Kipróbáltuk: Canon SX200 IS ultrazoom fényképezőgép

A Panasonic kezdte

A Panasonic kapcsolt először, 2006 februárjában elsőként mutatta meg a nagyközönségnek, hogy képes olyan, nagy zoomátfogású fényképezőt előállítani, amely a tízszeres optikai közelítést zsebméretben kínálja. A DMC-TZ1 5 megapixeles képérzékelője és 35 milliméterről zoomoló Leica optikája nagy port kavart, legfrissebb utóda már a TZ7 modellszámnál jár. A TZ1 és a TZ2 félig rejtett optikát -- melynek egyik fele egy prizma mögött, a gépházban rejtve üzemelt -- hagyományos váltotta, a TZ3-tól a nagy zoomtfogás a zsebre vágható gépházban már \"hagyományos\" optikai felépítés mellett is létrejöhetett.

Ha úgy vesszük, hogy a Panasonic letért az épp szélesedő ösvényről, amely helyett egy másik, de az eredetivel párhuzamosat választott, akkor a Canon az utóbbira tévedt és nagyon úgy tűnik, nem kell rajta botorkálnia. A Canon PowerShot SX200 IS képérzékelője CCD-típusú és 12,1 megapixeles, elé nagylátószögű, 28 milliméterről tízszeres optikai zoomot indító optika került. Az igényesen megépített, felesleges díszítőelemektől mentes burkolat az egyszerű kezelhetőségnek rendelte alá magát, mely kissé előrehajlik azon az oldalon, ahol kézben tartjuk.

Letisztult külső

Az optika szinte teljes magasságban töri a gépház síkját, melynek egységét a gép kikapcsolt állapotában még a vaku ablaka sem zavarja meg, ez bekapcsoláskor, függetlenül attól, hogy használjuk-e avagy sem, kiemelkedik a gépházból, fotózáskor pedig az optika mozgatómechanizmusával fizikailag összekapcsolva húzódik vissza a rejtett alaphelyzetbe. A hátoldalt a 3 hüvelykes LCD-kijelző uralja, ám mindössze 230 ezer képpontból áll. A kijelző mellett a navigálógombok okoznak egy kis bonyodalmat, ezek körül is megtalálhatjuk a szerintünk igen suta tekerőtárcsát, mellyel az értékek módosíthatók. A gond ezzel a tárcsával az, hogy a négyállású navigálógombok nyomogatása közben ezt a tárcsát is tekergetjük, így sokszor nem az történik amit szeretnénk. Erről igazán leszokhatna a Canon, nem véletlen, hogy más gyártó termékeinél ez másképp van, ne ettől legyen egy termék egyedi.

A fényképező menüje a jól bejáratott módon, két külön részre bontva ad lehetőséget az állítgatásra, ahogy a korábbi modellekben, úgy most is a \"set\" gombbal juthatunk a fényképpel a \"menu\" gombbal pedig a géppel kapcsolatos menüpontok közé. Az előző, fotókkal kapcsolatos szekció átalakult, sokkal inkább az épp módosítandó pont áll a fókuszban, a kijelzőn eközben az aktuális sorhoz egy rövid puska is olvasható. Ez a menü a korábbiaknál informatívabb, a bal szélső függőleges sávon lépkedhetünk a pontok között, közvetlen mellette az aktuális értékek láthatók, ezek között szintén függőlegesen választhatunk.

Rázkódásvédelem, friss áramkörök

A 221 grammos 103x61x38 milliméteres SX200 IS optikája rázkódásvédelemmel rendelkezik, ami  lencsetag mozgatásán alapul és remekül áll helyt, árnyékba nagyzoommal befotózva is kaphatunk éles képet. Ha nem csak attól kell tartanunk, hogy a kezünk remeg, hanem emellé gyorsan mozgó téma is társul, az érzékenységet egészen ISO 1600-ig emelhetjük, természetesen minél magasabb az érték, annál szemcsésebb, zajosabb képet kapva. Itt jegyezzük meg, hogy a gyártó legfrisebb, DIGIC 4 képfeldolgozó processzora köszönőviszonyban sincs zajszűrés tekintetében a korábbi változatokkal, a képek magas ISO mellett is tartják a színeket, zaj helyett (persze azért jelen van) pedig inkább szemcsésedésről beszélhetünk.

A géppel nem csak automata módban fotózhatunk, hanem zár- és blendeelőválasztás üzemmódban is, ezeket a teljes uralmat jelentő manuális üzemmód fejeli meg, ahol a zárat és a blendét is változtathatjuk. Aki ezekkel nem szívesen bíbelődne, választhatja a témaautomatikát is, mely elemzi a képmező tartalmát és a mértek szerint választ megfelelőt a motívumprogramok közül. Az automatika nem csak az expozíciós értékekre ügyel, hanem a fehéregyensúlyra, a vakura és az ISO-érzékenységre is. A fókuszmódok között arcfelismerést és kézi fókuszt is találunk, utóbbi esetben átnézeti kereső hiányában sajnos csak a kijelzőre hagyatkozhatunk. A kézi fókusz annak ellenére is közel használhatatlan, hogy az élesség keresése közben a képmező közepét nagyítva is megjeleníthetjük.

Képminőség

Az optika kivételes képességekkel rendelkezik és annak ellenére, hogy a nagy zoomátfogás sok termék esetében lemondással jár, az SX200 IS ezektől mentesül. A zoom mindkét végállapotában megkapjuk a lehető legnagyobb élességet, nem lesz puha a kontúr a maximális optikai közelítés esetén sem. A legszebb az egészben, hogy a színhiba is csekély, azt tényleg keresni kell, megtalálni pedig csak 1:1 nagyításban lehet a kontrasztos képszéleken. A szenzorról sem igen lehet rosszat mondani, nem szőrösek az éles vonalak, nem mosódnak el az izgalmas részletek. Mai állás szerint kompaktos viszonylatban ez a gép az optika és a képérzékelő oldaláról az egyik legjobb a piacon.

A közeli felvételek kétféle makróval is készíthetők, a hagyományos változatnál a vaku és a zoom is használható, széleslátószögtől nem eltérve akár 5 centiméteres tárgytávolság mellett is kaphaunk éles képet, igaz, jelentős hordótorzítás mellett. A szupermakró ennél közelebb merészkedik a témához, ekkor a frontlencse akár érintheti is a témát, ám közben a zoomolás letiltva, valamint a vaku sem használható. A természetfotósok nagy örömére a telezoom-állást választva makrózni már egy méteres távolságról is lehet, ekkor a kis mélységélesség tükörreflexes gépekéhez hasonló. Míg el nem felejtjük, a gépet fizikailag kicsi, ám annál nagyobb kapacitású, 1120 mAh-s lítiumion akkumulátor táplálja, jó sokáig.

Canon S200 IS tesztfotók

A fényképező 720p felbontásban is képes 30 képkocka sebességgel klipeket rögzíteni, melyek forgatása során lassan és gyorsan is zoomolhatunk, függően attól, hogy az exponálógomb köré épített zoomgyűrűt hogy fordítjuk el. A lassú zoomolás azonban akkor is javallott, amikor szívünk szerint inkább a gyorsat választanánk, mert az optika motorja hangos, és elronthatja az amúgy kiváló, 1280x720 képpontos felvételt. Az S200 IS dobozában HDMI-kábelt nem találunk, bár a gépház oldalán megvan a csatlakozó, azt külön kell beszerezni. A képek és a klipek SD/SDHC-kártyán tárolhatók, canonos hagyomány szerint a fényképező belső memóriával nem rendelkezik.

Lejátszás

Az elkészült képek visszajátszáskor többféleképp lapozhatók, a navigálógombok szidott tárcsájának tekergetése során az S200 IS szépen úsztatja ki, illetve be a megtekintett képeket. Ha sokszáz kép közül keresünk egyet, a kijelzőn 2x2, 3x3 6x6, valamint 10x10 bélyegképet is láthatunk egyszerre, bár a legutóbbi esetben a szerény mennyiségű képpont miatt a képek témája nem, csak azok színvilága ismerhető fel. A diavetítés többféleképp indítható, lehetőségünk van akár dátumra is szűrni, emellett az általunk korábban kategóriákba rendezett képek külön is levetíthetők. A lejátszás üzemmód szerencsére úgy is aktiválható, hogy az optika a helyén marad, ehhez a bekapcsológomb helyett a \"play\" gombot kell megnyomnunk, a fényképező ekkor közvetlenül a lejátszás üzemmódba éled.

Canon S200 IS tesztfotók

Canon SX200 IS tesztfotók

Ez a gép jó!

A fényképező a hétköznapok mellett hosszabb utazások során is remek társ lehet, kompaktban ilyen képminőséget ritkán látni, főleg akkor, ha annak optikája széles gyújtótávolság-tartományban üzemel. A színek a gyártó kompaktjaira jellemzően talán egy kicsit eltérnek a valóságtól, mintha a látottaknál szebbet visszaadni kötelesség lenne. Természetesen ez jól jöhet a nyaralás szép helyszíneinél. A géppel makrózni is szépen lehet, a sokoldalúság pedig a remek filmfelvételi képességeket is érinti. Sajnos a kijelző lehetne jobb is, a rajta megjelenő kép alacsony dinamikájú, bizony többször nyúltunk az expozíció-korrekcióhoz, mint az szükséges lett volna, mert a kész képpel ellentétben a kijelzőn már akkor is beégtek világosabb részletek, amikor a képérzékelőben volt tartalék. Ennek ellenére, akit nem riaszt vissza a 90 ezer forintos vételár, nyugodt szívvel választhatja, kiváló és nem utolsósorban igazán hordozható társra találhat a Canon PowerShot SX200 IS-ben.