Kipróbáltuk: Asus Eee Pad Transformer

Az Asus nem sokáig nézte tétlenül a versenytársak ténykedését a tabletpiacon, az androidos táblagép-hullámot beindító Motorola Xoom után néhány hónappal saját termékkel jelentkeztek. Érdemes volt várni a tajvaniakra, a Google operációs rendszerét futtató, NVIDIA Tegra 2 alapú egyentabletek közé érkező készülék, teljes nevén Asus Eee Pad Transformer TF101 ugyanis valódi innovációt hozott a piacra.

Hardver

A Transformer külseje megfelel a mai divatnak, szemben karcálló üveg, hátul pedig közepes minőségű műanyag borítja. A készüléket nem kellemetlen kézbe fogni, a körben végigfutó fémkeret pedig javítja a minőségérzetet. Összességében azonban nem prémium kategóriás termékről van szó, a hátlap borítása ugyanis kissé hajlékony, kisebb erőbehatásra is recseg-nyikorog. Ettől függetlenül a Transformer meglehetősen masszív benyomást kelt, nem fogjuk sajnálni letenni keményebb felületekre.

Belső specifikációit illetően az Eee Pad Transformer nem tér el jelentősen a kategória úttörőjének számító Motorola Xoom, illetve a Samsung első próbálkozása, a Galaxy Tab 10.1v által meghatározott keretektől. A tablet méreteit meghatározó kijelző ugyanúgy 10,1 hüvelyk átlójú, 1280x800 pixel felbontású mint a kategóriatársaké, ahogy a rendszer lelkét adó NVIDA Tegra 2 és a mellette ketyegő 1 gigabájt memória is azonos. A hasonlóságon túl azonban jelentős különbségek is tapasztalhatóak, az Asus ugyanis IPS panelt szerelt a tabletjébe, amely az iPadhez mérhető betekintési szögekkel rendelkezik. Ugyan az Asus különösen odafigyelt a költséghatékony gyártásra, örvendetes, hogy a panelen nem spórolt, annak színei és fényereje is kiválónak bizonyultak. A nálunk járt nullszériás tesztpéldány kétoldalt komoly fényszivárgással küszködött, ezt azonban a gyártó ígérete szerint a boltok polcaira kerülő modellekben javítani fogják.

A Transformer a kategóriatársakhoz képest meglehetősen vastagnak számít, 271x171x13 mm-es bennfoglaló méretei minden tekintetben nagyobbak mint a korábban nálunk járt Samsung Galaxy Tab 10.1v dimenziói. A vastagság különösen az iPad 2 8,8 milliméteres hasonló méretével összehasonlítva tűnik nagynak. A keret felé vékonyodó kialakítás miatt azonban ez nem okoz különösebb kényelmetlenséget a mindennapi használatban, a kategóriatársaknál mintegy 15 százalékkal nagyobb, 680 grammos tömeg (Galaxy Tab 10.1v: 595 g, iPad 2: 601 g) azonban már érezhető különbség.

A Transformer egyelőre csak Wi-Fi-s verzióban érhető el, így amennyiben úton akarunk netezni, kénytelenek leszünk okostelefonunkról megosztanunk az internetelérést. Szerencsére ez a megoldás nem érdemi visszalépés, mind a szolgáltatói gyakorlat (egy nagyobb adatcsomag olcsóbb, mint két feleakkora), mind a modern okostelefonok támogatják ezt a szolgáltatást. Az egyetlen hátrány, hogy ilyenkor a telefon akkus üzemidejére kell hagyatkoznunk, ami biztosan kisebb lesz, mint a Transformeré.

Szoftveres körítés

A tablet a szoftveres körítést illetően sok újat nem hoz, az Android 3 Honeycomb rendszert használó gyártókra ugyanis rendkívül szigorú, a kezelőfelület átalakítását tiltó szabályokat kényszerített a Google. Ennek megfelelően a Transformer is ugyanazzal a felhasználói felülettel rendelkezik mint a korábban bemutatkozott készülékek, a kinézetet tekintve az egyetlen jelentős különbség a három virtuális billentyűzet átrajzolása - a korábbi modelleken látott futurisztikus és nem mindig egyértelmű jelzéseket egyszerűbb fehér piktogramok váltották.

A gyártónak azért természetesen sikerült saját programokat telepíteni, így megtalálhatjuk a MyLibrary ebook- és a PressReader újságboltot, valamint a MyNet néven működő saját DLNA-klienst. A készülékhez az Asus saját felhőalapú tárolóját is mellékeli, a MyCloud néven futó alkalmazás mellé végtelen tárhelyet is kapunk - egy évig ingyen. A feltöltött tartalmakat pedig nem csak a táblagépről, hanem PC-nkről is elérhetjük. A MyCloudból érhető el a számítógépünk távirányítására alkalmas My Desktop is, ehhez a PC-re is fel kell telepíteni a megfelelő kliensprogramot.

A virtuális billentyűzet Asus-fejlesztés, a tervezők úgy döntöttek, hogy az alapértelmezett Android-billentyűzettel ellentétben a számgombokra szükség van, így beszorítottak egy újabb gombsort a meglévők fölé. Mivel a billentyűzet ugyanakkora mint a "hivatalos" verzió, a betűgomboknak kisebbek lettek, ez azonban nem zavaró. Az Asus a Swype néven ismert technológiát is mellékeli a saját billentyűzethez, így akinek ez a bevitel szimpatikus, ezt is használhatja.

Dokkoló-billentyűzet

A fentiek alapján az Eee Pad Transformer gyakorlatilag tökéletesen illeszkedne a ma már átlagosnak számító Honeycomb-alapú táblagépek sorába. Az Asus azonban olyan kiegészítővel is felruházta az Eee Padet, amivel a versenytársak nem rendelkeznek: a készülék egy billentyűzettel egybeépített dokkolóba ültethető, amivel egycsapásra megváltozik a rendszer teljes értelme. Az öszvér megoldás helyett ugyanis egy szinte teljes funkcionalitással rendelkező netbookot kapunk, amely alkalmas gyakorlatilag minden feladat elvégzésére, legyen az munka vagy szórakozás, miközben számos területen lepipálja mind a netbookokat, mind a nagyobb noteszgépeket.

Bár voltak fenntartásaink, a notebookgyártásban jártas Asus nagyon jól oldotta meg a dokkoló és a táblagép integrációját. A két részegységet csatlakoztatva beavatatlan szemnek fel sem tűnik, hogy nem egy netbookot lát: a dokkolt táblagép ugyanis összecsukható, ilyenkor pedig a két rész gond nélkül összeillik, egyedül a szellőzőnyílások hiánya és a teljesen hangtalan üzemelés árulja el, hogy nem egy Intel vagy AMD processzoros géppel van dolgunk. A táblagép rögzítése a dokkolóba megfelelő, bár előre-hátra kissé lötyög.

Kinyitva elénk tárul a teljes billentyűzet, illetve az alatta található, multitouch-képes touchpad. Legnagyobb meglepetésünkre a Honeycomb rendszer teljesen fel van készítve a fizikai billentyűzet és az egér használatára, az Android-felhasználók azonnal, a Windows-szökevények pedig kis megszokás után otthon érezhetik magukat. A billentyűzeten visszaköszönnek az Android funkciói, így a Windows billentyű helyett a Home, az Esc helyett pedig a Back funkcióját kapjuk. a teljes számsor fölött pedig gyorsbillentyűket találunk, amelyekkel a hangerőt, a különböző adatátviteli módokat, vagy a médialejátszót vezérelhetjük, de még a képernyőmentés is külön gombot kapott. A jobb felső sarokban a "bekapcsológomb" helyezkedik el, amellyel egy mozdulattal készenléti állapotba helyezhetjük illetve felébreszthetjük a gépet - ugyanezt elérhetjük azonban a készülék összehajtásával illetve kinyitásával is.

A mindennapi használatban a billentyűzet meglepően jól működik, minősége messze meghaladja a belépő szintű netbookokét. Sajnos az Android rendszer nem kezeli megfelelően a touchpad letiltását gépeléskor, így ha hosszabb szöveget viszünk be, érdemes előbb (a megfelelő gomb megnyomásával) kikapcsolni az érintésérzékeny felületet. Ettől az apróságtól eltekintve azonban mind a kurzorbillentyűk, mind a touchpad kitűnően használható, utóbbi kétujjas érintéssel képes oldalra illetve vertikálisan is görgetni.

A dokkolón helyet kapott két USB-port is, ide háttértárat vagy például egeret is köthetünk, mindkettőt gond nélkül kezelte a rendszer. A dokkoló része egy memóriakártya-olvasó is, a kártyák tartalma (az USB stickekhez hasonlóan) a rendszerből látható és a beépített fájlkezelő alkalmazással használható is. Jó hír, hogy nemsokára Android alá is elérhető lesz például a Total Commander is, ami jól mutatja, hogy a rendszer funkcionalitásában kezd felnőni a PC-s operációs rendszerekhez.

A dokkoló a tablethez hasonlóan beépített akkuval rendelkezik, csatlakoztatva pedig azonnal elkezdi tölteni az eszközt. Az akkuk kapacitása mindkét részegységben ugyanakkora, 24,4 Wh, a dokkolóra csatlakoztatva azonban a készülék üzemideje nem duplázódik meg, mintegy 9 óráról "csupán" 15 órára nő. Ennek oka, hogy a dokkoló is rendelkezik saját fogyasztással, ami kissé visszafogja az üzemidőt.

Konklúzió

Nem érdemes sokat kertelni, az Eee Pad legnagyobb újdonsága a hozzá vásárolható különálló billentyűzet. Legnagyobb meglepetésünkre az operációs rendszer fantasztikusan együttműködött a fizikai beviteli eszközökkel, így a touchpad, az egér és a billentyűzet is szinte teljes értékűen használható. A dokkoló jól működik olyan helyzetekben is, amikor kézben fogás helyett inkább letennénk az eszközt, például filmnézés közben.

Sajnos a rendszer számítási teljesítményét a felhasznált Tegra 2 processzor alapvetően behatárolja, így mindenképp az Intel Atomra épülő netbookok alatt marad. Ugyan az Android 3.1 a legtöbb bosszantó apróságot kijavította és a tablet mindennapi használathoz eléggé gyors, haladó felhasználók számára egyelőre semmiképp nem válthatja ki a munkagépet. Bár a billentyűzet segítségével a tablet formátumra jellemző legnagyobb problémákat sikerült kiküszöbölni, a koncepció teljes beéréséig még egy processzorgenerációt érdemes várni. A Tegra 3 néven ősszel érkező új NVIDIA chip ötszörös sebességnövekedést ígér - ez rá is fér a rendszerre.

CI/CD-vel folytatódik az AWS hazai online meetup-sorozata! A sorozat december 12-i, ötödik állomásán bemutatjuk az AWS CodeCatalyst platformot, és a nyílt forráskódú Daggert is.

Az Eee Transformer azonban már ma jó vétel lehet azok számára, akik androidos tablet vásárlását fontolgatják - a mellékelt billentyűzet ugyanis képes jelentősen kiterjeszteni az eszköz funkcionalitását, miközben látványosan megnöveli az akkus üzemidőt is. A hasonló alapokkal rendelkező Motorola Xoom és a Samsung Galaxy Tab 10.1 is 150 ezer forint körüli áron érhető el, ennyiért a Transformerből kimarad a 3G, de kapunk hozzá billentyűzetet. A tablet a dokkoló nélkül is megvásárolható, 120 ezer forint körüli áron. A gyártó álláspontja szerint ugyanakkor a dokkoló a következő generációs Transformerekkel is kompatibilis lesz, így szerintünk megéri befektetni a kiegészítőbe.

A koncepció jövője számára az ARM-on is érkező Windows 8 veti a legjobb fényt. A kétféle (érintésre optimalizált illetve hagyományos) felhasználói felülettel is használható operációs rendszer kimondatlanul is az ilyen, Transformer-szerű gépeket fogja legjobban érezni magát - az ilyen eszközök gyártásánál pedig az Asus már hagyatkozhat a TF101-gyel szerzett tapasztalatokra.