Kipróbáltuk: HTC Mozart és HD7

Kettős céllal fogtuk próbára a HTC két Windows Phone 7-tel felszerelt készülékét: egyrészt kiváncsiak voltunk, hogy ezek a telefonok különböznek-e jelentősen a többi, eddig általunk kipróbált mobiltól, másrészt meg akartuk nézni, hogy hogyan fejlődött a platform a piaci start óta eltelt több mint négy hónapban.

Mi történt eddig a Windows Phone 7-tel?

A mobil operációs rendszer indulásakor szemügyre vettünk az LG és a Samsung egy-egy telefonját, az Optimus 7-et és az Omnia 7-et, valamint igen részletesen leírtuk az operációs rendszer tulajdonságait és a felhasználóként szerzett tapasztalatokat. Mindkét cikk azzal ért véget, hogy készülékek illetve a rendszer nagyon jó, kérdéses azonban, hogy mit hoz a jövő a platform számára és az élezedő piaci versenyben hogyan állja meg a helyét. A Windows Phone 7 túl van az első, inkább csak teszt-célokat szolgáló frissítésen is, de az év folyamán érkezik még számos, a funkciót jelentősen kibővítő update. Az első mindenesetre nem sikerült túl jól, egyes Samsung telefonokon nem települt a frissítés, de bizonyos szoftverkombinácó esetén a telefon használhatatlanná is válhatott.

A platform rövid életének talán legnagyobb híre, hogy a Nokia szorult helyzetében úgy döntött, hogy a Microsoft rendszerét adoptálja okostelefonjainak operációs rendszereként, az első windowsos finn mobilok a legutolsó hírek szerint már a karácsonyi szezonra készen lesznek. A Microsoft  platformjának életében zajlanak tehát a történések, a szoftveres oldal helyett azonban érdemes a mindennap kézbe vett készülékek másik oldalát, a hardvert is megnézni.

A nálunk járt telefonok a HTC multimédiás vonalát erősítik, a HD7 inkább videózásra, a Mozart (nevével ellentétben) inkább fotózásra van kihegyezve. Mindkét telefon esetében a hardveres alapok is rászolgálnak a marketinges pozicionálásra, a HD7 rendelkezik a legnagyobb képernyővel az összes windowsos telefon közül, illetve a telefon hátulján található támasz segítségével asztalra is állíthatjuk a telefont. A Mozart esetében a megkülönböztető tényező az SRS Surround térbeli hangzás - bár ettől nem szólt jobban a mobil, csak kissé másképp. Ettől eltekintve a készülékkifejezetten jól látja el a zenelejátszó szerepét, de nem különbözik számottevően a többi windowsos telefontól, csak emiatt tehát ne a Mozartot válasszuk.

Külső

Kívülről mindkét telefon egyedi és szép dizájnt kapott - már amennyire lehet fűszerezni manapság egy teljesen érintőképernyős okostelefon kinézetét. A Mozart különlegessége, hogy unibody alumínium kialakítást kapott, az androidos Legendhez hasonlóan a burkolatának nagy részét egyetlen alumíniumdarabból forgácsolták. Emiatt a készülék hihetetlenül egyben van, nagyon jól áll a kézben. A hátlapon található alsó fekete műanyag elem levételével lehet hozzáférni az akkuhoz és a SIM-kártyához, ez a rész tartalmazza a mikrofont is.

A Mozart amúgy szemből rendkívül hasonlít az eredeti HTC Desire-re, a telefon színe és formája szemből nézve gyakorlatilag megegyezik az androidos kollégájával, egyedül a képernyő alatt található gombok árulják el, hogy pontosan melyiket tartjuk a kezünkben. Hátulról azért egyértelmű a különbség, a Mozarton keresztbe futó, az alumíniumváz részét képező sáv (és a hatalmas Windows Phone felirat) azonnal elárulja, mivel van dolgunk.

A HD7 előlapját a hatalmas kijelző uralja, ehhez képest a telefonon körbefutó vékony keretet sikerült olyanra tervezni, hogy egyértelmű legyen, nem egy HD2-t vagy egy Desire HD-t tartunk a kezünkben. A kialakítás és a forma azoktól nem tér el számottevően, a fényes, egy darabból készült és a telefon teljes kerületén végigfutó fémborítás azonban rendkívül elegáns megjelenést kölcsönöz a készüléknek. A kijelzőt borító réteg azonban más mint a Mozarté, nagyon gyorsan és látványosan tudja gyűjteni az ujjlenyomatokat, amelyeket ráadásul letörölni is nehezebb, A HD7 kijelzője sokkal jobban is tükröződik, akármilyen körülmények között használhatjuk tükörként, érdekes módon azonban még közvetlen napfényben is olvasható és használható.

A HD7 különlegessége a kameramodul körül található kihajtható támasz, amelynek segítségével fel lehet állítani bármilyen vízszintes felületen. Bár a támasz kifejezetten masszív, valamelyik előző tesztelőnek sikerült már elgörbítenie, így a leendő tulajoknak érdemes lesz majd vigyázni rá. A telefon prémium kategóriás jellegét két apróság rombolja, szerintünk a támasz mögötti rész narancssárga festése vásári, az akkufedél és a telefon közötti résen kikandikáló SIM-kártya pedig olcsó benyomást kelt - noha a telefon amúgy rendkívül jól összerakott és masszív. A mindennapi használat során a kialakítás egyébként jól működött, még a hatalmas alapterületű HD7 és könnyedén csusszan be a férfi nadrágzsebbe.

Belső

Mint ismeretes, a Microsoft megszabja a windowsos telefonok minimális hardverigényét, az 1 gigahertzes Snapdragon processzorok DirectX 9-es GPU-val és 256 megabájt RAM-mal adják a közös osztót. Egyes telefonok ettől felfelé jócskán eltérnek, a gyártók többsége például kevésnek találta a Microsoft által specifikált mennyiségű memóriát, így a legtöbb készülék 512 megabájtt vagy még több RAM-mal érkezik, a processzorok területén azonban semmilyen variációval nem találkozunk, mindenki ugyanazt a Qualcomm QSD8250 chipet tette a telefonjába.

^{Kattintásra nagyobb lesz.}

Ennek megfelelően a két telefon ugyanazokat a belső hardverelemeket, fél gigabájt RAM-ot, fél gigabájt ROM-ot és az 1 gigahertzes processzort kapta. Az eltérő kialakításnak köszönhetően azonban a HD7 mintegy 32 grammal nehezebb, míg a Mozart a második legkönnyebb Windows Phone-os telefonként 130 grammos (a legkönnyebb a Samsung Focus), a HD7 162 grammos tömeggel rendelkezik. Érdekes módon ugyanakkor a Mozart valamivel nagyobb, 1300 mAh kapacitású akkut tartalmaz, a nagyobb kijelzős, többet fogyasztó HD7 viszont csak 1230 mAh-s áramforrással bír. Az akkumulátoroknál maradva a telefonok legpozitívabb tulajdonsága a hosszú üzemidő volt, egész napos aktív használat mellett is simán bírták 24-36 órát, kevesebb nyomkodással pedig még tovább is - ez pedig a mai okostelefonos piacon mindenképp említésre méltó.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A HTC windowsos okostelefonjai nem AMOLED kijelzővel érkeztek, a Mozart SLCD-vel, a HD7 sima TFT-LCD-vel rendelkezik, mindkettő 800x480 pixeles felbontású. Sajnos itt a nagyobb nem volt jobb, a HD7 hagyományos kijelzője kifejezetten hoszú utánhúzási idővel rendelkezik, amely a sok görgetéssel és animációval működő Windows Phone 7 platformon meglehetősen zavaró. A hatás különösen fekete alapon szúrja a szemet, fehér háttérre váltva azonban már nem olyan feltűnő.. A Mozart kijelzője sokkal gyorsabb, még a gördülő szöveg is folyamatosan tűéles, árnyékképet pedig nem hagy maga után.

A nálunk járt telefonok a szériagyártás előttről származnak és a boltok polcaira biztosan nem pontosan így kerülnek, ezért várhatóan legtöbbet változó elemről, a kamerákról alkotott ítéletünket a Flickrre feltöltött nyilvános fotók alapján hoztuk. A HTC Mozart 8, a HTC HD7 5 megapixeles kamerával érkezik - a nagyobb azonban, a képernyőhöz hasonlóan itt sem jelent jobbat. A felhasználók által tapasztalt legnagyobb probléma, hogy a Mozart a xenon villanófény ellenére nem tud fókuszálni a sötétben. A jelenség magyarázata, hogy a telefonról lemaradt a autófókusz segédfénye, így ha nincs elegendő fény, az automatika nem tud dolgozni. Szerencsére ha van némi fény, a fókuszálás már működik, a villanó pedig szépen deríti a képet. A HD7 dupla LED-es villanót kapott, amely fényerejében nem éri be a valódi vakut, de az autófókusz még teljes sötétben is legtöbbször működik. A képekkel azonban még a sikeres fókuszálás után sem voltunk elégedettek,  ragyogó napsütésben is zajosak, illetve kromatikus aberrációt mutatnak a magas kontrasztú részeken.

Alkalmazáspiac

A Microsoft alkalmazásboltjának helyzete már nem annyira mostoha mint induláskor. A Facebook, a Twitter, a Foursquare, az Amazon Kindle, a Flickr és egyéb, napi rendszerességgel használt alkalmazások is megtalálhatóak az alkalmazásboltban, de van néhány szomorú hiányosság, mint a többprotokollos csevegőalkalmazás, vagy a Skype. Az alkalmazások száma folyamatosan növekszik, már 8000 fölött jár. amely az Android és az iOS több százezer alkalmazásához képes kevésnek tűnik, de figyelembe véve, hogy az egymilliárdodik Apple App Store alkalmazás letöltésekor még mindössze 35 ezer alkalmazás volt a boltban, a piacok értéke tehát nem nő lineárisan a feltöltött alkalmazások számával.

Ugyan az applikációk száma folyamatosan nő, sok szolgáltatás és szoftver egyszerűen nincs jelen a platformon. Az egyik legjobb példa a Skype, amelynek nincs alkalmazása a boltban, a cég szóvivője szerint pedig egyhamar nem is lesz, mivel szerintük a Windows Phone 7 csak másodrangú felhasználói élményt nyújt. Míg ez utóbbit cáfolni tudjuk, tény marad, hogy a Skype és a hozzá hasonló nagy nevek nem látnak elegendő fantáziát a platformban - egyelőre. Mindez megváltozhat a Nokia csatlakozásával. Ugyan a Symbiant futtató okostelefonos eladások nem változnak egyik percről a másikra Windows Phone eladásokká, a finn óriás már csak súlya folytán is jelentősen megnöveli a platform relevanciáját, remélhetőleg a jelentős tényezőnek tekinthető piaci szereplők ingerküszöbe fölé.

A nem komoly forrásból származó ingyenes alkalmazások többsége annyit is ér, amennyibe kerül, a fizetős applikációk között azonban rengeteg gyöngyszem található. Külön érdemes megemlíteni a platformon elérhető játékokat, amelyek közül ugyan hiányzik az Angry Birds, megtalálható azonban számtalan más, kifejezetten jó minőségű játék - az xboxos márkázásnak megfelelően. Egyetlen, az Xbox konzolok felhasználói számára ismerős problémával kell szembenézni - a telefonba első indításkor betáplált felhasználói adatok között amerikai vagy angliai lakcímmel rendelkező Live fiókot érdemes megadni, másképp az alkalmazásbolt fizetős részét nem tudjuk egyelőre elérni.

A Microsoft amúgy szigorú stratégiája egyébként az alkalmazásboltok esetében ad lehetőséget a gyártók számára, hogy megkülönböztessék termékeiket, ugyanis minden gyártó saját, exkluzív applikációkat tehet elérhetővé, a saját boltjából. A HTC exkluzív kínálatában a HTC Hub a legérdekesebb, ez az alkalmazás tulajdonképp a más platformokon elérhető Sense butított változata: egy élő csempét tesz ki a főoldalra, amelyről megtudhatjuk az időjárást, belépve pedig szép animációval úszik be az aktuális időpont és időjárás.A HTC-nek van saját YouTube alkalmazása is, de a Windows Phone Marketplace-ről is elérhető egy ilyen.

A HTC Hub ezen felül bejárást kínál a többi exkluzív HTC applikációhoz, bár azokat a Marketplace-ből is elérhetjük. Van hátsó LED-et használó "elemlámpa" a HD7-hez, vagy különböző effekteket és szűrőket tehetünk a fotóinkra a Photo Enchancerrel. A leghasznosabb az Attentive Phone névre keresztelt alkalmazás, amellyel beállíthatjuk, hogy hívás esetén kézbevéve a telefont lehalkuljon a csengetés, az asztalra fordítva pedig el is némíthatjuk a hívásjelzést. A szeret-nem-szeret virtuális virágsziromtépegető applikáció vagy az "eye candy" notesz viszont tökéletesen értelmetlen.

A saját alkalmazásbolt természetesen a későbbiekben tovább bővülhet, ezzel emelve a gyártó telefonjainak felszereltségét, egyelőre azonban inkább érdekesség, mint hasznos funkció. A megközelítés azonban jó - a gyártók így lehetővé tehetik az alkalmazások telepítését, nem kell azokat az operációs rendszerbe égetniük, eltávolíthatatlanul.

Konklúzió

Minket a Windows Phone 7 meggyőzött. A tipográfián alapuló kezelőfelület, a nem bonyolult de mégis funkcionális beállítási lehetőségek és az egész platform alapvető átgondoltsága és konceptuális kiforrottsága valóban előremutató. Az okostelefonok piaca azonban már nem a szoftverről és nem is az alá tolt készülékekről szól, hanem az ökoszisztémákról. A Microsoft (és mostmár elsődleges szövetségese, a Nokia) előtt még hosszú menetelés áll, míg a piacvezető Android és iOS nyomába érnek.

Az operációs rendszer a mindennapi használat során felmerülő igényeket képes messzemenőleg kielégíteni, miközben valóban élmény használni. Az asztal-metaforát elvető Windows Phone 7-et meglepő módon könnyű kezelni, a rendszer ügyes-bajos dolgai szépen a háttérben maradnak, miközben a felhasználó a telefonra és a vele végrehajtható feladatokra koncentrálhat.

A Mozart kisebb, unibody alumínium kialakításának köszönhetően hihetetlenül masszív, az SLCD kijelző pedig nagyon tetszett. A kamerától túl sokat a magas felbontás ellenére se várjunk, a Windows Phone 7-tel újra kiadott Desire alapok pedig még 2011-ben sem vallanak szégyent. A HD7 egy üzletember kezében is jól áll, a 4,3 hüvelykes kijelzőt tartalmazó telefon azonban sokak számára egyszerűen túl nagy. Akinek a méret nem okoz gondot, annak jó hír, hogy a nagy kijelzős modellt könnyebb használni egy ekkora felületet tapogatni még mindig élmény. Bár a kijelző felbontása ugyanakkora, mint a kisebb telefonoké, az alacsonyabb pixelsűrűség nem szúrja a szemet.

A HTC Mozart és a HD7 nem egymás közvetlen vetélytársai, méretüknél fogva ki egyik, ki másik modellt fogja preferálni, ha a Windows Phone 7-re szavaz. Ettől függetlenül az áraik nagyjából megegyeznek, mintegy 140 ezer forintért kaphatóak kiskereskedelmi forgalomban. A Mozart elérhető a T-Mobile kínálatában, a magenta szolgáltatónál szerződés nélkül 129 ezer forintért, MédiaMánia XL díjcsomagban, két év hűségszerződéssel pedig 19 ezer forintért vihető el.