Kipróbáltuk: Sony Ericsson Xperia Neo, a kistesó

A Sony Ericsson Xperia Neo nem egy középkategóriás mobil, nem valamelyik csúcsmodell butított verziója - pontosan ugyanaz a hardver került bele, mint az Xperia Arcba, csak a külleme lett kevéssé extravagáns és méretben is kissé lefaragtak belőle. Ennek ellenére nem lett középszerű, nem lett unalmas, a Sony Ericsson ismét jól eltalálta a formatervet és a szoftverére sem lehet  panasz.

Klasszikus

A Sony Ericsson Xperia Neo egy visszafogott, 3,7 hüvelyk képátlójú érintőképernyős okostelefon, ami fényes felületével, ívelt széleivel és a krómszínű díszítésekkel egyáltalán nem lóg ki napjaink stílusából - ennek az ára az is, hogy nem túlzottan felismerhető, laikus szemek szinte biztosan nem tudnák megkülönböztetni más modellektől. Lelkes geekeknek éppen emiatt nem is lesz szimpatikus ez a modell, pedig a szürke benyomás csalóka lehet.

A Neo lekerekített külseje egy fura hibrid, ami valószínűleg a régi Sony Ericsson rajongóknak szeretne kedveskedni. A Vivaz dizájnelemei egyértelműen visszaköszönnek, még akkor is, ha ez meg van spékelve az Xperia jellemzőivel is. A Vivaz pedig még abszolút a régi vágású Sony Ericssonok egyik utolsó darabja. Átlendülve a T610 kockaformáján, de megtartva a lekerekített formákat, a Neo egy igazán ízléses “szappantartó” lett. Jól simul a kézbe, 116x57x13 milliméteres méretével a tökéletesen átlagosat testesíti meg, igényesen.

A kezeléssel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a többi gyártóval ellentétben a Sony Ericsson kitartott a fizikai gombok mellett, ami nagyon dicséretes, s például játék vagy multimédiafogyasztás közben kényelmesebb, nem kell attól félni, hogy véletlenül lenyomjuk a gombokat és kilépünk az alkalmazásból. A korábbi Xperia modellekből örökölt, körív alakzatban lerakott három gombnak viszont elég hosszú a járása, játékhoz szinte teljesen alkalmatlan, s a kijelzőn való könnyed pötyögtetéshez képest elég kontrasztos élmény lenyomni a síkból kiemelkedő billentyűket. Az oldalsó irányítógombok viszont kényelmesek, jó helyre sikerült őket tenni, automatikusan kézre áll a fényképező, a hangerő-szabályozó és a bekapcsológomb is.

Sokan hiányolják az új okostelefonokról a fedett csatlakozókat, a Sony Ericsson ezt a kívánságot is tiszteletben tartja, a Neo esetében mind a HDMI-, mind a micro-USB csatlakozó kapott egy kis tetőt. Ugyan lassabb folyamat lesz töltőre rakni vagy tévére dugni a mobilt, de igényesebb marad a külső és nem kell félteni a szennyeződésektől sem a csatlakozót. Az egyetlen csupasz csatlakozó az audiokimenet.

Az Arc hardvere, kicsiben

A Neo kijelzője az Archoz hasonlóan 854x480 pixeles felbontásra képes, Sony Bravia motorral megtámogatott, szép, kontrasztos. A Bravia motor nem teszi tökéletessé az LCD-t, viszont a színek teltek, ízlésesek, a Sony megoldása kihozza a legtöbbet a technológiából. A felület elméletileg karcálló, de saját tapasztalatunk, illetve a külföldi fórumok bejegyzései is azt mutatják, hogy ez nem sikerült, nem kell nagyon megkínozni a kijelzőt, hogy apró karcok jelenjenek meg rajta, ami ugyan a használatot nem befolyásolja, de idegesítő és nem túl szép. A kijelző szépségét csak az feledtetheti, hogy napsütésben valamiért sokkal rosszabbul teljesített, mint a konkurens gyártók LCD-i.

A processzor is erős, az Xperia Arcból, illetve akár a HTC Incredible S-ből vagy Desire S-ből is ismert 1 GHz-es Qualcomm MSM8255 Snapdragon. Ugyan ez nem kétmagos, de egyelőre nehezen tudunk olyan valós alkalmazást mondani, ami megakasztaná. A szintetikus tesztekben természetesen látszik a különbség, de a valóságban nagyon izzadtságszagú bármilyen kifogás ellene, akár weboldalak betöltéséről, akár programokról, akár a kezelőfelületről van szó.

Van egyedi szoftver, de minek

Ahogy a Sony Ericsson Xperia Arc kapcsán is leírtuk, a különbségek jelenleg inkább a futtatott szoftver optimalizációján múlnak, mintsem a hardveren. Furcsa, de elsőre valamiért gyorsabbnak tűnt a Sony Ericsson Arc mint a Neo, pedig itt a szoftver és a hardver is azonos. A figyelmesebb tesztelés bizonyította, hogy az észlelést is befolyásoló különbségeket sokszor okozzák a háttérben futó egyéb alkalmazások, szinkronizáció. A teljes, Flash-t is tartalmazó weboldalak betöltése közben alig mérhető különbséget észleltünk az azonos processzorral futó HTC-khez képest, de még az LG és a Samsung kétmagos modelljeinél is csak kicsivel lassabb a Neo.

Fontos fejlődés az X10 generációhoz képest, hogy már a gyári felületek sem akadnak, így a Timescape is végre úgy fut, úgy jelenik meg, ahogy az elvárható lett volna az első pillanattól kezdve. Az első szinkronizálás alatt ha látunk valamiféle döccenést, azt jól nézzük meg, mert később nem nagyon fordul elő, és a telefonfunkciók, menük és listák alatt is rendben van a megjelenítés. Ez persze nem feledteti el, hogy a csillogó-villogó felület továbbra is használhatatlan, s olyan ember, aki valóban követni szeretné ismerősei közösségi média aktivitását, nem használná a Timescape-et. Nyugodtan töröljük a widgetek közül első indítás után, legalább kipróbálhatjuk a kuka animációját is, aminek a teteje felnyílik, ha felé húzunk egy elemet.

Az egyedi szoftverek terén a Timescape mellett a Sony Ericsson végre elindult egy jó irányba, s a látványos, de nagyon nem praktikus megoldások mellett megjelentek a hasznos finomítások is. A Timescape ugyan továbbra sem kezel jól linkeket, többek közt ezért is érdemes egy dedikált Facebook- vagy Twitter-kliens használata. A Google programcsomag természetesen itt is jól muzsikál. Korrektül működött az Xperia Infinity gomb is, ami például a médialejátszóban egy-egy zeneszámnál megnyomva azonnal találatokat ad YouTube-ról az adott számhoz kapcsolódóan.

Kedves apróság a LiveWare, amivel definiálható, hogy töltőt, HDMI-kábelt vagy fülhallgatót a mobilra kötve milyen alkalmazások induljanak el. A legkézenfekvőbb használata, ha a fülhallgató bedugásához a zenelejátszót párosítjuk, de mindenki cifrázhatja ezt kedvére. A Sony Ericsson hagyományoknak megfelelően megtaláljuk előretelepítve a TrackID szolgáltatást is, ami a mikrofonnal felvett hangminta alapján megmondja, hogy milyen zene szól éppen. Ugyanerre két másik elterjedt megoldás is van, a Soundhound és a Shazam, de hosszú évek tapasztalata alapján még mindig a TrackID a legmegbízhatóbb.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Találunk irodai szoftvercsomagot is előtelepítve, de csalódást fog kelteni, hiszen továbbra is csak olvasni lehet vele, szerkeszteni nem. A Google Docs fejlesztés után, illetve a Documents To Go létezésével ez nem olyan komoly érvágás, de úgy tűnik, hogy a Sony Ericsson ígérete, miszerint a szoftver igen fontos szerepbe került, kimerült abban, hogy a legújabb Android-verzió került a mobilra, illetve abban, hogy szép animált, ízléses menüt kapott. Azzal kapcsolatban ráadásul semmilyen információ nincs, hogy a Sony Ericsson hogyan tervezi a későbbiekben a szoftverfrissítéseket, de kiindulva a korábbi tapasztalatból, mindenki kalkuláljon azzal, hogy az Android 2.3 az utolsó - ha esetleg mégis lenne frissítés, akkor örüljön.

Zene, videó

Multimédia képességeit tekintve is azonos a Neo az Arc-kal, ugyanazt a 8 megapixeles kamerát kapta a hátlapra, ami a Sony Exmor-R képérzékelőt tudhatja maga mögött. Általában jó minőségű képeket készít, de jelentős zaj tapasztalható a fotókon, s a részletgazdagsággal is vannak problémák. Nagy előnye viszont, hogy sötét környezetben is képes vállalható képeket készíteni. Ezek ugyan zajosak, de vaku nélkül lehet esti időszakban is fotózni, ami óriási előny. Mozgóképet 720p felbontásban készít a Neo, de ez inkább csak elméleti lehetőség, az elkészült videót látva mindenki inkább egy fele ekkora felbontásra tippelne, ha nem a mobil kijelzőjén, hanem egy monitoron nézzük.

Az átlagos szintet elérő vizuális képességek mellett az audio elég jól sikerült. A Sony Ericsson Xperia Neo hangminősége telefonálás közben is kiválónak mondható, a dual mikrofonnak köszönhetően pedig a mi hangunk is lágyabban búg majd a túloldalon. A zenelejátszás terén is jól teljesít mind külső hangszóróval, mind a fülhallgató-kimeneten keresztül. A külső hangszórókkal kellően hangos, de nem torz, annak ellenére, hogy műanyag házban van, nincs dobozhangja. Nem egy tökéletes gettó hi-fi, de egy ad hoc közös YouTube-ozás nem fullad miatta kudarcba.

Illik a kezedbe

A hétköznapokban az Xperia Neo egy megbízható társ, s jól hangzik az 1500 mAh-s akkumulátorkapacitás is. A nagyobb telep ellenére viszonylag gyorsan merül, ami adott esetben köszönhető az izgő-mozgó felületnek és a Sony Ericsson widgeteknek, és a kevéssé takarékos működésnek is. Letakarítva a felesleges dolgokat, adott esetben egy egyedi ROM-ot telepítve viszont bizonyára hozná a jobb eredményeket. Egy napnyi töltő nélküli használatot szinte minden esetben kibír, játékok vagy folyamatos internethasználat mellett is hasonló értékeket produkál, mint a hasonló 3,7 hüvelyk képátlójú társai.

Az Arc képességei jól át lettek menekítve egy kisebb formátumú mobilba, igaz maradtak részletek, amik miatt okostelefon-veteránoknak egyáltalán nem ajánlott. Azoknak a felhasználóknak, akik nem kifejezetten a folyton internetező, az okostelefonból az utolsó szuszt is kifacsarni akaró geek rétegbe tartoznak, hanem egyszerűen a kor szellemével haladva szeretnének átlépni egy magasabb fokozatba, azoknak kiváló választás lehet. Nincs kompromisszum a teljesítményben, az Arcnál 30 ezer forinttal alacsonyabb ár és a zsebbe könnyebben simuló méret pedig további érv lehet a Neo mellett.

Ha valaki ezeken felül még szeretné kényelmesebbé tenni a szövegbevitelt, annak érdemes megvárnia az Xperia Prót, ha valaki pedig játékkonzolként tekint okostelefonjára, annak az Xperia Play lesz a barátja, ami azon nyomban megjelenik, ahogy hozzánk is elér a fizetős Android Market.