Építsünk új karriert nulláról!
Olvasóink közül valószínűleg többeket foglalkoztatott már a pályaváltás gondolata. A lehetőség évről-évre szélesebb rétegeket érint, hisz manapság egyre kevésbé jellemző, hogy egyetlen szakmában évtizedeket töltenénk el. (Nem, még nem azért, mert a robotok elveszik a munkánkat.) Az ötlet mögött számos különféle ok húzódhat. Megnéztük párat, majd visszaültünk az iskolapadba.
Akár egyetlen évtized alatt komplett iparágak és nagyvállalatok torkolhatnak teljes hanyatlásba, mialatt szinte a nulláról jönnek létre teljesen új területek. Triviális példa az okostelefon, illetve az ahhoz közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó területek, melynek egésze az elmúlt alig 15 évben szinte a semmiből, robbanásszerűen vált egy sok száz milliárd dolláros iparággá.
Egy ilyen hatalmas piac kiszolgálása számos különféle területen igényel hatalmas humán erőforrást. Nem csoda, hogy a digitális szektor évek óta folyamatos munkaerőhiányban küzd, ami épp kapóra jöhet a karrierváltóknak. A pályamódosítás mögött persze olyan egyszerűbb, prózai okok is állhatnak, mint a magasabb munkabér elérése.
A váltás szikráját a korunkra sajnos ugyancsak jellemző burnout-szindróma is kiválthatja. Ha munkánkban napról-napra, hétről-hétre nem találunk új kihívásokat, és ebből adódó sikerélményeket, gyorsan és könnyen kiéghetünk. A háttérben egyaránt állhat a túlzott felelősség vagy megfelelési kényszer miatti állandó stressz, vagy épp a korábbi felelősség csökkenése és a rutinná váló feladatok is.
A Gitlab mint DevSecOps platform (x) Gyere el Radovan Baćović (Gitlab, Data Engineer) előadására a november 7-i DevOps Natives meetupon.
Az évek során kiismerjük munkánk kereteit, ami pedig kezdetben kellemes kihívást, izgalmat jelentett, sokévnyi ismétlődés után már unalomba fulladhat, nem okoz többé örömet. Csökken a motiváció, a kognitív teljesítőképesség, ezzel együtt pedig a kreativitás és az energia is.
Jusson eszünkbe Darwin: "Nem a legerősebb fajok maradnak életben, hanem azok, amelyek a leginkább képesek alkalmazkodni."
Merre tovább?
Miközben tehát az elmúlt két évtizedben munkák tucatjai avultak el teljes iparágakkal együtt, a másik oldalon tucatjával nyíltak új, érdekes lehetőségek. 15-20 éve még kuriózumnak számítottak a mobil fejlesztők, akárcsak a scrum masterek, a DevOps-osok, vagy épp az adattudósok.
Kulcskérdés: Merre induljon egy újságíró, aki bár az informatika egyes területein otthonosan mozog, éles munkatapasztalattal egyikben sem rendelkezik?
A sikeres karrierváltás egyik alapfeltétele az önismeret. Szép és jó a DevOps, közép- és hosszútávon megfelelő potenciállal, ám a szerző privát véleménye szerint a nagyvállalati informatika nem tartogat elegendő izgalmat, valamint az alkotói kreativitást sem feltétlenül lehet úgy kiélni, hogy az minden esetben az üzlet javát szolgálja. Emberközelibb terület kell.
Aztán ott van a másik manapság ugyancsak divatos pálya, az adattudós, ugyancsak nagy potenciállal. Az elmúlt években izgalmas projektek tucatjai épültek az AI gyűjtőnéven is emlegetett gépi tanulásos technológiákra, legyen szó a talán legismertebb önvezetős megoldásoktól kezdve, a rák- és gyógyszerkutatáson át az okostelefonunkon futó kép- vagy beszédfelismerésig. Egy sikeres data analyst azonban nem csak a matematikai függvények sűrű erdejében mozog otthonosan, hanem programozni is tud, például Pythonban. Az pedig ne akarjon adattudós lenni és kódolni, aki még C64-en is csak könyvből tudott programot írni (vagy még abból sem).
Újságíróból UX-es?
Végül így jött a képbe a digitális terméktervezés, vagy ismertebb nevén a UX design. Különféle digitális termékeket ma már jóformán mindenki használ, elég csak az okostelefonunkra telepített bizonyos alkalmazásokra és szolgáltatásokra gondolni. Ezekből pedig sajnos továbbra is hihetetlenül sok nyújt csapnivaló élményt, melynek hátterében egyaránt állhat a pocsék felhasználói felület, illetve a felhasználók igényeinek helytelen felmérése, netán ignorálása, azaz végeredményben a rossz tervezési folyamat.
Márpedig egy termék csak akkor lehet sikeres, ha az tényleg hasznos a felhasználói számára, jól old meg problémákat, vagy elégít ki kardinális igényeket. A UX-es feladata ezért lényegesen több, mint szép és könnyen kezelhető felületeket tervezni, hisz amennyiben a termék végül nem bizonyul elég hasznosnak, nem teremt értéket, úgy nem használják majd. A UX-es és az újságíró munkája ezzel hasonló kérdések mentén indul: ki, mikor, hogyan és miért? Az ötlettől a termékig vezető úton pedig különféle kreatív feladatok és fejlesztési fázisok széles spektruma húzódik. Már a nyelvezete is izgalmas: feltérképezés, kutatás, értelmezés, definiálás, ötletelés, prototipizálását, tesztelés, iterálás.
Melyik képzést?
A releváns UX-tudás megszerzéséhez idehaza nagyjából két út vezet: a 6 féléves MOME Tervezőgrafika BA szak, vagy valamely lényegesen rövidebb digitális product designer tanfolyam. Évek óta működnek hazánkban különféle rövididejű informatikai képzések (ismertebb nevükön bootcampek), amelyekkel már itt a HWSW-n is többször foglalkoztunk.
Általánosságban a bootcampekről iskolánként és képzési területenként megoszlanak a vélemények. Az IVSZ tavaly az ismertebb programozói képzéseket auditálta, mely szerint a végzett hallgatók elsöprő többsége tudott elhelyezkedni a képzést követően. Egyes munkaadók tapasztalatai szerint a bootcampről érkezők eredményei jellemzően nem rosszabbak az egyetemről érkezőkétől. A rövididejű képzések tehát optimális esetben a felsőoktatáshoz viszonyítva az idő töredéke alatt kínálnak releváns tudást, illetve esetenként elhelyezkedést.
Ennek ellenére negatív tapasztalatok is akadnak szép számmal. Mások szerint a bootcampeken megszerzett ismeretek nem elég elmélyültek, ezért magasabb pozíciókhoz már nem elegendő a gyorstalpalón elsajátítható tudás. Más forrásokból pedig egyenes azt hallani, hogy a rövididejű képzésekről kikerült programozók csak amolyan code monkey-k, ami lássuk be, szakmai szempontból nem túl hízelgő.
A UX-es képzésekről kevesebb a tapasztalat, melynek egyik oka, hogy ebbe az irányba lényegesen kevesebben indulnak, már csak a szakemberek iránti relatíve alacsonyabb piaci kereslet miatt is. Részben ezért is gondoltuk úgy, hogy részt veszünk egy product designer bootcampen. Újságíróként hiteles tapasztalatot ugyanis csak testközelből tudunk szerezni, ha elejétől a végéig jelen vagyunk a képzésen, tehát visszaültünk az iskolapadba.
A HWSW termékfejlesztési konferenciáinkon és meetupjainkon a hazai UX szcéna döntő többsége már előadóként is megfordult, így volt rálátásunk arra, hogy milyen szakemberektől lenne érdemes tanulni. Többek között ezért esett a választásunk az xLabs-ra, mely azon kevés magyarországi iskolák egyike, ahol célzottan UX/UI-hoz kapcsolódó különféle oktatásokkal és képzésekkel foglalkoznak, magasan elismert szakemberekkel és mentorokkal.
Karrierváltóknak három modult kínál az xLabs, melyek közül a UX Bootcampje az első állomás. Ez egy hathetes élő online, vagyis bárhonnan elvégezhető kurzus, ami heti egy 90 perces hétköznap esti előadást, illetve egy 4 órás hétvégi gyakorlatot jelent. Bootcampjével az xLabs azt ígéri, hogy a résztvevők képbe kerülhetnek a UX tervezés alapjaival, például a design thinkinggel, a felülettervezés alapjaival, vagy épp a legszükségesebb kutatási módszertanokkal. A hathetes kurzus végére a résztvevő már könnyebben eldöntheti, hogy akar-e mélyebben alámerülni a UX világában, testhezálló-e a terület.
És, hogy mire jó és elég az xLabs Bootcampje, illetve az azt követő modulok? A választ cikksorozatunk következő részében járjuk körbe.
Kulcskérdés #2: Vajon összejön-e végül a karrierváltás?