Bajban az Intel, de azért nem kell még a papot hívni
Óriási pofont kapott a befektetőktől múlt hét végén az Intel, miután a cég bejelentette, hogy munkavállalóinak 15%-ától készül megválni, illetve felfüggeszti az osztalékkifizetést.
Anno dominálta a piacot, most azonban egyik pofont kapja a másik után az amerikai technológiai ipar egykori bajnoka, az Intel. A cég technológiai előnye az elmúlt évek során gyakorlatilag szertefoszlott, a menedzsment átalakítási tervei pedig csak évek múlva hozhatják meg a kívánt hatást.
Addig is az Intel egy átfogó, tízmilliárd dolláros költségcsökkentési, átalakítási program keretében fennállásának eddigi legnagyobb létszámleépítésére készül, a cég múlt csütörtökön jelentette be, hogy munkaerő-állományának 15%-ától válik meg, ami az aktuális létszámot alapul véve nagyjából 17500 főt érint.
Ezzel a most bejelentett leépítés nem csak az Intel, hanem az egész iparág történelmében minden idők eddigi legnagyobb létszámcsökkentésnek minősül.
Az intézkedéscsomagot a vállalat kifejezetten pocsék számokat és előrejelzést adó második üzleti negyedéves eredményeinek ismertetése során hozta nyilvánosságra a Pat Gelsinger által vezetett menedzsment, mely így együtt láthatóan már túl sok volt a befektetőknek, akik egyébként a hasonló létszámleépítésekre általában pozitívan reagálnak.
Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.
A második negyedév 1,61 milliárd dolláros vesztesége (szemben az egy évvel korábbi 1,48 milliárd dolláros nyereséggel), illetve az előzetes elemzői prognózist várhatóan jelentősen alulteljesítő harmadik negyedéves árbevétel (12,5-13,5 milliárd dollár szemben a 14,35 milliárd dolláros elemzői várakozással), illetve az osztalékkifizetés felfüggesztése összességében elég volt ahhoz, hogy az Intel 26%-os eséssel fennállása óta a második legrosszabb napját zárja pénteken a tőzsdén.
A vállalat piaci értékéből ezzel egyetlen nap alatt 30 milliárd dollár párolgott el, amivel a záróárfolyam 2013 óta nem látott szintre került, piacelemzők pedig most először mondták ki nyíltan, hogy az Intel egzisztenciális válsággal küzd.
Összehasonlításképpen, az egykor a processzorpiac alfáját és omegáját jelentő Intel mai, nagyjából 91 milliárd dolláros értékével mindössze az Nvidia 5%-át éri, illetve a legfőbb riválisnak tekintett AMD-nek is csupán a 40%-át adja.
Bár a saját gyárakkal rendelkező Intel jelentős részben saját magának köszönheti a helyzetét azzal, hogy a chipgyártás-technológiai versenyben rossz döntések sorozatát követően lemaradt az élvonaltól, így elsősorban a technológiai csúcsot képviselő TSMC-től, az elmúlt napok, hetek a többi piaci szereplőt, illetve a nagyobb beszállítókat is megrázták.
Ennek egyik oka a Reuters által megszólaltatott piaci szakértők szerint, hogy az AI-hype által eddig jellemzően túlfűtött befektetői optimizmus kezd lassan leszállni a realitás talajára.
Az Intel ettől függetlenül továbbra is eltökélt abban, hogy a szerződéses bérgyártás (foundry) üzletág a jövőben a vállalat meghatározó bevételforrásává válhat majd, melynek érdekében a vállalat a következő években összességében százmilliárd dolláros beruházással tervez felhúzni új gyártóüzemeket az Egyesült Államokban, melyhez 19,5 milliárd dollár a CHIPS Act dortációs alapból származik.
Ahhoz, hogy a terv végül működjön, az Intelnek meg kell győznie a processzorpiaci szereplőket arról, hogy a TSMC vagy éppen a Samsung helyett vele működjenek együtt a gyártási-ellátási láncban, ez azonban hosszú évekig tartó folyamat.
E téren egyébként már láthatóak bíztató jelek, legalábbis a februári IFS Direct konferencián a processzorgyártó bejelentette, hogy legnagyobb megrendelői között tudhatja majd a Microsoftot, illetve partneri megállapodást kötött a birt Arm Holdings-szal is, melynek célja, hogy a vállalat gyáraiban zökkenőmentesebben lehessen majd előállítani az Arm arhcitektúráira épülő processzorokat - egy ehhez hasonló egyezség a felek között akár csak öt évvel ezelőtt még teljesen elképzelhetetlennek számított volna.