Az évtized végére lehet válasza az EU-nak a Starlinkre
Sínre került az Európai Unió harmadik, nagyszabású műholdas programja, az IRIS2, mely a SpaceX Starlink hálózatához hasonló műholdas konstellációt hoz létre az évtized végére.
Az Európai Bizottság hosszas halogatást követően hétfőn aláírta a SpaceRISE konzorciummal azt a koncessziós szerződést, melynek eredményeként Európának is lehet majd saját, alacsony Föld körüli és közepes magasságú Föld pályán működő műholdas hálózata.
A 280 műholdból álló többpályás konstelláció, az IRIS2 hasonlóan szerveződik és működik majd, mint a SpaceX Starlink hálózata, ugyanakkor nem elsősorban kereskedelmi szolgáltatásokat építenek majd rá, hanem az Európai Unió kormányai és kormányzati intézményei használhatják majd részben zárt láncú titkosított kommunikációra.
A szétszteroidozott diversity alkonya Évtizedekben mérhető folyamatokat nem lehet profitorientált cégek asszisztálásával pár év alatt lezavarni, DEI csomagolásban.
A 10,6 milliárd euróba kerülő projekt az Európai Unió harmadik, nagyszabású műholdas (tele)kommunikációs projektje a Galileo helymeghatározó műholdak és a klímaváltozást nyomon követő Copernicus megfigyelő műholdakat követően. A projekt létrejöttét ugyanakkor annak költségei miatt heves viták kísérték, melyek késleltették az indulást, végül azonban éppen a Starlink hálózat ugrásszerű növekedését látva a döntéshozók a folyamatok felgyorsítását kezdeményezték.
A projekthez jelentős EU-s támogatást elnyerő SpaceRise három európai műholdas szolgáltató konzorciuma. A tagok között ott a Eutelsat, a Hispasat és a SES, illetve eredetileg ott volt az Airbus és a Thales Alenia Space, utóbbi kettő azonban végül a kockázatokra hivatkozva kiszállt és csak beszállítóként vesznek majd részt az IRIS2 létrehozásában és üzemeltetésében.
A SpaceRise a 12 évre szóló koncessziós szerződésben vállalta, hogy az első felbocsátások 2029-ben megkezdődnek, 2030-ra pedig a teljes IRIS2 flotta üzemelni fog majd.