Nem fordul elég gyorsan az Intel hajója ahhoz, hogy elkerülje az ütközést a jégheggyel, ezért azonnali hatállyal leváltotta a kormányost a vállalat igazgatótanácsa. Az 1968-ban alapított processzorgyártó éléről nem egészen négy évvel a kinevezését követően távozott Pat Gelsinger, aki 2021-ben ambiciózus terveket vázolt fel a már akkor bajban lévő processzorgyártó jövőjével kapcsolatban.

Visszautasíthatatlan ajánlat

Gelsingernek az igazgatótanács múlt heti ülésén bennfentes információk szerint lényegében ultimátumot adtak: vagy önként távozik a cég éléről vagy eltávolítják. A cégvezető végül az előbbi lehetőséget választotta, ezzel december 1-jén közös megegyezéssel megszűnt a munkaviszonya a vállalatnál - jelentette be a cég hétfőn a tőzsdenyitást követően. Helyét ideiglenesen David Zisner pénzügyi vezérigazgató-helyettes és MJ Holthaus, termékportfólióért felelős vezető veszi át, míg az igazgatótanács elnöke Frank Yeary lett.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A 63 éves cégvezető hosszú karriert futott be az Intelnél, vezető mérnökként ő felelt a '80-as években a rendkívül sikeressé vált i486 processzorcsalád fejlesztéséért, 2001-től pedig a vállalat első műszaki vezérigazgató-helyettese lett. Ezt a pozícióját 2009-ig töltötte be, amikor a VMWare elcsábította vezérigazgatónak, illetve az anyacég EMC-nél is betölthetett különböző vezető pozíciókat. Az Intelhez 2021-ben tért vissza vezérigazgatóként abban a reményben, hogy Bob Swan vezetése után határozott irányt tud majd mutatni a már akkor aggasztó jeleket mutató chipzilla élén.

Röviddel a kinevezése után Gelsinger munkához is látott és felvázolta grandiózus tervét, melynek középpontjába a bérgyártói tevékenység mielőbbi beindítását helyezte, ezzel a vállalat nem elsősorban a klasszikus processzorpiaci szereplők (pl. AMD, Qualcomm) versenytársa lett volna, illetve lenne, hanem sokkal inkább a TSMC-é és a Samsungé.

Csakhogy a bérgyártói tevékenység gazdaságos működéséhez óriási gyártókapacitás szükséges, melynek felépítésébe gigászi összegeket pumpált a vállalat. A cég csak az Egyesült Államokban több mint 90 milliárd dollár értékben kezdett gyárépítési és bővítési projektekbe különböző helyszíneken, melyhez összességében nagyjából 11 miliárd dollár értékű állami támogatást is elnyert. 

Időközben az Intel saját termékkínálata a processzorpiacon rendre kapta a pofonokat a gyártástechnológiai és tervezési bakik következtében, egy ponton pedig eljutott oda a cég, hogy saját tervezésű processzorainak gyártását részben ki kellett szerveznie a fentebb említett TSMC-hez - ez egy olyan precedensnek számított, melyre a processzorgyártó több mint fél évszázados múltjában nem akadt példa.

Pat-helyzet

A költekezést végül egy idén ősszel bejelentett költségcsökkentési, struktúraátalakítási tervvel próbálta ellensúlyozni Gelsinger, úgy tűnik, későn. A leköszönő cégvezérnek befektetők és elemzők felrótták továbbá, hogy a cég az irányítása alatt teljesen lemaradt az AI-forradalomról.

A befektetőknek különösen fájó pont lehetett, hogy az Nvidia egy jóval kisebb befolyással bíró PC-s komponensgyártóból az AI-bummnak köszönhetően döbbenetesen gyorsan a világ legértékesebb vállalatává katapultálta magát, mely ma harmincszor többet ér, mint az Intel - miközben az Intel értéke Gelsinger vezetése alatt megfeleződött.

Erre Gelsingernek nem volt válasza, illetve többnyire hurráoptimista nyilatkozatok hangoztak el csupán a menedzsment részéről, melyek arról szóltak, hogy az AI-adatközpontokba szánt processzorok fejlesztése és gyártása jól halad, illetve már sikerült ügyfeleket szerezni a bérgyártó üzletágnak is. A Microsoft és az Amazon által leadott megrendelések azonban édeskevésnek bizonyultak ahhoz, hogy a foundry üzletág működését legalább nullára hozzák.

Az Intel új, állandó vezérigazgatójának keresése már megkezdődött, ezzel együtt a vállalat további sorsa most az igazgatótanács kezében van, ami abból a szempontból kevésbé jó hír, hogy az utolsó olyan igazgatótanácsi tag, akinek bármilyen kézzelfogható tapasztalata volt a félvezetőiparban, idén augusztusban otthagyta a céget. Lip-Bu Tan a Cadence vezérigazgatójaként meg tudta fordítani a vállalat szerencséjét, az Intelnél azonban állítólag nem jött ki jól Gelsingerrel és a menedzsment több más tagjával.