1973. április 3-án Dr. Marty Cooper, a Motorola vezető mérnöke a New York-i 6th Avenue sarkán állva elővette telefonregiszterét a zsebéből, majd a járókelők döbbent tekintetének kereszttűzében beütött egy benne lévő számsort egy meglehetősen ormótlan, számbillentyűket tartalmazó, antennával felszerelt bézsszínű eszközbe, amit a fejéhez emelt és elkezdett beszélni bele.

Cooper a rivális Bell Labs vezető mérnökét hívta fel, hogy közölje vele, egy személyes, kézben tartható hordozható mobilkészülékről beszél. A szakember szavait a vonal túloldalán döbbent hallgatás fogadta.

A fenti jelzőknek kivétel nélkül óriási jelentőségük volt akkoriban, a Bell Labs ugyanis kizárólag autókba épített mobilokban gondolkodott abban az időben. Cooper - illetve a Motorola - azonban határozottan ellenezte ezt az irányt, mondván száz éven át csak az otthonokba vagy irodákba bevezetett rézdróton keresztül lehetett telefonálni, a Bell pedig csak annyit innovál saját megoldásaival, hogy ezt a bezártságot kiterjeszti a gépjárművekre.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A mobilhívások alapja az azóta eltelt időben sem változott számottevően (jóllehet a mobilhálózatokba is begyűrűző digitális technológiák egészen új távlatokat nyitottak mind a felhasználók mind az operátorok számára - elég csak a mobilnet megjelenésére gondolni), a készülékek viszont annál inkább.

Cooper első mobil-prototípusa mai mércével mérve elképesztően bumszlinak számított, a kétkilós tömeg és a 23x13x4,5 centiméteres készülékház pedig gyakorlatilag teljesen kizárta a zsebben hordozhatóságot. A hívásokat emellett nem ártott rövidre fogni, az első tesztkészülék ugyanis mindössze 30 percnyi beszélgetési időt biztosított, az akkumulátor feltöltése pedig 10 óráig tartott.

Tíz év, százmillió dollár

A technológia ugyanakkor ezen a ponton még távolról sem állt készen a kereskedelmi bevezetésre. A prototípus továbbfejlesztése elképesztő összegbe, csaknem százmillió dollárjába került a Motorolának, az első kereskedelmi változat, a DynaTAC 8000X végül tizenegy évvel Cooper New York-i hívását követően került forgalomba, reálértéken számolva csaknem 12 ezer dolláros áron.

Az első igazi Motorola mobil a prototípushoz hasonló képességekkel rendelkezett, már ami a beszélgetési és töltési időt illeti, a mérnököknek ugyanakkor sikerül a készülék tömegét leszorítani kevesebb mint a felére, 790 grammra.

Az első kereskedelmi mobilhívást - ami ráadásul mindjárt egy nemzetközi hívás volt - bő egy évtizeddel Cooper telefonhívása után szintén egy Motorola DynaTAC készülékkel indították. 1983. október 13-án Chicagoban Bob Barnett, az Ameritech Mobile Communications akkori elnöke Alexander Graham Bell Németországban tartózkodó unokáját hívta fel - a kocsijából.