Kiszolgáltatottá tesz a közösségi média az álhírekkel szemben?
A közösségi média szerepe az álhírek terjesztésében nem kérdéses, de a hatásaival érdemes még bővebben foglalkozni. Az International Journal of Press/Politics friss tanulmánya szerint a közösségi média gyakoribb használata nincs összefüggésben azzal, hogy a felhasználók mennyire hiszik el a félretájékoztatást.
Sokat emlegetett tévhitet kérdőjelez meg egy újonnan megjelent kutatás a közösségi média és a félretájékoztatás kapcsolatáról. Az eredmények szerint nincs szignifikáns összefüggés a Facebook, Twitter, YouTube, Instagram és WhatsApp használata, valamint a félretájékoztatás felismerése és a benne szereplő információk elfogadása között. Azaz hiába facebookozik valaki többet, attól még nem fogja jobban elhinni az álhíreket. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az álhírek és a félretájékoztatás terjedése ne jelentene nagy problémát, csak éppen a kezelésében vet fel kérdéseket.
Az 1750 főt megkérdező felmérés ezúttal Mexikóban készült, de az eredményei szélesebb körben is elgondolkodtatóak. Főleg, hogy Mexikóban a 2012-es választások óta elterjedtek a félretájékoztató kampányok, súlyos következményekkel, melyben botok és fizetett trollok egyaránt közreműködnek, és több mint 80 tényellenőrző szervezet sem elég a megállításukra. Ebben az álhírekkel teli környezetben a chilei és monterrey-i egyetemek kutatói a 2021-es időközi választások közben végezték felmérést a közösségi oldalak felhasználói körében.
A válaszadóknak a heti szintű közösségi média és általános hírfogyasztási szokásaikon kívül 4 interneten terjedő hírről kellett nyilatkozniuk 1-5 skálán, hogy mennyire hiszik el a benne szereplő állításokat. Majd a választás második szakaszában a kutatók 596 főt újabb 3 hírrel kapcsolatban megkérdeztek.
A szétszteroidozott diversity alkonya Évtizedekben mérhető folyamatokat nem lehet profitorientált cégek asszisztálásával pár év alatt lezavarni, DEI csomagolásban.
Az eredmények elemzése alapján nincs összefüggés, hogy egy felhasználó mennyire sok vagy kevés időt tölt a közösségi médiában, illetve hogy mennyire hiszi el az álhíreket. Ebben egyetlen statisztikai elemzés sem hozott szignifikáns eredményt. Így a kutatók következtetése alapján a közösségi médiában is a „minimális médiahatások” paradigma érvényesül, mely szerint a média inkább csak a közönség véleményének erősítésére képes, mint a megváltoztatására.
Úgy tűnik azonban, hogy a közösségi média fogyasztáson túlnyúló digitális tevékenységek (például hírkeresés, megosztás) viszont már befolyással lehetnek a félretájékoztatással való kapcsolatra. Szóval ha egy felhasználó több internetes tevékenységet végez, az gyakrabban lesz kitéve az álhíreknek. Eközben az online szolgáltatások gyakoribb használata nem feltétlen párosul információs- és médiaműveltséggel. A kutatók szerint Mexikóban a társadalmi-gazdasági szakadék miatt eleve sok a tennivaló az internetes készségek fejlesztésében, de ahogy a tanulmány is mutatja, a félretájékoztatással szembeni felkészítésnek túl kell lépni a közösségi platformokon, ami viszont nem csak Mexikóra érvényes következtetés.