A véltnél jóval több fejlesztő hagyhatta hátra Oroszországot

Több mint egy éve írtunk róla, hogy miután Oroszország február 24-én lerohanta Ukrajnát, az IT-piacon is mozgás indult a rendkívüli esemény hatására. Ezzel együtt nehéz helyzetbe kerültek a meghatározó ukrajnai jelenléttel bíró nemzetközi cégek, de nem csak a jelentős ukrán munkaerőt foglalkoztató szervezeteknek kellett szembenézniük új kihívásokkal, Oroszország techmunkásai is biztonságosabb szakmai közegek felé vették az irányt, ezzel elindítva egy kivándorlási hullámot.

Az „agyelszívásra” Vlagyimir Putyin orosz elnök is reagált, aki március utolsó hetében az elvándorló technológiai szakembereket látva elfogadott egy tervezetet, ami 2024-ig eltörli a techcégeknél dolgozó magánszemélyek jövedelemadóját, ezzel ösztönözve őket a maradásra, emellett kedvezményes jelzáloghiteleket hagyott jóvá. Amíg a háború miatt hazájukból menekülő ukrán lakosságról viszonylag pontos adataink vannak, sokkal kevesebbet tudunk az orosz és a velük szövetséges fehérorosz magasan képzett emigráltak tömegéről. Ők elsősorban a gazdasági szankciók, a besorozástól való félelem és a háborúval szembeni morális szembenállás miatt hagyták el országukat.

A The Bell január végén megjelent összegzése említi, hogy a helyi munkaügyi szervek becslése szerint az informatikai szakemberek kiáramlása Oroszországból 11 hónappal Ukrajna inváziója után is folytatódik. A munkaügyi szervek tájékoztatása szerint tavaly körülbelül 100 000 szakember távozott, ami az ország fejlesztői bázisának körülbelül 10%-a, a kormány maradásra ösztönző intézkedései nagyrészt sikertelenek voltak. 

Johannes Wachs, a Budapesti Corvinus Egyetem docense szerint a valódi szám ennél magasabb lehet. A Corvinus kutatója a GitHubon elérhető 45 ezer fejlesztői profil segítségével azt vizsgálta tanulmányában, hogy Ukrajna orosz megszállása óta milyen arányban hagyták el anyaországukat az orosz és fehérorosz szoftverfejlesztők, amihez az orosz és fehérorosz szoftverfejlesztők 2021. februárjában a GitHubon szereplő geolokációs adatait hasonlította össze a 2022. novemberében látható adataikkal a GitHUB REST API és a Bing Map API segítségével. 

Az adatokból az látszik, hogy 2022. novemberére nagyjából az orosz szoftverfejlesztők 11%-a, a fehérorosz fejlesztőknek pedig a 16%-a biztosan elhagyta anyaországát és külföldön telepedett le. Ezeknek a fejlesztőknek már más ország van beállítva lakóhelyként a GitHubon. A korábban Oroszországban és Fehérországban élő fejlesztőknek pedig egy másik jelentős csoportja elrejtette lokációját a platformon, amit figyelembe véve egy durvább becslést fogalmaz meg.

Ha őket is az emigráltakhoz számítjuk, Wachs úgy becsüli, hogy összesen az aktív orosz szoftverfejlesztők akár 28%-a, fehérorosz társaiknak pedig 30%-a hagyhatta el országát.

Ugyanebben az időszakban a háború által nem sújtott környező országokból mindössze a szoftverfejlesztők 8%-a költözött tartósan külföldre.

Mivel a szoftverfejlesztők között különösen magasan reprezentáltak a fiatal férfiak, akik joggal tarthattak a hadseregbe való besorozásuktól, már néhány hónappal Ukrajna megszállása után elindult a kivándorlásuk. Sokan vannak, hiszen a többi posztszovjet államhoz hasonlóan Oroszországban is erős hagyománya van a mérnökképzésnek. Az éves orosz export bruttó 7,1%-a kötődik az információtechnológiai és az infokommunikációs iparhoz.

A GitHubon elérhető tevékenységük alapján ráadásul ezek a szakemberek kimagaslóan produktívak voltak. Ennek rövid és hosszabb távon is nagyon komoly hatása lesz az orosz IT-szektorra, közvetve pedig az ország gazdaságára is. Érdekes azonban megjegyezni, hogy Ukrajnában a jelek szerint nem történt hasonló arányú fejlesztői emigráció. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy a fiatal férfiaknak megtiltották az ország elhagyását, illetve hogy a legtöbben személyesen is motiváltak országuk védelmében” – írja a kutató.

A szoftverfejlesztők által megadott új lokációk alapján a legtöbb orosz szoftverfejlesztő az Egyesült Államokba, Németországba, illetve Oroszország közelében fekvő államokba, Grúziába és Örményországba költözött.

Az orosz fejlesztőkkel szemben a fehérorosz szoftverfejlesztők túlnyomó többsége csak a környező országokig ment: az emigráltak 53%-a Lengyelországban, Litvániában, Ukrajnában vagy Lettországban kezdett új életet. Célállomásként Magyarország nincs benn a top 20-as listában.

A The Bell év eleji cikkében szintén úgy fogalmaz, hogy két kivándorlási hullám után Grúziában 94%-kal, Örményországban pedig 41%-kal nőtt a GitHub-felhasználók száma, így a két dél-kaukázusi ország jelentős haszonélvezője az orosz kivándorlásnak. Az ország GPD-je 2022-ben kétszámjegyű növekedést produkált a jól fizetett és magasan képzett oroszok beáramlásának köszönhetően.

Az EPJ Data Science című folyóiratban megjelent tanulmányban Wachs a második világháború utáni Németország helyzetével von párhuzamot, ahol a háború következtében tömegesen meghalt vagy emigrált értelmiségi réteg hiánya évtizedekkel vetette aztán vissza a német gazdaság fejlődését: „a szellemi tőkét mindig sokkal hosszabb időbe telik és bonyolultabb, illetve költségesebb is pótolni, mint a lerombolt fizikai infrastruktúrát”.

Az agyelszívás szinte azonnal érezteti negatív hatását az anyaországban: bizonyos szakemberekből hiány lép fel, ami az egész iparág, közvetve pedig más szektorok fejlődésére is negatívan hat. Ezenkívül másodlagos hatásként jelentősen növeli az otthon maradt képzett munkaerő bérköltségét. A fogadó ország gazdasága ezzel szemben általában jelentősen profitál a magasan képzett külföldi munkaerőből.