Kipróbáltuk: Nikon D5000 tükörreflexes fényképezőgép
Ma a tükörreflexes fényképezőgépeknél már nem az élőkép üzemmód a húzóerő, hanem az ezáltal lehetővé vált HD-videofelvételi képesség. Ezt a lehetőséget a gyártók igyekeznek az alacsonyabb árkategóriákban is bevetni, igaz ma még nem jött el az az idő, amikor a legolcsóbb gépek is rendelkeznek ezzel a lehetőséggel. A Nikon D5000 a felső-belépőszintű kategóriába érkezik, HD-videót rögzít, kijelzője elsőként a gyártótól kihajtható, 12,3 megapixeles felbontása pedig több mint elegendő. A váz kitoptikás készletben érkezett, mely jó választás lehet azok számára, akik komplett csomagot keresnek.
HD-videó
Tükörreflexes fényképezőgép videofelvételi képességgel elképzelhetetlen lett volna pár évvel ezelőtt, de még akkor is kevesen gondoltak erre a lehetőségre, amikor az első, élőkép üzemmódra alkalmas fényképező, az Olympus E-330 bemutatkozott. Egy tükörreflexes fényképező, amely filmet forgat, talán egy terepet járó Ferrarihoz hasonlítható, mely azonban elképesztő iramban és szögben képes a rögös emelkedőkre kapaszkodni. Ami az autóiparban nem jön össze, az a fényképezőgépeknél kis képzavarral élve igen, a tükrös gépek és az ezekkel együttműködő optikák által kínált lehetőségek a fogyasztói piacra szánt DV-, DVD-, vagy merevlemezes kamerákból régóta hiányoznak.
A Nikon D5000 persze nem csak a videofelvételről szól, de azt sem mondhatjuk, hogy a gyártó kénytelen-kelletlen foglalkozott a manapság olyan divatos funkció beépítésével. A D5000 igazi tükrös gép, ergonómiailag a videózás helyett változatlanul a fényképezéshez igazodik, igaz ez a fogására és az alapfeladat szerint rendezett gombjaira egyaránt. A felső-belépőszinten 12,3 megapixeles képméretet kínáló fényképezőgép CMOS-képérzékelőt integrál, annak jellegzetes karaktere és mérsékelt zaja ebben a gépben is felismerhető.
Besorolni, de hova?
A D5000 méretben a D60 és a D90 között van, de közelebb a D90-hez, utóbbitól eltérően és a D60-hoz hasonlóan saját fókuszmotorral nem rendelkezik, így jópár optika van, melyeken -- ha a hajtást a vázról kapják -- a fókuszálást csak kézzel oldhatjuk meg. A gép keresője ehhez nem túl jó partner, nagyítása 0,78-szoros, mely jócskán elmarad a D90 nagyobb és fényesebb keresőjétől, mely 0,94-szeres nagyítást ad. A D60 tulajdonosok változást nagyon nem fognak tapasztalni, bár a D5000 keresője még a 0,8-szoros nagyítású D60-nál is kicsivel kisebb képet ad.
A váz mellé megkaptuk a készletek 18-55 milliméteres F3,5-5,6 kitoptikás fényerejű, rázkódásvédelemmel ellátott objektívjét is, a fényképeket és a videókat is ezzel készítettük.Természetesen ez az optika nem igényel a vázról a fókusz kereséséhez hajtást, két kapcsoló található a tubusán, ezek közül az első a rázkódásvédelem ki- és bekapcsolója, a másodikkal pedig a kézi- és az autofókusz között váltogathatunk. A váz árához 20 ezer forintnyit hozzáadó optika két gyűrűje keményen és biztosan jár, jól össze van rakva, a lötyögés minimális és az is csak a zoomtartomány közepén vehető észre.
Bekapcsolás, külső jegyek
A fényképező bekapcsolásakor és kikapcsolásakor egyaránt működésbe lép a szenzorportalanító, amely bekapcsoláskor azonnal abbahagyja a tisztítást, ha az exponálógombhoz érünk, tehát nem kell végigvárnunk a körülbelül két másodperces folyamatot. Ha hirtelen kell fényképeznünk, a portalanítás folyamatát az elektronika azonnal félbeszakítja. A burkolaton külön státuszkijelzőt ne keressünk, a 230 ezer képpontos, 2,7 hüvelykes kijelző vette át a helyét, ezen követhetők nyomon a beállítások. A kijelző kétféle ruhát is ölthet, szájíz kérdése, hogy a blendét grafikusan kirajzoló változatot, vagy a hasonlóan informatív, ám csak számokat és betűket tartalmazó klasszikus megjelenést részesítjük előnyben.
A kijelző elsőként a Nikon kínálatában a váz síkjából kihajtható, ám az általánosan elterjedt módtól eltérően nem oldalra, hanem lefelé. Sok bonyodalmat ez nem jelent, akadályt csak az állvány okozhat a szabad mozgásában, hiszen a kijelző nem csak le-fel irányban mozgatható, hanem forgatható is egyben, de teljesen lehajtott állapotában, állvány használata mellett a forgatás már nem oldható meg. A kihajtható kijelző természetesen a tükörreflexes vázhoz leginkább illő, keresős fényképezés esetén nem jelent semmilyen pluszt, vagy minuszt, azonban a videofelvételi üzemmódban, vagy élőkép üzemmódban használva feltétlenül előny, gondoljunk csak utóbbinál a békaperspektívára, vagy olyan szituációra, mely során a tömeg fölé emelt kamerával tudunk csak fényképezni.
Fókuszban a fókusz
Olyan általános helyzetekben, melyek során a kereső is használható, tehát amikor a gép szemhez emelhető, az élőkép üzemmódot nem sokan fogják használni, mert bár a fókuszállítás folyamatos és nincs szükség arra, hogy ehhez a gép csapkodja a tükrét, nagyon lassú, sokkal lassabb mint egy átlagos kompaktgép fókuszállítási időigénye. A Nikon D5000 egyébként az élőkép üzemmód mellőzésekor, tehát hagyományos módon használva rendkívül gyorsan talál fókuszt és bizony igen biztosan is, 11 fókuszpontjából automatikusan is választhat, de ezek közül mi is kijelölhetünk egyet. A több mint 200 próbafotó elkészülte során egyetlen képpel sem találkoztunk, melyen a fókuszt a gép ne találta volna meg, igaz a képek egy része rendkívül kedvező fényviszonyok közepette készült.
A Nikon D5000-vel jó fényképezni, igaz állítgatni nem lehet olyan kényelmesen, mint mondjuk a drágább D90-es modellt. Például a fehéregyensúly és az érzékenység sem állítható gombnyomásra közvetlenül, és bár a gombok a D5000 hátoldalán nagyjából egyező mennyiségben és a D90-nél is látott helyen vannak, nem kapták meg a két gyorselérést. Gyanítjuk, hogy ennek oka a két fényképező különböző kategóriáinak elkülönítésére szolgál, hiszen fizikailag akadályt nem látunk, csak szoftver kérdése, hogy az adott gombok (lejátszás során kicsinyítés és nagyítás) felvétel közben is aktívak lehessenek. A D90-től eltérően, ám a kompaktgépekhez hasonlatosan azonban a D5000 egy képbeállítós menüt is elénk tár, az \"i\" gomb megnyomása után a fényképezéssel kapcsolatos beállítások eszközölhetők.
Itt állítható a képméret és a fájlformátum, az előbb említett, saját gombot nélkülöző fehéregyensúly és ISO-érzékenység, a fényméréssel és a fókuszmódokkal kapcsolatos beállítások, a digitális vaku, (vagy árnyékkompenzáció), valamint az expozíciósorozat is. Ezeket egészíti ki az expozíció-korrekció és a vakukompenzáció, valamint a kép színezetére hatással lévő beállítási lehetőségek, illetve maga a vakuüzemmód. Ennek a menünek túl sok értelme azért nincs, mert közvetlen elérést a gépváz a gombjaival a menü több pontjának is biztosít, ilyen például az expozíció-korrekció, vagy a vakuüzemmód is, de még a vaku fényereje is változtatható két gomb együttes megnyomása után. A Nikonnak azonban igaza van, D5000 vásárlók nagy többségét tehetik ki a kompaktgépről váltók, akik a menüs rendszert szokták meg a dedikált gombok helyett, ezért a tükrös átállás ezzel az elsőre logikátlannak tűnő megoldással sokak számára tényleg leegyszerűsíthető.
REC-gomb kellett volna
A vázba SD/SDHC-kártyák illenek, a képek pedig olyan megjeleníthetőre is küldhetők, melyek HDMI-csatlakozóval vannak ellátva. A fényképező bal oldalán a HDMI-kimenet mellett USB- és hagyományos videokimenetet is találunk, de még a gyártó fényképezőihez illő GPS-vevőt is csatlakoztathatjuk, ha fontos, hogy a képek mellett azok földrajzi koordinátái is rögzítve legyenek. A D5000 akkumulátora nagyjából félezer kép elkészültére elegendő, természetesen akkor, ha hagyományos módon fényképezünk és nem minden képnél sütjük el az amúgy jó vakut. Ha a kijelzőt használjuk inkább, az egy feltöltéssel elkészíthető képek száma a felére redukálódik.
A D5000 élőkép üzemmódban 1280x720 képpontos, 24 képkockás másodpercenkénti HD-videófelvételeket is készíthet, ám ennek indítógombja nem került jó helyre. Fontos tudni, hogy a fényképező a klipek felvétele során fókuszt nem változtat, ezt nekünk kell megtenni. Ekkor, ha egyik kezünk a markolaton van, másikkal pedig épp a fókusszal játszunk az optika manuális fókusz állásában, a klip végét értelmezhetetlen képkockák tölthetik be, mert a gépet stabilan fogva igen nehéz az \"ok\" gomb megnyomása, mellyel a felvételt állítjuk meg, idő kell ahhoz, hogy biztos kézzel nyomhassuk meg. Szerencsére az exponálógomb is használható a felvétel megállítására, igaz ez egy plusz kép elsütésével jár, de legalább a vágóképünk is megvan, ha több snittből összeállított klipet szeretnénk forgatni.
Képminőség
A műanyag burkolatú fényképezőgép képminőségére nem lehet panasz, a képek a beégett képrészleteken CMOS-érzékelőre jellemző éles kontúrokat adnak, igaz, a nagy kontrasztátfogás miatt ez ritkán és csak szélsőséges fényviszonyok közepette fordul elő. A 12,3 megapixel felbontású, APS-C méretű képérzékelőn egy képpont már korántsem olyan nagy, mint egy pár évvel ezelőtti 6 megapixeles CMOS-érzékelős modellnél, ezért a zajszint is magasabb annál, igaz ezzel számolni ISO 640 érzékenység alatt nemigen kell, ám felette már érzékelhetővé válik. A gép érzékenysége ISO 3200-ig állítható, melyet ISO 6400-ig tud kiterjeszteni, ezt a két érzékenységi fokozatot ha lehet kerüljük, és csak akkor használjuk, ha arra a gyenge fényviszonyok, és/vagy a gyorsan mozgó téma miatt feltétlen szükség van.
A képek jellegzetesen nikonosak, meleg színek jellemzik őket, a sötétebb képrészletek is igyekeznek az eredetileg látottakat tartani, nem fordulnak túlzóan egyik alapszín felé sem. A képélesség az optikán is múlik és ahogy a kitlencsék nagy többsége, úgy a tesztpéldány optikája is egy kissé puha rajzolatú. Természetesen itt nem a kompaktos, szoftveresen élesített vonalakat hiányoljuk, hanem a többi, esetenként komolyabb objektívekkel készült képek valamelyest élesebb vonalait. A videofelvételek is remekül mutatnak, a géppel nagyobb szabadság élhető meg a mozgóképfelvételre szakosodott videokameráknál, természetesen ez a fogyasztói piacra szánt termékek esetében igaz. Végigpásztázni az élességgel egy hosszú tárgyon a legközelebbitől a legtávolabbi pontjáig remek mulatság és visszanézve is nagyon jól néz ki.
Jó a gép
A Nikon D5000 pár hete kezdte csak a pályafutását, jelenleg alig pár ezer forinttal marad el a belépőszint, vagy inkább a felső-belépőszint fölé pozícionált D90-től, mely azonban erősebb, kényelmesebben használható, nagyobb keresővel ellátott gép. Természetesen a D90 is drágábban kezdte, de pár hónapba beletellik, hogy a két fényképező közötti egyensúly az ár/érték arányban beálljon. A 220 ezer forintos D5000 váz (240 ezer forint a kitoptikával) vetélytársa talán a vele azonos kategóriában szereplő, azonos árú Canon 500D lehet, ám összehasonlítani a két fényképezőgépet nemigen tudjuk, de annak tesztjét is hamarosan megejtjük. Addig is, ha várunk egy kicsit és a gép ára lejjebb kúszik, nyugodt szívvel eshet rá a választás.