Kipróbáltuk: A Google Nexus S-t se vedd meg!

A Google Nexus One még a HTC gyáraiból bújt elő, a második Google-mobil, a Nexus S viszont már a dél-koreai Samsung terméke. Nem tudni, hogy ez a váltás szükségszerű volt-e vagy csak a Google szeretett volna összemelegedni egy másik gyártóval is, esetleg a tabletkorszak beköszönte előtt szeretett volna hízelegni a világ meghatározó konzumer gyártójának. Mindenesetre a Nexus S egy kiváló készülék, az Android-sereg igazi diplomatája. Ennek ellenére nem várunk tőle komoly piaci sikert, s valószínűleg Magyarországra meg sem fog érkezni hivatalosan, aki szeretne, az az Egyesült Államokból vagy az Egyesült Királyságból tudja megszerezni. Mindkét országban a Best Buy értékesíti, az USA-ban 530 amerikai dollárba (114 ezer forint), a briteknél pedig 430 angol fontba (143 ezer forint) kerül.

Híd

A Google Nexus One nem csak a 2.1-es "Eclair" Androidot vezette be a piacra, ahogyan a Nexus S most a Gingerbreadet, hanem hardver szempontjából is kimagasló volt 2009 decemberében. A második Nexus viszont nem hoz újdonságokat, s ahelyett, hogy a 2011-es trendeket mutatná be, például a kétmagos processzorokat, a Samsung egyszerűen átvariálta kissé a Galaxy S termékét.

Az új szoftver valóban megdöbbentően gyors, hardverileg viszont szinte semmiben nem mutat újat a Nexus S, sőt egy-egy apró részletében még butult is a Galaxy-hoz képest. A processzor ugyanaz az ARM Cortex A8, s ugyanannyi, 512 megabájt RAM került a gépbe, a memória tekintetében pedig kissé “iPhone-os” lett, ugyanis nem bővíthető a microSD-kártyával, cserébe viszont 16 gigabájt beépített  memóriát kapott. A valós felhasználási szokásokból kiindulva ez egy pozitív lépés, hiszen a kevés belső memória miatt más modelleknél a felhasználók azzal küzdöttek, hogy elfogyott az alkalmazások számára rendelkezésre álló hely, a memóriakártya pedig ott tátongott üresen.

Nincs SD

Ezt valamelyest enyhítette az Android Froyo megjelenése, ahol már lehetet a programokat a kártyára telepíteni, de sok alkalmazást ez lelassítt, illetve valamennyi helyet így is kénytelen volt minden program elfoglalni a belső memóriában. A Nexus S-nél ezzel nem lesz probléma, hiszen a 16 gigabájt belső memória több ezer alkalmazáshoz is elegendő, vagy éppen 1-2 ezer mp3 albumra vagy pár évadnyi sorozatra is akár. Egy átlagos felhasználó ezeket a kereteket soha nem meríti ki, igaz elegánsabb lett volna, ha opcióként azért benne marad a kártyaolvasó a telefonban. Lehet, hogy ez egyfajta jelzés arra nézve, mi várható a jövőben az androidos világban.

Három másik apróságot vehet észre a specifikációt alaposan átbogarászó vásárló, mégpedig azt, hogy a Galaxy S-ben még 3.0-ás Bluetooth volt, a Nexus S viszont csak a 2.1-es specifikációt támogatja. A fényképező felbontása ugyan mindkét esetben 5 megapixel, de a Nexus S-ben az elkészült képek néhány tucat pixellel kevesebbek széltében és hosszában is, igaz cserébe egy nagyon erős LED-vakut kapunk.

Kicsit több, kicsit kevesebb

Maradva a képrögzítésnél, érdekes, hogy míg a Galaxy képes volt 720p felbontásban videót rögzíteni, addig a Nexus S csak WVGA-ban (800x480) hozza a 30 fps-t. Igaz, ez megint nem érdemi különbség, hisz a mobilok objektívje minden esetben borzasztó videókat készít már egy belépő szintű kompakt fényképezővel vagy kézikamerával összehasonlítva. A Nexus S-ben viszont már van előlapi kamera is a videotelefonáláshoz, ami pedig VGA, azaz 640x480-as felbontásra képes. A Nexus S-ből kimaradt az FM-rádió is.

Az 1500 mAh-s akkumulátor, a DLNA-támogatás, a 802.11n szabványú Wi-Fi viszont maradt. A szenzorok között itt is megtaláljuk a közelségérzékelőt, a gyorsulásmérőt, illetve megjelenik a háromtengelyű giroszkóp is, ami a játékok vezérléséhez lesz kiváló. Az igényes játékok futtatásához szükséges teljesítmény egyébként is megvan a készülékben, az 1 GHz-es ARM Cortex processzor megdöbbentően simán futtatja a komplexebb grafikával rendelkező címeket is. Az Android 2.3 valószínűleg további optimalizáción esett át, a kipróbálás közben a játékok, Flash tartalmak olyan simán futottak, hogy azt egy erősebb asztali gép is megirigyelte volna.

Megállíthatatlan

A Nexus S-en a menük akadozás nélkül pörögnek, a listák betöltése észrevétlenül gyors, a görgetés finom járású, a weboldalak  is rövidebb idő alatt nyílnak meg mint eddig. A Google-nél vendégeskedve csak egy rövid tesztre futotta, így alapos izzasztásról nem beszélhetünk, de a kipróbált szoftverekkel nem sikerült megfogni a mobilt. A HTC Desire által 8,5 másodperc alatt teljesen betöltött index.hu a Nexus S-en körülbelül 2-3 másodperccel gyorsabban jelent meg, a Kongregate oldalairól betöltött, nem mobilra optimalizált Flash-játékok is simán futottak, teljes képernyőben tökéletesen néztek ki, csakúgy, mint a klasszikusnak számító Angry Birds, ahol a reklámok sem lassítják le a mozgásokat. Illetve a Flash animációkkal és hirdetésekkel is telepakolt weboldalak is könnyedén siklanak.

A Gingerbread újdonságaiból viszonylag keveset láthatunk, s leginkább finomításokról van szó. A listák végére görgetve narancsos fény izzik fel, illetve néhány ehhez hasonló finomhangolást kapott a grafikus kezelőfelület. Hasznos, hogy immár bármilyen szövegen működik a fejlett copy-paste funkció, s végre tényleg jól is működik: hosszan nyomva kijelöli a szót, széthúzzuk a két végét ameddig kell, és másolhatjuk. Szintén hiánypótló, hogy bekerült egy korrekt letöltésmenedzser, ahol áttekinthetjük és elérhetjük a letöltött vagy az éppen töltés alatt lévő fájlokat és nem kell kutakodni utánuk, ha véletlenül bezártuk az értesítést. Kissé megújult a billentyűzet is, de ez a későbbi modellekben bizonyára másképp lesz, talán a szűz Androidot használó olcsó készülékeknél lesz áldás ez.

Nem tapintható újdonságok

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Az operációs rendszer belseje is sok újdonsággal kecsegtet, igaz ezek nagy része nem látható, nem “kipróbálható”. Az NFC (Near Field Communication) chip működne, de nem tudtuk mivel kipróbálni, s Magyarországon élesben nem is nagyon lehetne kihasználni. A fentebb említett giroszkóphoz is szükséges olyan alkalmazás, ami igénybe is veszi. Emellett natív támogatást kap a barométer is, ami a navigációs programoknál (magasságmeghatározás) lehet fontos, de ez hardveresen nincs benne a Nexusban. A WebM/VP8, illetve az AAC támogatás sem nagy áttörés, de jó tudni, hogy a Google a saját maga által videóformátumot a mobilra is elhozta. További érdekesség, ami valószínűleg a stabilabb és gyorsabb betöltésekért is felel, az az új fájlrendszer, a korábbi YAFFS helyett a Gingerbread már ext4-et használ, de ez a felhasználó szintjén szintén irreleváns.

A szoftver összességében nagyon jól összeállt, s az okostelefonos Androidtól bizonyára lenne még mit elvárni, de az elmúlt két év fejlődése hihetetlen, s azt kell mondani, hogy az Android Gingerbread a jelen fogalmaink szerint a tökéletesség határait súrolja. Nyilván nagyon hiányzik belőle az egyedi felület, amiket a gyártók készítenek a rendszerhez, de a szűz Android is vállalható, s saját kiegészítőkkel talán meg lehet szokni a TouchWiz vagy a Sense hiányát. A Sense-hez szokott felhasználóknak viszont nem biztos, hogy érdemes visszalépnie, akik viszont eddig is egy "csupasz" Androidot nyúztak, de szeretnének végre egy vállalható eszközt is hozzá, azoknak jó választás lehet.

Koszos és csúszik

A hardver teljesítmény és megjelenés szempontjából korrektül teljesít, igaz vannak gyenge pontjai. A homorú üvegről a Samsung és a Google is azt állította, hogy karcálló, de az általunk kézbe fogott 2-3 hetes Nexus S-ek közül az egyiknek a kijelzője erősen karcos volt már most. Nem tudjuk, hogy betonkeverőbe került vagy egyszerűen kulcsokkal találkozott egy szűk farmerzsebben, mindenesetre a szívós kijelző illúziója elszállt. A full touch kijelzős készülékeknél már szinte nem is érdemes megemlíteni, hogy gyűjti az ujjlenyomatokat, a Nexus esetében viszont a fényes, sima műanyag hátlap, illetve a fényes borítású szélső felületek miatt a mobil folyamatosan úgy néz ki, mintha egy kutya szájából rángattuk volna ki. Nem lehet percekre sem lenyomatmentesen tartani, mert nincs olyan pontja a készüléknek, ami ne vonzaná a zsírt. A hátlap ráadásul valóban annyira sima műanyag, hogy az izzadó tenyérből (a minimális, normálisnak tekinthető tenyérizzadás is elég hozzá) szinte kicsúszik. A hazánkban elsőként Nexus S-t tesztelő kolléga ezen tapasztalatait meg tudjuk erősíteni.

Pedig a Nexus S fogása kényelmes, a súlypont lent van a mobil alján, így nem húzza a kezünket, már amennyiben 129 gramm képes húzni bárkinek a kezét. A 4 hüvelykes kijelzőt sokan biztos túl nagynak tartják, de a meglepően vékony ház miatt érdemes egy próbát tenni vele. A káva csökkenésével épp azokat a fontos millimétereket nyerjük vissza, ami ahhoz hiányzott, hogy egy átlagos ember egy kézzel is könnyen tudja használni a mobilt.

Várjál!

Tavaly azt írtuk a Nexus One-ról, hogy senki ne vegye meg, és idén is azt javajuk, hogy kizárólag a fanatikusok és a fejlesztők vessék rá magukat a Nexus S-re. Az biztos, hogy mindig ez kapja meg a  a frissítéseket először, bár idén feltételezhetően még egy nagyobb verzió megjelenése esedékes, még emiatt sem kell ide szavazni. A mobil alapjában véve egy jó választás, de a Nexus csupán egy referencia, egy útjelző tábla, egy előzetes arról, hogy milyen irányba halad az androidos világ. Ha valakinek már most is egy csúcskategóriás, de még tavalyi modell lapul a zsebében, akkor nem érdemes szaladni az első lehetőségre.

Tavaly márciusban jelent meg a HTC Desire és júniusban a Samsung Galaxy S, idén is bizonyára elég tavaszig várni az első olyan okostelefonokra, amik rendes felülettel, vállalhatóbb tokozással, de szoftver és hardver alapokban ugyanolyan erős felhozatallal jönnek elő. Sőt, hamarosan érkeznek a tabletek után az okostelefonokba is a kétmagos processzorok, döntés előtt érdemes lehet megvárni ezeket a modelleket.