Kipróbáltuk: padlóra küldött a Lenovo új ThinkPad X300 noteszgépe
Vonzódom a csúcstechnikához, így egyáltalán nem csoda, hogy szó szerint lázba jöttem szerkesztőségünk legújabbb vendégétől, a Lenovo Thinkpad X300 noteszgépétől. Jártunk a laptop párizsi bemutatóján , kicsit meg is tapogathattuk, igazi tapasztalatokat azonban csak most szerezhettünk vele. Az X300-ra a Lenovo titkos fegyverként tekint: a cég szerint minden versenytársát a padlóra küldi, és új etalont állít fel a ThinkPadek között.
Vonzódom a csúcstechnikához, így egyáltalán nem csoda, hogy szó szerint lázba jöttem szerkesztőségünk legújabbb vendégétől, a Lenovo Thinkpad X300 noteszgépétől. Jártunk a laptop párizsi bemutatóján, kicsit meg is tapogathattuk, igazi tapasztalatokat azonban csak most szerezhettünk vele. Az X300-ra a Lenovo titkos fegyverként tekint: a cég szerint minden versenytársát a padlóra küldi, és új etalont állít fel a ThinkPadek között.
Optimális
A 13,3 hüvelykes kijelzővel szerelt notebook műszaki paraméterei nagy vonalakban már eddig is ismertek voltak, említésre méltó, hogy a gép a második a piacon a MacBook Air mögött, mely az Intel kisméretű tokozást alkalmazó alacsony feszültségű Core 2 Duo processzorát alkalmazza, órajele 1,2 gigahertz -- minden leírásnál beszédesebb Everest riportunk. Az 1,2 gigahertz bár soványnak tűnik mai szemmel, két nagyteljesítményű magról beszélünk, melyek bőségesen megfelelnek az állandóan úton lévők elvárásainak: a gép gond nélkül, nagyjából 50 százalékos terheléssel játszik le 1080p-s Windows Media Videót (WMV9).
A Santa Rosa platformra épülő masina igazi érdekessége vékonysága, illetve hogy kizárólag flash memóriás háttértárral szállítja a Lenovo, hagyományos merevlemezzel egyáltalán nem is rendelhető. A vékony készülékben optikai meghajtó, a Matsushita (Panasonic) ultravékony DVD-RAM-ja is helyet kapott -- ennek helye második akkumulátorral is kitölthető --, a kissé megnövekedett helykínálatnak köszönhetően pedig tapipad is elfért a pöcökegér mellett. A billentyűzet teljes értékű és lokalizált.
Az új ThinkPad házát már nem magnéziumötvözet, hanem szén- és üvegszálas keret erősíti, a Toshiba csúcskategóriás notijával ellentétben szerencsére a kijelző káváját is megfelelő szilárdságúra készítették. A borítás anyaga kissé eltérő a korábbi ThinkPadekétől, picit tapadósabb, gumisabb hatást kelt. A házon körbenézve egyetlen dolog tűnhet fel: sem PCMCIA, sem ExpressCard bővítőrés nincs az X300-on. A Lenovo valószínűleg úgy gondolta, hogy aki ilyen noteszgépet rendel, az kérje a beépített HSDPA-kártyát. Ez utólag is pótolható, mindegyik elő van készítve, a SIM-kártya helye is megtalálható mindegyik modellen. Rendelhető extra még a GPS-vevő is.
Az X300-at kifejezetten kellemes kézben tartani, alig több mint 1500 grammos tömege -- a nálunk járt tesztdarab hatcellás akkumulátorral érkezett -- kitűnően oszlik el. Az akkumulátor nem a készülék hátulján, hanem elején foglal helyet, kompenzálva a hűtés miatt hátul megnövekedett tömeget. Egy picit meg is emeli a gépet, valószínűleg a kisebb, háromcellás változat simul teljesen az alapvonalhoz, de az X300 a nagyobbik akkumulátorral is pontosan vízszintesen áll.
A 13,3 hüvelykes, matt kivitelű, LED-es kijelző talán az átlagnál picit kisebb láthatósági szögű, fényereje azonban több mint elegendő, széles határok között állítható. Minimumra véve csak sötétben, de akár nappal, homogén háttérvilágításnál is használható, amellett, hogy további üzemidőt ad a háttérvilágítás szinte teljes hiánya, a tartalom is látható marad. A kijelző felbontása 1440 x 900 pixel, rengeteg helyet ad, az X300 nagyon jól helyezkedik a munkaasztal mérete és a noteszgép hordozhatósága között.
A hatcellás akkumulátor kicsit kiemelkedik, de sznobok egéralátétként is használhatják
Hol a merevlemez?
Az X300 külsőre meggyőző, de a gépház alatt is tartogat meglepetéseket. A noteszgépet bekapcsolva igen gyorsan töltődik be a Windows Vista üzleti változata, hiszen a Samsung vadiúj fejlesztésű, 1,8 hüvelykes flashmemóriás meghajtója dolgozik az X300-ban. Korábbi teszteket olvasva sokan csalódtak az SSD-k teljestményében -- nekik erősen javaslom, próbálják ki ezt a gépet is. Az SSD szárnyaira kapja az új ThinkPadet, az ultrahordozható noteszgépek végre megszabadulhatnak egyik legnagyobb hátrányuktól, az asztali változatokhoz képest alig vánszorgó merevlemezektől.
Az ilyen noteszgépekben jellemzően 1,8 hüvelykes, maximum 4200-as percenkénti fordulatszámú merevlemezeket használnak, csak jobb esetben marad hely egy-egy picit gyorsabb 2,5 hüvelykes változatra. A Samsung 64 gigabájtos SSD-je nem csak kevesebbet fogyaszt ezeknél, de nagyságrendekkel gyorsabb is. Míg a merevlemez olvasó- és írófejének pozicionálnia kell a merevlemez egyes szektoraira -- pokolba a töredezettséggel --, egy memóriamodulokból épített meghajtó a milliszekundum törtrésze alatt férhet hozzá bármelyik állományhoz, bárhol is legyen a háttértárolóban. Ebből következik, hogy a kisebb állományok betöltése látványosan felgyorsul, és a véletlenszerű olvasás jóformán ugyanolyan gyors, mint a szekvenciális.
Az új SSD-meghajtó azonban nem csak a véletlenszerű elérésben aláz -- az átlagos elérési idő a tipikus 12 ms helyett csupán 0,2-0,4 (!) milliszekundum --, szekvenciális írásban és olvasásban is tönkreveri az egyedül kapacitásban brillírozó hagyományos merevlemezeket. Egy 1,8 hüvelykes noteszgép-merevlemeztől manapság maximum 20-25 megabájt/s-os írási és olvasási sebesség várható el, a Samsung SSD-je ezeket az értékeket könnyedén átugorja. Szintetikus tesztjeink szerint az olvasási és írási sebesség közelíti a gyári specifikációt, szekvenciális olvasás esetén a 90 megabájt/s-os, az írás a 60-70 megabájt/s-os értéket, de a valós körülményeket szimuláló másolási tesztekben sem mértünk sokkal rosszabbat.
Próbaképpen egy 161 darab MP3-állományt tartalmazó, 993 megabájtos könyvtárt másoltunk egyik könyvtárból a másikba: a 29 másodperces idő 34 megabájt/s-os átlagsebességet jelent, ez elképesztően jó érték, egy mobil merevlemez belerokkan egy ilyen feladatba, főleg egy töredezettebb állománystruktúra esetén. Az SSD meggyőző és kifejezetten jót tesz a Vistának, minden program villámgyorsan indul, az Office 2007 alkalmazásai például körülbelül 1 másodperc alatt töltődnek be -- mintha csak az ALT+TAB billentyűkkel váltottunk volna a már futó programra. Az X300 ráadásul alig több mint 25 másodperc alatt hibernálja magát, ennyi idő alatt menti ki a 2 gigabájtnyi memória tartalmát az SSD-re, illetve valamivel több, mint 33 másodperc alatt ébred fel hibernálásból. A két érték közötti különbség a rendszer indulásáig eltelt 8-10 másodperc. Elképesztő.
Az SSD egyben rendkívül halkká is teszi a gépet, gyakorlatilag csak az állapotjelző LED-ből tudjuk, hogy a háttértár dolgozik. Kezdetben egyenesen szokatlan, hogy nem halljuk a merevlemez "ciripelését", csak a néha felpörgő, majd rövid idő után leálló ventilátorból tudhatjuk, hogy működik a számítógép. Az SSD kevés hőt is termel, az X300 gyakorlatilag nem melegszik. Még az akkumulátort kínozó, processzort, grafikus kártyát, memóriát csúcsra járató stresszteszt alatt is alig volt melegebb a kezünknél a bal felső sarokban, a szellőzés kijáratánál, mindenhol máshol normál hőmérsékelű maradt -- ez a laptop még ölben tartva nem jelenthet veszélyt senki nemzőképességére.
Az X300 a régi etalon X60s mellett
Akkumulátor
A nálunk járt tesztpéldány hatcellás, 44,3 Wh kapacitású akkumulátorral érkezett, mely a gyártó szerint akár 6,5 órán át is működteti a gépet -- mi körülbelül 4,5-et tudtunk kicsikarni belőle bekapcsolt Wi-Fi-vel, optikai meghajtóval, 50 százalékos fényerővel. Az X300 minimum 1 óra 55 percen át működhet a vadiúj, teljesen töltött akkumulátorral, Battery Eater Pro 2.7 stressztesztünk csúcsra járatott processzorral, grafikus kártyával, minden komponens bekapcsolásával, fényerő maximumra állításával ennyi idő alatt merítette le teljesen, 0 százalékra az áramforrást. A valós minimális üzemidő 1 óra 45 perc, 5 százalék akkumulátorkapacitás elérésekor ugyanis hibernálja magát a Vista.
Az X300-at ésszerűen használva azonban könnyen elérhető segédakkumulátor nélkül a 4 óra, sőt, akár több is, a tipikus fogyasztás 8-12 W között mozgott, ez 4-5 óra közötti üzemidőt jelet. A Battery Stretch opcióval ez még tovább húzható, ezzel az üzemmóddal egyetlen lépésben kikapcsolhatjuk az optikai meghajtót, a vezeték nélküli hálózati vezérlőket, minimalizálhatjuk a fényerőt, sőt, még a képfrissítés 50 Hz-re állításával is spórolhatunk pár percnyi időt a Lenovo szerint. A legtöbbet természetesen a kijelző háttérvilágítása fogyaszt, ennek csökkentésével akár 20 perc plusz akkuidőhöz is juthatunk. A hatcellás áramforrás töltése maximum 3 órát vesz igénybe, de kikapcsolt gépnél kevesebb mint 2 óra is elegendő.
Az optikai meghajtó helyére becsúsztatott akkumulátor alig növeli a tömeget, az X300 még így is éppen csak 1,6 kg tömegű, az üzemidő a Lenovo szerint azzal viszont már elérheti akár a 10 órát is. A hatcellás akkumulátorral szerzett tapasztalatok alapján mi nem várnánk 7-8 óránál többet ettől a kiegészítéstől sem, de az is igaz, hogy ez már -- ebédszünettel együtt -- már elég lehet egy munkanap, vagy egy interkontinentális repülőút végigdolgozására.
Elődök szorításában (X41 Tablet, X300, X60)
Drága, de mihez képest?
Az X300 nettó ára 530 ezer forint körül indul majd, egy hazai kereskedőtől kapott információ szerint azonban az alapcsomagban csak háromcellás, 3-4 órás akkumulátor kap helyet. A csúcstechnikát mindig is meg kellett fizetni, az árból pedig jelentős részt, körülbelül 1000 dollárt, azaz 170 ezer forint körüli összeget hasíthat ki a Samsung villámgyors SSD-meghajtója, de éppen az SSD az, ami miatt a az új ThinkPad kiemelkedik a mezőnyből. Az X300 egyszerűen letaglózott, kezdhetek gyűjtögetni.
A 3G-modem és a GPS opció, a SIM-kártya helye előkészítve
Véleménye van?