A megosztott kritikákkal együtt is az idei év eddigi egyik legnézettebb tartalma volt a magyarországi SVOD-kínálatban az A besúgó című, a rendszerváltás előtti utolsó éveket ábrázoló sorozat, melyet a hazai és nemzetközi exkluzív forgalmazási jogokkal rendelkező HBO Max platform a héten gyakorlatilag egyik napról a másikra, előzetes tájékoztatás nélkül eltávolított kínálatából - több más, lokális és külföldi produkcióval együttvéve. 

Ahogy a sorozatról, úgy annak elérhetetlenné tételéről is széles körben kifejtette, illetve kifejti mindenki a véleményét, éppen ezért A besúgó kiradírozása a kínálatból hamar egyfajta szimbolikus jelentőséget kapott, mint a "kapitalista cenzúra" egyik megtestesítője. Egyben ráirányította a figyelmet arra, hogy még az ilyen, mégoly népszerű tartalmak elérhetősége sem garantált a havidíjas streaming tékákban (angol rövidítésük alapján SVOD-szolgáltatásoknál).

Amelyekből egyébként egyre több érhető el hazánkban, és a platformok már korántsem számítanak olyan rétegszolgáltatásnak, mint évekkel ezelőtt (a GKID legutóbbi felmérése szerint például idén már a felnőtt magyar internetezők 39%-a rendelkezik SVOD-előfizetéssel vagy hozzáféréssel).

Modern SOC, kiberhírszerzés és fenntartható IT védelem (x) Gyere el meetupunkra november 18-án, ahol valós használati eseteken keresztül mutatjuk be az IT-biztonság legújabb trendjeit.

A besúgó eltávolításának hátteréről eközben semmit nem tudni, mindenesetre aligha állhattak nézettségi okok a háttérben, az HBO Max régiós kirendeltségének május közepén kiadott sajtóközleménye szerint legalábbis a Szentgyörgyi Bálint, Miklauzic Bence és Mátyássy Áron rendezte sorozat április hónapban messze a legnézettebb tartalom lett (nem csak sorozatok, de filmek terén is), maga mögé utasította többek a között az akkortájt érkezett új Batman filmet is. A sorozat rajongó bázisa ráadásul részről részre nőtt, a közösségi médiában is az egyik legtöbbet emlegetett sorozat lett, Tiktokon, Instagramon is rengeteg poszt született a besúgó hashtaggel.

Az indok valójában nem is érdekes, A besúgó eltávolítása ugyanis egy sokkal lényegesebb dilemmára hívja fel a figyelmet, miszerint egy SVOD-szolgáltató bármikor változtathat-e kénye-kedve szerint a platformon található tartalmakon, akár előzetes tájékoztatás nélkül is. Akár akkor is, ha egy adott tartalomra korábban komoly marketingkampányt épített.

A kérdésre a válasz röviden: igen.

Az HBO Max például általános szerződési feltételeiben lényegében bármilyen tartalmi változtatásra fenntartja a jogot, az alábbiak szerint:

Egyes Tartalmak meghatározhatnak egy hozzáférési ablakot, amelyben Ön megtekintheti a Tartalmat. A hozzáférési ablakok eltérőek lehetnek, ezért fokozottan figyeljen a Tartalomhoz mellékelt leírásra. A hozzáférési ablak alatt Ön annyiszor tekintheti meg a Tartalmat, ahányszor csak akarja, DE AMIKOR AZ ADOTT TARTALOMRA VONATKOZÓ HOZZÁFÉRÉSI IDŐSZAK LEJÁR, A TARTALOMHOZ NEM LEHET TOVÁBB HOZZÁFÉRNI. Az Ön felelőssége, hogy figyelemmel kísérje az egyes Tartalmak hozzáférési időablakát. A HBO MAX bármikor, értesítéssel vagy anélkül, és függetlenül a közzétett hozzáférési időablakoktól vagy programozási ütemtervektől, letilthatja a hozzáférést bármely Tartalomhoz.

Akinek a tartalmi változások nem tetszenek, elvileg bármikor felmondhatja az előfizetést, bár ekkor - szintén a fenti ÁSZF alapján - semmilyen visszatérítésre nem számíthat a platform üzemeltetője részéről. A helyzetet bonyolítja, hogy akárcsak a hírközlési szolgáltatásoknál (mint pl. egy lineáris tévéelőfizetésnél - erről még később), úgy az SVOD-szolgáltatók kínálatában is elérhetők az egyéves határozott idejű konstrukciók, melyek némi kedvezményt kínálnak a havi előfizetési díjból (az HBO Maxnál is van ilyen opció, mely 33%-os megtakarítást biztosít az éves díjból). Aki tehát éves díjat fizetett, az gyakorlatilag semmilyen pénzvisszafizetésre nem számíthat, ha bármilyen okból kifolyólag a határozott idejű szerződésből ki kíván lépni.

Kérdés persze, hogy az SVOD-platformok tartalomfogyasztási szokásait tekintve mennyire számít életszerűnek az, hogy valaki visszatér egy korábban már megtekintett tartalomhoz, egyes műsortípusok (ilyenek lehetnek a legnézettebb filmek és sorozatok, illetve különösen a gyermekeknek szánt tartalmak) esetén azonban ez nem tűnik földtől elrugaszkodott elképzelésnek.

Mocskos idők

Bár az SVOD-szolgáltatások a jogszabályi definíció szerint nem számítanak hírközlési szolgáltatásnak, különösen nagy a kontraszt a lineáris tévészolgáltatások tartalmi változtatásainak (vagyis a csatornaválaszték variálásának) szigorú szabályozásával. Itt a vonatkozó magyar jogszabály például kimondja, hogy a csatornaválaszték megváltoztatásáról kötelező időben tájékoztatni az előfizetőt, akit kevés kivételtől eltekintve felmondási jog illet meg, ha számára kedvezőtlen változtatások kerülnek a módosításba - még akkor is, ha határozott idejű szerződést kötött a szolgáltatójával. Ráadásul a felmondás a legújabb szabályok szerint a teljes csomagra kiterjedhet, vagyis ha a tévé mellett ugyanattól a szolgáltatótól internet- és telefonelőfizetéssel is rendelkezik az ügyfél, ezek esetében is élhet a felmondási lehetőséggel.

Egy a HWSW által megkeresett fogyasztójogi szakértő szerint az HBO Max gyakorlata a fentiek fényében aggályos lehet - Siklósi Máté, a CP Contact fogyasztóvédelmi tanácsadócég főtanácsadója szerint az egyes tartalmak elérhetőségének feltüntetése - különösen az olyan húzócímek esetében, mint A besúgó - a szolgáltatás tartalmára vonatkozó lényeges tájékoztatásként kellene megjelenjen. Ennélfogva a fogyasztóvédelmi jogszabályok meghatározhatnak bizonyos kötelezettségeket erre vonatkozóan, melyet az illetékes hatóságok ellenőrizhetnek és betartathatnak.

A besúgó és bármely más, különösen az előfizetők nagy számát vonzó, népszerű tartalmak elérhetetlenné tétele tehát összetett kérdés, melynek a platformüzemeltető cég üzleti érdekeinek való megfelelés mellett kulturális vonatkozásai és fogyasztójogi aspektusai is lehetnek. A jelenség egyben felveti a kérdést, hogy a nagyobb over-the-top szolgáltatók szigorúbb szabályozása mennyire lehet indokolt, illetve válhat indokolttá a jövőben, amikor egy-egy háztartás átlagosan két-három videós vagy akár zenei streaming platform tartalmait fogyasztja rendszeresen.