Lassan célba ér az Európai Bizottság előterjesztése, mely alapján a tartós fogyasztási cikkek, így elsősorban a háztartási nagygépek vásárlóit újabb jogok illetnék meg. Miután februárban sikerült megállapodni a végleges szövegről, az Európai Parlament kedden 584 szavazattal, 3 ellenében és 14 tartózkodás mellett elfogadta az irányelvjavaslatot.

A szabályok egyértelműsítik a javítással összefüggő gyártói kötelezettségeket, és arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy csere helyett javítással vagy javíttatással hosszabbítsák meg az általuk vásárolt termékek hasznos élettartamát.

Az irányelv végső változatát a Tanácsnak is jóvá kell hagynia, miután ez megtörtént, és megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában, a tagállamok 24 hónapot kapnak a szabályok átültetésére.

Az új jogszabály 12 hónappal meghosszabbítja a jótállást a javítás választása esetén, jobb hozzáférést biztosít a pótalkatrészekhez, valamint egyszerűbb, olcsóbb és gyorsabb javítást biztosít. Az új szabályok értelmében a gyártóknak időben és megfizethető áron kell gondoskodniuk a meghibásodott termékek javításáról, valamint tájékoztatniuk kell a fogyasztókat a javításhoz való jogukról. A garanciális időszakon belül megjavított termékekre további egy évvel meghosszabbodik a jótállás, ezzel is arra ösztönözve a fogyasztókat, hogy ne a cserét válasszák.

Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.

Az uniós jog szerint a gyártók a jótállási időn túl is kötelesek lesznek megjavítani bizonyos közhasználatú háztartási készülékeket, ha azok még javítható állapotban vannak, így például a mosógépeket, a porszívókat, sőt az okostelefonokat is. Ezeknek a cikkeknek a listája idővel tovább bővülhet. A javítás idejére a fogyasztók cserekészülékre tarthatnak igényt. Ha pedig egy adott cikket mégsem lehet megjavítani, első körben felújítottat kell ajánlani helyette.

A fogyasztók átfogóbb tájékoztatást fognak kapni a javítás feltételeiről és szolgáltatásokról. Az európai javítási tájékoztatók alapján össze fogják tudni hasonlítani, hogy a meghibásodás jellege szerint milyen áron, mennyi idő alatt és milyen feltételekkel vállalják az egyes szolgáltatók a javítást. Európai online platform jön majd létre, ahol a fogyasztók országokra lebontva könnyen megtalálhatják a helyi javítóműhelyeket, a felújított cikkeket értékesítő, illetve a meghibásodott termékeket felvásárló üzleteket, valamint a közösségi javítási kezdeményezéseket (például a közösségi javítóműhelyeket).

A szabályok célja egyfelől, hogy erősítsék az uniós javítási piacot, másfelől csökkentsék a javítási költségeket.

A gyártóknak a javításhoz pótalkatrészeket és eszközöket kell rendelkezésre bocsátaniuk, mégpedig méltányos áron.

Nem alkalmazhatnak a javítást akadályozó szerződéses kikötéseket, illetve hardveres és szoftveres technikákat, különösen, ha független javítók által biztosított használt vagy 3D nyomtatással előállított pótalkatrészek felhasználásáról van szó. Nem utasíthatják vissza továbbá a javítást kizárólag arra hivatkozva, hogy gazdaságilag nem éri meg, vagy mert korábban másvalaki javította az adott terméket.

A költségek leszorítása érdekében a tagállamok mindegyikének legalább egyfajta ösztönzőt be kell vezetnie a javítás népszerűsítésére: javítási utalványokat és anyagi forrásokat biztosíthatnak, ismeretterjesztő kampányokat és tanfolyamokat indíthatnak, valamint támogathatják a javítással foglalkozó közösségi terek működését.

Az Európai Bizottság tavaly márciusban terjesztette elő a javításhoz való jogról szóló tervezetet, amire szerinte égető szüksége lett a kontinensnek. Az Eurobarometer elemzése szerint jelenleg évente mintegy 35 millió tonnányi olyan elektronikai hulladék kerül a szemétdombokra, melyeket egyébként még meg lehetett volna menteni és további évekig használni.

A Német Környezetvédelmi Hivatal ezzel együtt már évekkel ezelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy az e-hulladék növekvő mennyiségéért a gyártók és a fogyasztók egyaránt felelősek, mivel számos termék esetén a szavatossági idő lejárta után bekövetkező meghibásodás gyakorlatilag egyet jelent a gazdasági totálkárral, míg a fogyasztók sokszor úgy cserélik le használati eszközeiket, hogy azok egyébként tökéletesen működnek - igaz, ilyenkor jobb esetben ezek a másodpiacon kötnek ki, nem a kukákban.

Lenne még mit beleírni

A több mint 140 szervezetet tömörítő, javítási jogért küzdő Right To Repair Europe üdvözölte a lépést, de hozzátette, hogy a törvény elfogadásával a törvényhozók elszalasztották a lehetőséget, hogy valóban tisztességes javítási piacot sikerülhessen kialakítani Európában.

A kritika szerint az érintett termékek köre továbbra is túl szűk. A hatály a fogyasztók által vásárolt árukra korlátozódik (sem a vállalkozások közötti, sem az ipari termékekre nem terjed ki). Ez jelenleg a mosógépeket, szárítógépeket, mosogatógépeket, hűtőket, tévéket, hegesztőket, porszívókat, szervereket, telefonokat, táblagépeket és a könnyű közlekedési eszközök (például e-bike és e-robogó) akkumulátorait jelenti.

A koalíció felszólítja a bizottságot arra is, hogy adjon ki egyértelmű iránymutatást a pótalkatrészek „ésszerű” árának meghatározására vonatkozóan, mivel egyelőre nem lehet tudni pontosan, mit is jelent az „ésszerű”. Ellenkező esetben meg kell várni, hogy a nemzeti bíróságok jogi eseteken keresztül határozzák meg a definíciót.

A legtöbb fogyasztó csak akkor fontolja a javítást, mint lehetőséget, ha az azzal járó összköltség nem éri el a termék értékének 30-40%-át. Tekintettel arra, hogy bármely adott javítás költsége általában a munkaerőköltségből és a pótalkatrészek költségéből áll annak érdekében, hogy a javítás a kritikus küszöb alatt maradjon, becslést kell adni az árról.

A szervezet szerint optimista az elképzelés, hogy ezek az intézkedések számottevően visszafogják majd az e-hulladék mennyiségét.