Kipróbáltuk: Beültünk a pixeles IMAX-be

Az IMAX már egy 30-40 éves technológia, ami azzal robbantott nagyot, hogy a 35 mm-es film helyett egy közel négyszer akkora felületűt, 70mm-est használ, így az óriási vásznon is tűéles, részletgazdag képet tud adni. Az operatőröknek és a rendezőknek nehezebb dolga volt így, hiszen ami a 35 mm-es filmen egy elmosódott paca, az a 70 mm-es kockán pontosan kivehető részlet. Sőt, drága is, hiszen egy IMAX filmből egy kópia közel 7,5 millió forintba kerül, azaz a termek vagy keringetik egymás közt a filmeket lemaradva a premierről, vagy nagyon sok pénzt invesztálnak, ami lehet, hogy nem is térül meg. A filmek 120 kg-os tekercsek formájában léteznek, ami tárolási és logisztikai problémákat is felvetet.

Kompromisszumok

2008-ban, vagyis épp akkor, amikor a magyar analóg termet átadták, az IMAX megjelent az analóg vetítést leváltó digitális megoldással. Azért csak most, mert eddig az alapanyagok minősége nem volt megfelelő, illetve időbe telt kifejleszteni magát a hardvert és az azt támogató szoftveres kép- és hangjavító mechanizmusokat is. A digitalizálódás több szempontból előnyös az IMAX számára, de egyúttal kompromisszumokat is jelent, ez kétségtelen. Teljesen jogos a szkepticizmus, amikor azt gondolja valaki, hogy a nagyméretű analóg filmet kiváltani a korlátozott felbontású digitális kópiával egyfajta minőségromlást is jelent.

A bemutató előtt a HWSW-nek alkalma volt megnézni egy filmet az új rendszeren, s valójában semmilyen komoly meglepetést nem jelentett az élmény, pontosan azt tapasztaltuk amit vártunk. Az Anyát a Marsra című animációs film jó teszt volt, hiszen asz élőszereplős filmeknél jobban kihozza a technikai részleteket. A film 2K felbontásban került a vetítőbe és természetesen 3D-ben.

A digitális vetítés elsőre egy laikus néző számára valószínűleg fel sem tűnik volna, a térhatás, a mozgások, a kép dinamizmusa nem változott érezhetően. Különbség akkor látszott, amikor a kép fő témája helyett a hátteret, a kép szélén lévő részleteket kezdtem figyelni. A háttérben elúszó kisebb objektumok, vagy a hosszú egyenes felületek szélei hozták azokat a hibákat, amiket mindenki ismerhet bármilyen digitális filmformátum esetén. Az apróbb alakok, ha nem életlenek, akkor pixelessé válnak, az egyenes felületek szélei pedig szálkásak lesznek. Ez egy 18x24 méteres vásznon nyilván jobban észrevehető mint egy tévén, még akkor is ha jelentősen messzebb ülünk a kép síkjától.

Képjavítás mesterfokon

Az IMAX Digital lényege viszont épp itt indul be, a film utómunkálatai, illetve a vetítés közben alkalmazott képjavító mechanizmusok nagyon sokat számítanak. Ha sodródunk a filmmel, s nem szándékosan figyeljük a hibákat, akkor nem fogunk találni, a "pixelesedés" vagy szálkásodás tényleg csak a háttérben elvesző részletek közt tűnt fel. Sok múlik persze az alapanyagon is, de biztató, hogy már a 2K felbontással is ilyen szépen ki lehet simítani a dolgokat.

Az előnyös oldal pedig magáért beszél. Annak ellenére, hogy a 2x15 KW teljesítményű projektorizzók helyett csak 6 KW-os lámpák kerültek be, a kép láthatóan fényesebb, kontrasztosabb és dinamikusabb. A kisebb fogyasztás persze ne tévesszen meg senkit, a régi 15000 wattos izzók 25 bar nyomású xenongázzal voltak töltve és annak ellenére, hogy alkalmasak voltak az óriási vászon bevilágítására, élettartamuk alatt folyamatosan csökkent a fényerejük, s a végére már csak az eredeti teljesítmény felét nyújtották. Az új LED-alapú világítási rendszer viszont az alacsonyabb fogyasztás ellenére nagyobb fényerőt ad, ráadásul élettartama alatt kiegyensúlyozottabban is. Az új lámpáknak nincs is már szüksége vízhűtésre, így nem csak a filmtekercsek tűntek el a vetítőből, hanem a hűtés is jóval visszafogottabb lett.

A kevesebb néha több

A vetítőteremben egyébként még most is ott van a régi gép, de csak szomorúan árválkodik a falhoz tolva, az új IMAX Digital berendezés vette át a helyét. A filmek tekercs helyett merevlemezen érkeznek a moziba, egyelőre az online letöltést nem forszírozza a forgalmazó, pedig a gép alkalmas lenne erre is. Jelenleg egy 2 terabájtos háttértár áll rendelkezésre, amin egyszerre körülbelül 8 egész estés film fér el. Az Anyát a Marsra mozi éppen 200 gigabájt méretű, ami azért sokat elmond arról, hogy mennyi különbség van a felhasználók által kristálytiszának ítélt Full HD és az IMAX Digital verzió között. A méret persze változhat, de az egész estés 3D filmek körülbelül ebben a súlycsoportban mozognak - tudtuk meg a Cinema City munkatársaitól.

A normál, tehát nem IMAX filmek egyébként már interneten keresztül érkeznek nálunk is a mozikba, s a forgalmazótól közvetlenül FTP-n keresztül töltik le a mozi központi szerverére. A normál termek kiszolgálása már a helyi szerverről történik, s nem a vetítő saját háttértáráról. Ez a megoldás előbb-utóbb az IMAX esetében is megjelenik, mert a korlátozott (2 TB) tárhely kevésnek bizonyulhat akkor, ha ki szeretnék elégíteni az iskolák, külön csoportok igényeit is, és a korábbi, már kifutott természetfilmeket is megmutatnák néha. Sőt, annak sincs technikai akadálya, hogy mozifilmek vagy éppen sportesemények valós időben, streamelve érkezzenek a vetítőbe - igaz egy IMAX film esetében ez legalább egy 300 mbps sávszélességű kapcsolatot igényelne. A jövő viszont ez: a forgalmazó szerverein vannak a filmek, amihez a mozi jogosultságot vásárol, s ezt követően meghatározott ideig tárolhatja és vetítheti őket.

Connected

Az online kapcsolatnak van még egy fontos szerepe: a digitális vetítő kapcsolatban van a kanadai központtal, s ha a minden reggel automatikusan elvégzett projektor és hangrendszer teszt és kalibráció közben valamilyen hiba történik, amit az automata algoritmusok nem képesek orvosolni, akkor Kanadában azonnal érkezik egy riasztás, s a gépet távolról képesek javítani, beállítani, újrakonfigurálni. A rendszer például meg tudja oldani, hogy ha egy hangfal tönkremegy, akkor azt kiveszi ideiglenesen a sugárzásból és úgy állítja újra a többit, hogy a néző ugyanazt a térélményt kapja, mint előtte. Elméletileg 3 év múlva ha levetítenék ugyanazt a filmet, akkor pontosan ugyanaz a fény és hanghatások jönnének létre, mint most. Ez nyilvánvalóan a digitális technika egyik komoly előnye.

CI/CD-vel folytatódik az AWS hazai online meetup-sorozata! A sorozat december 12-i, ötödik állomásán bemutatjuk az AWS CodeCatalyst platformot, és a nyílt forráskódú Daggert is.

A mozijegyek ára értelemszerűen ettől a váltástól nem nő, hiszen egy-egy film bemutatásának költségei jelentősen csökkentek. Inkább az várható, hogy sokkal több egész estés mozi kerül be az IMAX terembe, nagyobb kínálatból választhatunk, a premierek egyszerre lehetnek akár a globális bemutatóval és biztosan nem kell azért várni egy filmre, mert még a lengyel vagy cseh IMAX moziban vetítik. A régi analóg vetítőt persze nem dobják ki, valószínűleg a cégcsoporton belül valahol máshol áll hadrendbe. Az új IMAX Digital pedig biztosan több évig szolgál majd itt, mint elődje. A gép a 2K felbontású filmeket vetíti most, de felkészítették a 4K felbontásra is, azaz amint a forgalmazó ilyen alapanyagot küld majd, gond nélkül be lehet azt is tölteni.

Viszlát, analóg! Szép idők voltak.

Kicsit talán hiányozni fog a legendás 70 mm-es film és annak a hangulata, de a digitális technológia elért arra a pontra, hogy már itt is versenyképessé vált az analóggal, hosszú távon pedig biztosan számíthatunk arra, hogy túl is szárnyalja azt. A színek és hangok remélhetőleg mindenkit kárpótolnak majd azért a néhány pixelesedésért, amit felfedezhet mozizás közben, ha épp kizökken a történetből. Kontrollként az IMAX tesztet követően, felvértezve az ottani élményekkel, megnéztem egy normál mozivetítést is, figyelve ugyanazokra a szempontokra, mint amik az IMAX-ban előjöttek. Az eredmény siralmas, s körülbelül olyan érzés, mint egy LED-es Full HD TV után átülni egy fadobozos Nárcisz vagy Videoton tévé elé. Van hangulata, de ha minőségről beszélünk, akkor összehasonlíthatatlan.