Az inflációhoz igazítva automatikusan korrigálja legtöbb szolgáltatásának árát a négy nagy magyarországi távközlési szolgáltatóból három az év elejétől, gyakorlatilag minden előfizetőt érintően - söpört végig a napokban a magyar sajtón a hír, mely a tájékozottabb előfizetők számára aligha jelent újdonságot, jóllehet a jelenség bármennyire nem teljesen új keletű, mégis abban az értelemben kisebbfajta zavart okozott tavaly, hogy a díjkorrekciót azoknál az ügyfeleknél is végrehajtják az operátorok, akik határozott idejű szerződést kötöttek a szolgáltatójukkal. 

Nincs szerződésmódosítás, nincs felmondás

Mindennek a jogalapja rendkívül leegyszerűsítve annyi, hogy az általános szerződési feltételekbe korábban beemelt, vagy azokban már korábban meglévő, de utólag módosított díjkorrekciós mechanizmus alapján történő áremelés

nem tekinthető egyoldalú szerződésmódosításnak, így nem illetik meg az előfizetőket a szolgáltató egyoldalú szerződésmódosítása során egyébként általánosan megillető jogok, azaz elsősorban a tájékoztatás kézhez vételétől követően számított 45 napon belüli jogkövetkezmények nélküli felmondási lehetőség.

Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.

Az automatikus díjkorrekció tehát a jogszabály és a szerződési feltételek alapján a hatóság szerint lényegében egy olyan keserű pirula, amit az előfizető kénytelen lenyelni, mivel a szolgáltató által alkalmazott díjkorrekció csak akkor lehet jogszerűtlen, ha az nem kellően objektív, mértéke és időpontja nem látható előre, vagyis a szolgáltató saját belátására, üzleti döntésére bízza, hogy korrigál-e díjakat, azt mikor teszi, valamint milyen mértékben. Ebben az esetben minden ténylegesen végrehajtott díjmódosítás külön-külön egyoldalú szerződésmódosításnak minősül, és az előfizetők számára a felmondási jogot biztosítani kell - hívja fel a figyelmet az NMHH.

A jelenség egyébként nem teljesen újkeletű, már a 2000-es évek elején is alkalmaztak a szolgáltatók inflációkövetést célzó rendelkezéseket ÁSZF-jeikben. Céljuk akkor is ugyanaz volt, mint most: a szolgáltatók árképzése anélkül követhesse az inflációt, hogy a szolgáltatónak az előfizetőivel egyenként kellene szerződést módosítani – akár több millió szerződést érintően. A korábbi évek alacsony inflációs értékei miatt e rendelkezések kikerültek az ÁSZF-ekből, vagy alkalmazásuk háttérbe szorult.

A mostani állapothoz alighanem az vezetett, hogy az előfizetők is azt szokták meg, hogy a díjak általában a szerződéskötés után nem változtak.

Nem hungarikum
Az inflációkövető díjkorrekció távolról sem tekinthető hungarikumnak. A brit távközlési piacon például az összes nagy piaci szereplő (BT-EE, Vodafone, O2 UK) évek óta alkalmaz hasonló, fogyasztói árindex-alapú díjkorrekciót, ráadásul a helyi piaci szereplők ezen felül belekalkulálnak a képletbe egy fix, 3,9%-os korrekciót a hálózatok karbantartási költségeinek, a munkaerőnek és az alvállalkozói, beszállítói költségek általános emelkedésére hivatkozva.

Korábban csak arra volt érdemes figyelni, hogy a lejáró határozott idejű szerződést az előfizetők még időben hosszabbítsák meg, hogy ilyen módon profitálhassanak a szolgáltatók aktuális ajánlataiból.

Ez azonban a tavalyi évvel megváltozott, és a hasonló feltételek megjelenése idén is várhatóan folytatódik majd. Az automatikus, inflációkövető díjkorrekció általános alkalmazása ezzel együtt is alaposan átalakíthatja a szolgáltatók szerződésállományát aképpen, hogy várhatóan tovább csökken a határozott idejű szerződésállomány, ahogy egyre kevesebb előnnyel jár majd az ügyfelek számára az elköteleződés.

Ennek egyik előszele volt, hogy 2017-től kezdődően jelentős mértékben szigorították a határozott idejű szerződésekre vonatkozó jogszabályokat, a szolgáltatók pedig az elmúlt években eleve fokozatosan csökkenő mértékű ellentételezéssel (többnyire készüléktámogatás) hálálták meg az előfizetői hűséget. Így ma már jóformán a kamatmentes részletfizetés lehet az egyetlen vonzó szempont az elköteleződés mellett, ez is elsősorban csak azoknak, akik nem kívánnak hitelintézet felé elköteleződni.