Betöltötte a 40-et a ZX Spectrum
Az 1982-es év örökre beírta magát a mikroszámítógépek történelemkönyvébe, ebben az évben ugyanis két, ikonikus számítógép is piacra került, melyekből a kilencvenes évekig akkor elképesztően nagynak tűnő mennyiséget adtak el. Ezek egyike volt a Sinclair ZX Spectrum, mely éppen négy évtizede került a boltok polcaira.
Negyven évvel ezelőtt került az angol boltok polcaira a Sinclair ZX Spectrum, mely hamar a brit piac legnépszerűbb mikroszámítógépévé vált, illetve az egyik első számú riválisának tekintett Commodore 64-gyel együtt korának meghatározó ikonjává vált.
A gép óriási sikeréhez az egyik első, egyben leghatékonyabb receptnek az bizonyult, hogy - ahogy arra a neve is utal - színes grafikus megjelenítésre is képes volt, ami akkoriban valóságos kuriózumnak számított, legalábbis ebben a kategóriában. A gép a hét alapszínét már BASIC-ben is két árnyalatban volt képes produkálni, amihez jött még a fekete is, így összesen 15 színárnyalat jelenhetett meg - 32x24 karakteres kiosztásban, 256x192 képpontos grafikus felbontásban. A Spectrum emellett már hangok kiadására is képes volt, igaz, nem a tévén keresztül, hanem saját apró, beépített hangszóróján szólalhatott meg egy csatornás, tízoktávos hang.
A Spectrum kezdetben két verzióban létezett. A 16 kilobájt RAM-mal szerelt változatot 125 fonttért, a 48 kilobájtosat 175 fontrét kínálták - az olcsóbbikhoz pedig 60 fontért lehetett 32 kilobájtos belső memóriabővítést venni. Így Sinclair elrugaszkodott attól az elképzeléstől, hogy 100 angol font alatti áron kínálja gépeit, de még így is messze olcsóbb volt a konkurenciánál, a piac pedig 1982-re megérett ahhoz, hogy hajlandó legyen kifizetni ezt a magasabb árat.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
A ZX Spectrum további védjegye volt a jellegzetes, gumiszerű billentyűzet, melynek egyik legfőbb érdekessége az volt, hogy a BASIC parancsokhoz előredefiniált billentyűzetkombinációkat kínált, a gombok feliratozása ennek megfelelően mai szemmel meglehetősen zsúfoltnak tűnhet, aki azonban programozni szeretett volna a gépen, annak komoly segítséget nyújthatott ez a beviteli támogatás.
A ZX Spectrum volt a leghosszabb életű Sinclair számítógép. Összesen hét, jól megkülönböztethető változata látott napvilágot. 1982-ben jelent meg a klasszikus "gumigombos" ZX Spectrum 16 és 48 kilobájtos változata, amelyet 1984-ben követett a csupán küllemében megváltozott ZX Spectrum+. Érdekesség, hogy a gépházat külön is árulták, hogy a felhasználók átépíthessék belé az eredeti Spectrum nyomtatott áramköri lemezét. Az egyetlen funkcionális extra az eredetihez képest a resetgomb volt.
1985-ben jelent meg a ZX Spectrum 128K, amit először a Sinclair-gépek második legnagyobb piacán, Spanyolországban dobtak piacra. Bár nagyon hasonlított a Spectrum+-ra – leszámítva egy jókora és nagyon forró hűtőbordát a jobb oldalán – az igazi különbségek a dobozon belül rejtőztek. A legfontosabb különbség a 128 kilobájt RAM, egy új, háromcsatornás, az Atari ST-jéhez igen hasonló hangchip, egy új BASIC interpreter és új csatlakozók – köztük végre monitorkimenet. Spanyolországban egy külső, numerikus billentyűzet is járt a géphez, amiért az Egyesült Királyságban még külön 19,95 fontot kértek el attól, aki hajlandó volt kifizetni a gép 179,95 fontos árán felül.
Végül úgy alakult, hogy ez lett az utolsó Sinclair gép, amit a Sinclair Research neve alatt dobtak piacra, az üzletágat ugyanis 1986-ban megvette az Amstrad, mely 1992-ig még összesen négy variánst dobott piacra az ikonukus Sinclair gépekből.
A ZX Spectrum megszületésének körülményeiről, és a tavaly szeptemberben elhunyt alapítóról, Sir Clive Marles Sinclairről alábbi cikkünkben írtunk részletesebben.