Jászai Gellért, a 4iG Nyrt. elnök-vezérigazgatója a cég hétfői közleményében a legkevésbé sem túlzott, amikor azt állította, hogy a Vodafone Magyarország felvásárlása az elmúlt harminc év legjelentősebb tranzakciója lehet a hazai távközlésben. A potenciális üzlet gyakorlatilag minden részpiacon átalakíthatja az erőviszonyokat, illetve lehetnek olyan szegmensek is, ahol az évekkel ezelőtti oligopol piac gyakorlatilag kétpólusúvá válhat. Szükségszerű és elkerülhetetlen, hogy így legyen? Mi lesz így a versennyel? Hogy kezelheti a helyzetet a hazai és a nemzetközi versenyjog? Ezekre a kérdésekre próbálunk választ találni cikkünkben.

Verseny? Milyen verseny?

Egyes vélekedések szerint mivel verseny eddig sem volt a hazai távközlési piacon, így a most bejelentett tranzakció ebből a szempontból valójában nem oszt, nem szoroz, egyetlen előfizetőnek sem lesz ettől a számláján alacsonyabb összeg feltüntetve. A távközlési szolgáltatókat az előző évtized elején ért bírálatok, miszerint a szolgáltatások árazása tántorítja el előfizetők millióit attól, hogy belépjenek a digitalizáció fényesen derengő kapuján, ma már azonban egyértelműen nem állják meg a helyüket.

A legfrissebb hazai piacfelmérések szerint 2022-ben szinte csak annak nincs internetelőfizetése (legyen az mobil vagy vezetékes), akit egyáltalán nem érdekel az internethasználat, a szolgáltatások díjazása jóformán csak a mélyszegénységben élőket tartja vissza attól, hogy előfizetővé váljanak. Éppen ezért az a '10-es évek elejét jellemző kormányzati retorika, miszerint az állami szerepvállalásra azért van szükség ebben a szektorban, hogy azzal ösztönözze a versenyt, ezáltal pedig letörje az árakat a kormányzat, szép lassan teljesen háttérbe szorult.

Kormányzati politikusok helyette többször is világossá tették, hogy a távközlési piaci szerepvállalásra az államnak ma már a stabil hozamok miatt van szüksége, emellett globálisan érzékelhető trend, hogy a kritikus infrastruktúrák irányítását legalább részben igyekeznek a kormányzatok (újra) állami kézbe venni, ezzel látszólagosan szembe menve a '90-es éveket jellemző, szintén trendszerű privatizációs hullámmal.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Vezető kormánytisztviselők, köztük Orbán Viktor miniszterelnök emellett többször hangsúlyozták, hogy kifejezett stratégiai cél, hogy magyar tulajdonba kerüljenek bizonyos kulcspiacokon egyes cégek, amihez az állam ezúttal partnert is talált a 4iG Nyrt. személyében. A társaság valószínűleg az egyetlen olyan, magyar többségi tulajdonban lévő piaci szereplő az országban, mely az állammal társulva képes ajánlatot tenni egy Vodafone méretű cégre, majd annak megszerzését követően képes lehet a cég irányítására, amit a tényleges, 51%-os tulajdonrész egyébként biztosít a számára. Nem utolsósorban pedig a 4iG nyilvánvalóan élvezi a kormányzat bizalmát is.

Nagy Márton gazdaságfejlesztésért felelős miniszter hétfőn a fent említett stratégiai célt kihangsúlyozva már leszögezte, "úgy értékeli" az ügyletet ezúttal is nemzetstratégiai jelentőségűvé kellene emelni. Vagyis az ügylet mentesülne a versenyhatósági bejelentési kötelezettség és így egy potenciálisan elhúzódó vizsgálat alól. De milyen kifogásai, aggályai lehetnek egyáltalán a magyar versenyhatóságnak a Vodafone - 4iG ügylet kapcsán?

Mi a gond kishaver?

A választ érdemes kettébontani a két részszegmens, a vezetékes és a mobil alapján. Utóbbi esetében két, országos frekvencialicenccel rendelkező mobilszolgáltató egyesülne, melynek következtében a jelenlegi négyszereplős mobilpiac újra háromszereplőssé válna, ami a versenyjogászok szemében többnyire egyet jelent a verseny intenzitásának csökkenésével - nem véletlen, hogy több nemzetközi példa is van arra, hogy egy-egy versenyhatóság erre hivatkozva akadályozott meg tranzakciót, illetve írt elő különböző kötelezettségeket a tranzakciókban részt vevők számára.

A Vodafone és a 4iG összebútorozásával Magyarországon a piac második illetve negyedik szereplője egyesülne, ugyanakkor a 4iG Digitől örökölt mobilos ügyfélbázisának mérete a teljes piachoz hasonlítva gyakorlatilag elhanyagolható, ezzel a tranzakció révén az új szolgáltató piacrészesedése a mobilszegmensben szinte százalékra pontosan változatlan maradhat.

Ennél összetettebb kérdés, hogy mi lesz a sorsa a Yettel 25%-os üzletrészének, mely az Antenna Hungária tulajdonában van, melynek közel 80%-a a 4iG-é. Bár ezzel utóbbi nem jut irányítási szerephez a PPF többségi tulajdonában álló mobilcégben, a HWSW-nek nyilatkozó versenyjogászok szerint kartellhelyzetnek minősülhet, hogy a 4iG emberei - bármennyire is nincs irányítási jogkörük - ott ülnek egy az ügylet létrejöttét követően versenytársnak minősülő szolgáltató igazgatótanácsában. Ezt egyébként nem csak a versenyhatóság kifogásolhatja, hanem elvileg bármelyik piaci szereplő bíróságon támadhatja, igaz, egy ilyen eljárás már csak az egyesülés után folytatható le.

A két mobilos infrastruktúra egyesülésének nem csak versenyjogi, hanem komoly technológiai, illetve így áttételesen pénzügyi vonatkozásai is vannak. A 4iG ugyanis paradox módon teljeskörűen birtokol egy mobilos infrastruktúrát, míg a Vodafone Magyarország nem (a szolgáltató passzív infrastruktúráját az anyacég tulajdonában maradó Vantage Towersbe szervezték ki 2020-ban). A Diginek ráadásul már azelőtt több állomása volt országszerte, mint a Vodafone-nak, hogy a 4iG felvásárolta volna, ezek az állomások ugyanakkor többnyire olyan könnyűszerkezetű tornyokra épülnek, melyek korlátozottan terhelhetők, így nem biztos, hogy hosszútávon érdemes velük számolni - bár kétségtelen, hogy az 5G-s fejlesztések az állomások sűrűbb elhelyezését igénylik, ehhez pedig kapóra jöhet néhány száz, akár ezres nagyságrendű plusz helyszín, amit már nem kell külön-külön engedélyeztetni és felépíteni.

Fontos kiemelni azt is, hogy a 4iG birtokában jelenleg lévő DigiMobil aktív infrastruktúra-elemei csak rendkívül nehezen vagy egyáltalán nem integrálhatók a Vodafone hálózatába (már csak az eltérő beszállítói háttérből eredően is), a két infrastruktúra párhuzamos fenntartására ezért hosszútávon minimális esély mutatkozik.

Akárcsak a piaci részesedést vizsgálva, úgy a DigiMobil beolvasztása a spektrum helyzetképen sem változtatna jelentős mértékben, egyedül az 1800 és 3600 MHz-es sávot érintené a tranzakció, előbbinél a Vodafone-nak jelenleg 2x20, a 4iG-nak pedig 2x5 MHz-nyi kapacitása van, míg utóbbinál 110 MHz és 20 MHz felett rendelkeznek a szolgáltatók.

Ha már frekvencia, az akvizíció felvethet bizonyos kérdéseket a nemzeti hatáskörben lévő frekvenciavagyon kiosztása kapcsán is. Hiszen jelentős állami tulajdon jelenne meg a szegmensben, ami azt eredményezné, hogy az állam - részben - maga is rajthoz áll egy későbbi frekvenciaértékesítési eljárás során, illetve az ott szerzett frekvenciák után lényegében saját magának fizetné meg a licencdíjak és frekvenciahasználati díjak rá eső részét.

Összedrótozva

A vezetékes szegmensben az egyes részpiacokra a mobillal összehasonlítva sokkal nagyobb hatással lenne az akvizíció. A 4iG és az állam közös cége a Vodafone felvásárlását követően a helyhez kötött internetszolgáltatások és a vezetékes telefonszolgáltatások piacán továbbra is a második legnagyobb szereplő maradna, a műsorterjesztési piacon azonban piacvezetővé lépne elő.

A piaci erősorrend megváltozásánál talán még lényegesebb szempont, hogy a vezetékes szegmensben az akvizícióval gyakorlatilag egy duopol piaci berendezkedés valósulna meg, ami jelentős visszalépés az öt évvel ezelőtti állapothoz képest, amikor négy nagy piaci szereplő (Telekom, Digi, UPC, Invitel) határozta meg a vezetékes távközlési szolgáltatások szegmensét.

A vezetékes távközlési piac ugyanakkor eredendően jóval fragmentáltabb, mint a mobilpiac, ahol mind területi elosztásban, mind lakosságarányosan gyakorlatilag 100%-os átfedésben működnek egymás mellett a szolgáltatók. Ezzel szemben a vezetékes piacon ma is akadnak szép számmal olyan körzetek Magyarországon, ahol csak egy szolgáltató van jelen, mely többnyire ennek megfelelően is alakítja díjazását (ez egyébként a Gazdasági Versenyhivatal korábbi gyakorlata alapján nem feltétlenül bizonyul aggályosnak).

A mobilpiaccal ellentétben az akvizícióval érintett két vezetékes infrastruktúra kiterjedése és előfizetői létszáma  közel azonos (egyaránt körülbelül kétmillió RGU-t számlál). Itt azonban a mobillal ellentétben az egymást átfedő szolgáltatói körzetek már kifejezetten aggályosak lehetnek versenyjogi szempontból, ha mindegyik elérhető infrastruktúrának ugyanaz a tulajdonosa - azaz jelen esetben olyan körzetek, ahol a Vodafone és a Digi vezetékes hálózata párhuzamosan és kizárólagosan van jelen.

A korábbi magyar és nemzetközi hatósági gyakorlat alapján ilyen esetben a párhuzamos infrastruktúrák leválasztását, illetve legalább az érintett területeken az egyik infrastruktúra értékesítését írhatják elő az ügylet létrejöttének feltételéül a versenyhatóságok. Ez történt a Digi-Invitel fúzió esetében is 2018-ban, fontos különbség azonban az akkori és mostani ügylet között, hogy más technológiák állnak szemben egymással (Vodafone: DOCSIS-alapú kábelhálózat, Digi: jórészt FTTH-alapú, azaz optikai hálózat), illetve a hálózatok kiterjedése jóval kevésbé tekinthető szigetszerűnek, mint az erősen vidék-fókuszú Invitel esetében.

A fentiekből következik, hogy egyes körzetek külön-külön értékesítése a 4iG és az állam vegyesvállalata számára aligha lehet opció, illetve technológiailag is rendkívül nehezen lenne kivitelezhető. Ezért a cégnek ilyen esetben választani kellene, hogy a Vodafone jelenlegi infrastruktúrájától vagy a Digi hálózatától váljon meg - egy döntéskényszer esetén alighanem az utóbbi megtartását választaná a cég, a DOCSIS alapú kábelhálózatok továbbfejlesztése, bővítése ugyanis jóval forrásigényesebb közép- és hosszútávon, míg az optikai elérésekben további, jelentős tartalék rejlik, melyek viszonylag költségbarát módon kiaknázhatók.

Persze ehhez vevőt is kell találnia a cégnek, a korábban elsődleges akvizíciós célpontnak tekintett ex-Telenor, a Yettel ugyanakkor bizonyára örömmel fizetne egy nagyságrendileg 800 ezer előfizetővel rendelkező vezetékes infrastruktúráért a semminél jobb alapon még akkor is, ha az nem a jövőtállóbb topológiát használja. Ezzel egyben háromszereplős maradhatna a vezetékes távközlési piac, ráadásul úgy, hogy a Telekomra és a 4iG és az állam tulajdonában lévő új cég pozíciójára nem jelentene komoly veszélyt a PPF tulajdonában lévő telkócég.

Zárójel bezár

A fenti fejtegetést ugyanakkor zárójelbe teheti, ha a kormány a Digi akvizíciójához hasonlóan a Vodafone felvásárlását is nemzetstratégiai jelentőségűvé emeli, ebben az esetben ugyanis nincs vizsgálat, nincs kötelezettségvállalás, az ügylet simán végbe mehet, ha a felek megállapodnak a végleges részletekben.

A 4iG és az állam egyébként az eddigi kommunikációja alapján láthatóan számít is erre, a hétfői közlemény szerint az érintettek ugyanis az idei év végére várják az ügylet lezárását, amibe egy versenyhatósági vizsgálat az üzlet méretéből adódóan a HWSW-nek nyilatkozó szakértők szerint kizárt, hogy beleférjen.

A közlemény egyben utalhat arra is, hogy az újonnan létrejövő cég minden vezetékes és mobil eszközt megtartana, hiszen az év végével 7,6 millió RGU-val (bevételt biztosító előfizetés, angolul revenue generating unit) számol.

Ezzel együtt is előállhat olyan helyzet, hogy a vegyesvállalatnak a versenyjogi szempontoktól függetlenül érdekében állhat értékesíteni mind a Yettel 25%-nyi tulajdonrészét, mind a párhuzamos vezetékes infrastruktúrák közül az egyiket. Előbbi kapcsán a 4iG vezetése már korábban kifejtette, hogy az egyes társaságokban képviselt kisebbségi tulajdonrészek a cég számára nem képviselnek akkora értéket, illetve akvizíciós stratégiájában a többségi tulajdon megszerzésére törekszik, míg utóbbinál a párhuzamos hálózatok fenntartási költségei késztethetik értékesítésre a vállalatot.

Nem elhanyagolható szempont továbbá az sem, hogy a két eszköz eladása jelentősen csökkentené az akvizíció tetemes tőkeigényét. A bejelentési kötelezettség alóli mentesülés révén pedig az időzítés felett teljes kontrollt kapna az új cég, vagyis akkor értékesíthetné ezeket az eszközöket, amikor csak akarja, akár megvárva, hogy kedvezőbb gazdasági helyzet álljon elő (netán a Yettel pozíciói jelentősebb mértékben meggyengüljenek), de akár azonnal is, annak érdekében, hogy minél előbb bevételt realizáljon.

A fentiekből látható, hogy a Vodafone Magyarország felvásárlása valóban a Matáv-privatizációhoz hasonló horderejű esemény, egy technológiailag azóta sokkal fejlettebb, megkerülhetetlennek minősülő iparágban, létrejötte pedig - legalábbis a lakossági szegmensben - nem csorbítja szükségszerűen a versenyt, sőt, adott forgatókönyv megvalósulása esetén akár három jelentősebb méretű, konvergens szolgáltató is maradhat a piacon.

A 4iG kártyáiba ezzel együtt nehéz belelátni, a cég és az állam pedig elzárkózik minden, az akvizíciós folyamatot érintő részlet közlésétől legalább a végleges szerződés aláírásáig, ami az év végéig biztosan élénk beszédtémává teheti az étvized legnagyobb potenciális telkós akvizíciós ügyletét.