromisszumokat, az Android 4.1.1 úgy hasít rajta, hogy már megint nehéz elképzelni, hogy hova lehet még tovább menni.
Álomszerű üzemidő
A szintén óriási, 3100 mAH-s akkumulátorral ráadásul a normál okostelefonoknál csak álom üzemidő teljesen normális. Egy feltöltéssel 5-7 órányi videózás teljesen normális, több napos aktív használat mellett a szokásos merítési ciklusokat nehéz volt mérni, mert nem 3 óra játék vagy YouTube szívta le az akkumulátorát. Itthon nem volt alkalom LTE-hálózaton is használni, az sokat ronthat az üzemidőn, de ha valaki normál 3G környezetben, vagy általában Wi-Fin használja a mobilt, akkor egy meglepően kitartó társra lelhet a Note II képében.
A hardverben is nehezen lehet kivetnivalót találni, sőt, még a kamera is meglepően jó, illetve a hangszórók is kellően hangosak köztéri YouTube-nézéshez. Igaz a hangminőség fülhallgatós és hangszórós módban is gyenge, de legalább hangos a Note II. Az ínyenceknek talán problémát okozhat az, hogy a nagy kijelzőhöz nem párosul nagyobb felbontás, de vigaszt jelenthet, hogy minden 720p HD-ra optimalizált app itt is helyesen jelenik meg.
A készülék erőssége egyébként a maximalista hardver mellett valójában a szoftverekben rejlik. A Samsung mérnökei az elmúlt egy évben igyekeztek kicsiszolni a Note koncepciót, s igaz, hogy a fejlesztők fantáziája nem lódult meg és nem készültek tucatszám az S-Pen lehetőségeit kihasználó appok, de a nagy kijelzőből, illetve az üzleti útitárs koncepcióból sikerült kihozni, ami benne van.
Némi fejlődés látható a ceruza szintjén, sokkal több fokozatú a nyomásérzékenység, amivel finomabb gesztusok, pontosabb reakciók érzékelhetőek, illetve szebben lehet vele rajzolni. Ez utóbbi persze a potenciális felhasználók 99 százalékának felesleges, a fontos képesség inkább az, hogy a készülék érzékeli ha kivesszük az S-Pent és beállítható, hogy automatikusan induljon el egy overlay jegyzet app. Arra is van figyelmeztetés, ha a stylust elhagytuk valahol, ami bizonyára gyakori probléma, de ha valakinek az üzemidő fontos, akkor az ilyenek kikapcsolhatóak.
A 4,7" HTC One X is eltörpül a Note II mellett
Kényelem embereknek tervezve
A Galaxy S III-ban megismert TouchWiz modulok itt is visszaköszönnek, de találkozunk olyan apróságokkal, amik kifejezetten a Note-hoz készültek. Az értesítési menüben kihúzott ceruzával egy extra gyorsindítóval találkozunk, illetve a nem teljes képernyős alkalmazásoknál mindig velünk lesz egy fülecske a bal oldalon, amit előhúzva szintén egy gyorsmenüt kapunk vissza. Mindig kéznél lehetnek a gyakran használt appok, nem kell lapozgatni a home screenek között. Indításkor ha nem csak klikkelünk egy appra, hanem nyomva tartjuk a ceruzát vagy ujjunkat, akkor osztott képernyőben is kirakhatóak a programok.
A legnagyobb remény az volt, hogy idén végre megmagyarázza a stylust a Samsung, de azon túl, hogy az is csak jobb lett, nem léptünk előre. Kaptunk ismét szép, de üzleti felhasználók számára értelmetlen rajzolóprogramot, illetve még mindig lehet képről részleteket kivágni, aminek az életszerűsége szintén megkérdőjelezhető. A Samsung által ajánlott, S-Penhez optimalizált programok szintén komolytalanok, ugyanazt tudják pepitában: rajzolgatni lehet velük.
Próbálkozik a Note II a kézírás-felismeréssel is: elvileg szövegbevitelre és utasításokra is használható, de teljesen életszerűtlen, hogy valaki ceruzával írjon be bármilyen parancsot, ha két pöccintéssel ugyanaz előhozható - főleg úgy, hogy a felismerő viszonylag sokat téved. Nagyjából ott járunk ezen a téren, mint a hangfelismerésnél: van, létezik, de még nincs értelme. Az embereknek tervezett kezelőfelület egyébként egyszerű, a widgetek ilyen méretben meglepően kényelmesen használhatóak, illetve a menükben is sok, szinte észrevehetetlen finomság könnyíti a kezelést.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
Ezeknek a könnyítéseknek az ára az idétlen csobogás, ami a Samsung szerint a klikk hang természet ihlette alternatívája (érdemes azonnal a hangszettet cserélni, vagy örökre némítani a telefont), illetve a Google dizájn elképzeléseitől fényévekre lévő megjelenés. Kicsit bután is fest mondjuk egy Gmail vagy egy Google Now a TouchWizből elindulva, sem tipográfiában, sem elrendezésben, sem egyéb vizuális szempontokból nem illeszkedik a kettő. Az, hogy kinek melyik tetszik, az szubjektív, de a szépérzéket bántja a kettő különbsége.
Presztízsmobil
A végső kérdés persze az, hogy érdemes megvenni vagy sem? A nagyobb és megbízható kereskedőknél 200 ezer forintos bruttó ára van a 16 gigabájtos modellnek, ami a legtöbb ember számára azonnal felvillantja a piros lámpát, valljuk be teljesen jogosan. A sokat utazó, de menthetetlenül hálózatfüggő menedzsereket leszámítva viszonylag kevesen tudnak olyan reális helyzetet felrajzolni, amiben indokolható a Note II, mondjuk egy Galaxy S III-mal szemben.
Sem a ceruza, sem a sok memória, sem a nagyság nem elég meggyőző, sőt az 5,5 hüvelykes képátló inkább hátrány mint előny. Az egykezes használat már tényleg merész, táska nélkül hordani sem kényelmes, igaz, mozizni vagy játszani kényelmes vele. Ha valakinek tetszik a dizájn és a megoldások, akkor inkább érdemes gondolkodnia egy jóval olcsóbb Galaxy S III-on vagy ha nagy méret kell, akkor valamelyik Samsung tableten. A Note II, ahogyan elődje is, inkább csak a vállalati büdzséhez hozzáférő kütyübolond üzletembereknek ajánlott. A tavalyi tapasztalatok szerint ilyenből a világon több millió van, újabb siker várható.