Nehéz lenne azzal a ténnyel vitatkozni, hogy a kifejezetten az 5G-s mobilhálózatokra épülő termékek piaca ma még meglehetősen szűk, mind Magyarországon, mint távolabbra tekintve, európai vagy globális mércével mérve. Az operátorok gyakorlatilag évek óta vért izzadva próbálják kitalálni, hogy a fejlesztésekre fordított óriási forrásokból felépülő infrastruktúrát hogyan tudják mielőbb fialtatni - ennek az útkeresésnek az egyik állomása a vezetékes internetet kiváltó, fixen telepített vezeték nélküli elérések (angolul fixed wireless access, azaz FWA) szegmense lehet, melyben hazánkban elsőként a Yettel látott komoly fantáziát, jó okkal.

HÁT PERSZE, GYURI

Emlékszem, a Telenorból idén Yettellé avanzsált szolgáltató műszaki vezérigazgató-helyettese, Koller György az elmúlt években számtalan plénum előtt elmondta, hogy az operátornak a magyar piacon kizárólag mobilszolgáltatóként is lesz jövője, aminek éppen az 5G nyújthat majd biztos alapot.

Hát persze, Gyuri - gondoltuk erre mi is magunkban utólag belegondolva talán kissé indokolatlanul is lesajnálóan. És most tessék, itt van az iroda ablakára ragasztva egy rendkívül diszkrét Nokia kültéri antenna, bent pedig egy szintén Nokia logós router szórja egy hónapja az 5G alapú netet időnként kb. féltucatnyi PC-nek és ugyanennyi okostelefonnak.

Tegyük gyorsan hozzá, az FWA elérések piacán korábban számos próbálkozást láthattunk már itthon, illetve több mint két éve már mi is kerestük a választ arra a kérdésre, hogy az 5G-vel tényleg irrelevánssá tehető-e a vezetékes internet. Ám míg a Magyar Telekom és a Vodafone Magyarország konvergens szolgáltatóként egyáltalán nem érdekelt az FWA szegmens felpörgetésében, addig a Yettelnél - jelen állás szerint legalábbis - ez marad az egyik legkönnyebben járható út a háztartások és irodák behálózására.

A Gitlab mint DevSecOps platform (x) Gyere el Radovan Baćović (Gitlab, Data Engineer) előadására a november 7-i DevOps Natives meetupon.

A jó minőségű FWA-eléréseknél - pláne egy olyan, vezetékes szolgáltatások tekintetében meglehetősen elkényeztetett piacon, mint a magyar - óriási kapacitás szükséges ahhoz, hogy az ügyfelek a mobilos infrastruktúra korlátaiból a lehető legkevesebbet érezzenek, azaz elérhető legyen a több száz megabites, akár gigebites sávszélesség legalább letöltési irányban, illetve az adatforgalmi korlátok teljesen megszűnjenek. A Yettel egy rövid tesztidőszakot követően idén májusban jutott el oda, hogy mindezt 5G-alapokon biztosítani tudta, egy hónapra rá pedig a lakossági előfizetők után az üzleti ügyfeleknek is kiajánlották a szolgáltatást, mely előbbi szegmensben Otthonnet Pro, utóbbiban Irodanet Pro néven fut, gyakorlatilag ugyanazzal a tartalommal.

Mindkét csomag jellemzője, hogy letöltési irányban "akár" 1000 Mbps sávszélességet képes biztosítani, korlátlan adatkerettel, fix földrajzi helyen (a szolgáltató elmondása szerint irányítószám alapján szegmentál), meglepően versenyképes havi díjon, melyhez eszközbérleti konstrukciót is kínál a cég. Az 5G alapú FWA tehát idén tavasszal, illetve nyár elején termékké érett, ami jó apropót adott arra, hogy mi is kipróbáljuk.

KILLER KOMBÓ

A Yettel három különböző típusú végberendezést, pontosabban végberendezés-készletet kínál az előfizetőknek, ebből kettőt ugyanaz a cég (a ZTE) gyártja, melynek berendezései a mobilhálózati eszközparkot is alkotják, egyet pedig a finn Nokia. A HWSW Budapest belvárosában található irodájába ez utóbbi eszköz jutott, a telepítést végző szakember szerint a kültéri aktív antenna és a különálló router párosa az egyik legszerencsésebb kombó, mivel jó jelnyereségű megoldásnak számít, ami ez esetben különösen fontos tényező. Emellett pofonegyszerű a telepítése is.

Az Otthonnet Pro és Irodanet Pro megoldások legnagyobb előnye egyben a legnagyobb rákfenéje is, hiszen a lehető legnagyobb kapacitás érdekében a Yettel a 3,6 GHz-es úttörő 5G-sávot használja a szolgáltatás biztosításához, ez azonban annyira rosszul terjed, hogy az épület szerkezetétől függően a falakon átjutva jelentős lehet a jelveszteség.

Erre a problémára válaszul jött létre a Nokia FastMile 5G receiver, mely egy nagy nyereségű (az adatlapja szerint akár 8 dBi-s) antennával ellátott 5G-s modem, amit egy ablakba tapasztott bölcsőbe lehet belecsúsztatni. A kb. közepes könyv méretű eszközbe egy fix, teljesen lapos kábel van rögzítve, amire a legjobban szigetelt nyílászáró is rácsukható úgy, hogy sem az ablak szigetelése, sem a kábel nem sérül. 

A Nokia lapos dobozának szíve a MediaTek T750-es platformja, mely papíron akár 4,7 Gbps sávszélességet is képes elérni, értelemszerűen több sáv (akár vegyesen 5G és 4G) összefogásával (Carrier Aggregation). A Yettel által biztosított Nokia FastMile 5G receiver azonban már 1 Gbps-nél plafonba fog ütközni, mivel az eszköz egy GbE porton adja ki a jelet.

A Nokia mérnökeit dicséri ettől függetlenül, hogy az eszköz áramellátása nem igényel plusz kábelezést, a kb. 30 centis, lapos ethernet-kábel végén lévő csatlakozó ugyanis PoE-képes, így a rendszer alapesetben a mellékelt PoE-tápegység közbeiktatásával kap áramot. 

Az aktív antenna megfelelő elhelyezését ugyan a helyszíni felmérést követően elvégzik a Yettel szakemberei, a Nokia azonban gondolt a geek előfizetőkre is, akik egy dedikált okostelefonos app segítségével térképezhetik fel, hogy hol lenne a legjobb helye a vevőegységnek a lakásban vagy az irodában. A rendszer ilyenkor Bluetooth kapcsolaton keresztül, az aktuális jelszintet szemléletesen ábrázolva mutatja meg az előfizetőnek, hogy a szobán vagy a lakáson belül hol lehet az ideális vételi pont, amit augmented reality segítségével is képes ábrázolni, bár utóbbi funkció inkább csak jópofa extrának tűnik, mint valós segítségnek. Az installálást és beüzemelést követően az eszköz felületét később a weben is el lehet érni, a jelszintek nézegetésén kívül azonban semmi máshoz nem ad hozzáférést a Yettel.

5G-BŐL WIFI6

Bár a FastMile 5G receiver már önmagában is képes internettel ellátni egyetlen klienst, illetve tetszőleges routerhez csatlakoztatható, a Yettel a vevőegység mellé egy WiFi routert is biztosít a csomagban. A Nokia WiFi Beacon 2 egy WiFi6 alapú dizájnos kis eszköz, mely felépítéséből adódóan elsősorban kliensek vezeték nélküli kiszolgálására hivatott.

A hasábformájú eszköz elején egy állapotjelző LED dereng, a hátulján pedig a tápcsatlakozó és a WAN-port mellett egyetlen gigabites LAN-port árválkodik. Ez az otthoni felhasználók számára talán kevésbé komoly érvágás, irodai környezetben azonban már közbe kell iktatni legalább egy switchet, ha asztali PC-k, nyomtatók vagy fájlszerverek, illetve egyéb, ethernetet használó eszközök csatlakoznának a rendszerhez. A WiFi Beacon 2-t a konfigurációs felület tanúsága szerint szintén egy MediaTek SoC hajtja (MTK7561DU), erről a vezérlőről azonban semmilyen információt nem találtunk az interneten.

A WiFi Beacon 2 ezzel leginkább alapfunkciós otthoni berendezésnek tűnik, melynek kétségtelenül legfőbb pozitívuma a gyors WiFi elérést biztosító, mesh-képes rádiós egység. A készülék adminisztrációs felületének mélyére túrva aztán már sorra jönnek a szolgáltatók által biztosított végberendezéseket egyébként jellemző, fájó hiányosságok. Így ennél a routernél még csak a ma már teljesen alapnak tekintett DNS-beállításokhoz sem lehet hozzáférni, DDNS támogatásról, netán IPv6 címkiosztásról, szofisztikált forgalomszűrésről, tűzfal-beállításokról pedig végképp ne is álmodjon senki. El kell ismerni ugyanakkor, hogy ezek a hiányosságok a felhasználók 95%-a számára nem számítanak hiányosságoknak. 

A teszt során nem elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy egy-egy speedtest méréssel mi hozható ki a rendszerből, már csak azért sem, mert a hálózat működéséből fakadóan amit a HWSW irodájában kimérünk, már egy lépcsőházzal, sőt szobával odébb sem releváns érték. Ettől függetlenül természetesen megdolgoztattuk a hálózatot az Ookla sebességmérőjével is.

Összességében azt tapasztaltuk, hogy a legjobb eredményt a modern, csúcskategóriás WiFi6-képes okostelefonokkal hozza a rendszer, értelemszerűen 5 GHz-es kapcsolaton.

Pár méterre a routertől egy iPhone 13 Pro-val valamivel 600 Mbps feletti letöltési sávszélességet tudtunk kisajtolni a Yettel Irodanet Pro-ból, a feltöltési sebesség pedig konstans 40 Mbps körül állt be (ne feledjük, hogy a visszirány jelen esetben LTE-alapú).

A válaszidő szintén konstans 20 ms körül alakult, ami késleltetéskritikus online játékok esetében még belefér - szerencsére ez utóbbi paraméterben gyakorlatilag semmilyen ingadozást nem láttunk. Sávszélességben már inkább, de a rendszer így is hozta a 400 Mbps körüli átlagsebességet letöltési oldalon.

A routertől távolodva a vezeték nélküli hálózat más, hasonló eszközökkel egyezően viszonylag hamar elkezdi elveszíteni az erejét, szerencsére a jelszintet további eszközök mesh-be szervezésével ki lehet terjeszteni (a WiFi Beacon 2 EasyMesh-kompatibilis, vagyis ehhez erre a célra nem kizárólagosan a Nokia eszközei használhatók).

600 MEGABIT, MARADHAT?

A fent említett 600 Mbps letöltési irányban egyébként ma már nem feltétlenül az a szint, amitől egy szakavatottabb felhasználónak azonnal a földön koppan az álla, a Yettel 100 MHz-es frekvenciakerete a 3,6 GHz-es 5G-sávban ennél lényegesen többre hivatott, de érdemes hozzátenni, hogy ideális vételi körülmények között a Nokia FWA rendszerével soha nem lehet olyan csúcssebességeket elérni, mint egy felsőkategóriás okostelefonnal. Ennek oka, hogy utóbbiakban többnyire sokkal fejlettebb 5G-s logika található, másrészt az ethernet réteg és a router és az előfizetői végberendezés közti kapcsolatból adódó veszteség a direkt okostelefonos csatlakozásoknál értelemszerűen nem játszik szerepet.

Ami a sávszélesség-paramétereknél jelen esetben sokkal fontosabb tényező lehet, az a rendszer stabilitása, melyet sokan szeretnek szembeállítani a vezetékes elérések, különösen az optikai elérések stabilitásával. Márpedig a bő egyhónapnyi tesztidőszak alatt egyetlen percnyi szolgáltatáskimaradást sem tapasztaltunk, illetve nem láttuk kiesésnek semmi nyomát a logokban sem. Ez mindenképpen jó jel, de legalábbis az üzleti felhasználók szempontjából egy piros pont a szolgáltatás mellett.

A Yettel Otthonnet Pro és Irodanet Pro minden fentebb felsorolt pozitívuma ellenére is egy meglehetősen óvatos puhatolózásnak tűnik az FWA-szegmensben. A szolgáltató saját bevallása szerint év végére 440 bázisállomás körzetében tudja majd biztosítani ezt az elérést, ami azért erősen foghíjas lefedettséget feltételez. A cég kalkulációi szerint a kapacitással mindenesetre jó darabig nem lesz baj, illetve az ígéretek szerint az értékesítés során ügyelnek arra, hogy ne adjanak el olyan kapacitást, ami valójában (már) nem létezik.

Mégis, a hazai FWA-szegmens igazi tragédiája, hogy a magyarországi vezetékesnet-ellátottság túlságosan is jó, ahol viszont nem az, oda kevés kivételtől eltekintve a Yettel sem fog 3,6 GHz-en üzemelő 5G-s állomásokat telepíteni.

A Yettel Otthonnet Pro és Irodanet Pro ennek megfelelően jelenleg leginkább olyan urbanizált területeken rúghat labdába, ahol a helyi adottságok (akadékoskodó közös képviselő, versenykorlátozó társasházüzemeltető, a földmunkákról hallani sem akaró önkormányzat stb.) miatt az új generációs vezetékes hálózatok kiépítése valamilyen akadályba ütközik. 

A Yettelnek emellett meg kell találni a módját annak is, hogy a vezetékes előfizetőket valahogy megnyerje magának, azaz előidézzen egyfajta cord cutting jelenséget. Erre azonban csak akkor van esélye a szolgáltatónak, ha az infrastruktúra-hozzáférés mellé mást is be tud csomagolni - úgy tudjuk, a cseh PPF befektetői csoport többségi tulajdonában lévő szolgáltatónál már javában dolgoznak ezen, így hónapokon belül érkezhet egy megújult, IP-alapú tévészolgáltatás, ami bizonyos képességek tekintetében a riválisok jelenleg piacon lévő megoldásait jócskán túlszárnyalhatja. Akárcsak a Yettel FWA konstrukciói.