Egyre kevésbé bízik saját gyártásában az Intel

A jellemzően jól értesült távol-keleti forrás szerint az Apple után (vagy mellett) az Intel lehet második partner a sorban, amely chipdizájnt épít a bérgyártó következő nagy ugrást jelentő gyártástechnológiájára. A Nikkei Asia szerint az félvezetőpiac legnagyobb súllyal bíró szereplője két processzort is tervez a TSMC jövő év második felében elkészülő csíkszélességére, amelyek megjelenése 2023 első felében várható.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A tajvani bérgyártó N3 jelölésű technológiája legfeljebb 70 százalékkal növelheti a tranzisztorsűrűséget az N5-höz, vagyis a cég 5 nanométeréhez képest, ami azonos mennyiségű tranzisztorral kalkulálva akár 35-40 százalékkal kisebb területű chipeket is jelenthet. Disszipáció, illetve a tranzisztorteljesítmény tekintetében már jóval kisebb ugrást ígér az N3, hisz előbbinél 25-30, utóbbinál pedig csak 10-15 százalékos lehet a javulás dizájntól függően - de nem egyszerre. A végleges érték attól függ, a tervezésnél melyik tulajdonságot részesítik előnyben a mérnökök.

Az Intel és a TSMC közeledése beszédes az előbbi fél saját gyártástechnológiai fejlesztéseit tekintve. Az Intel 7 nanométere csak valamikor 2023-ban kerülhet tömeggyártásba, amely komoly csúszást jelent. Az eljárás ugyanis várhatóan a TSMC már közel egy éve tömegtermelésben lévő 5 nanométerének főbb mutatóit produkálja majd, így nem csoda, hogy az Intel kénytelen volt sok százmillió dollárral a zsebében bekopogtatni kvázi konkurenséhez.

Ezzel rövid távon sokat javulhat majd az Intel processzorainak versenyképessége, hosszabb távon azonban csak még inkább alááshatja a házon belüli csíkszélességek fejlesztését. Az Intel előző évtizedben látott világra szóló sikerét ugyanis nagyrészt épp annak köszönhette, hogy ragyogóan használta ki a chipgyártás méretgazdaságosságát. (Ez hagyományosan azt jelenti, hogy fajlagosan olcsóbb valamiből 200-at gyártani, mint 100-at.)

Okos befektetési stratégiájának hála az Intel a versenytársak előtt tudott maradni, miközben a méregdrága üzemek befektetései is gyorsan meg tudtak térülni. A 14 nanométer után azonban látványosan megtorpant a vállalat egykoron megállíthatatlannak tűnt gyártástechnológiai úthengere, amely 2015 óta 2-3 éves csúszást szenvedett. Jelen állás szerint nem úgy tűnik, hogy az Intel középtávon képes lenne behozni tetemes lemaradását, amit a TSMC-vel kötött állítólagos együttműködés is alátámaszt. A 3 nanométeres bérgyártásért dollár milliárdok is üthetik a tajvani bérgyártó markát, ahelyett, hogy a tetemes összegből inkább saját üzemeit és fejlesztéseit finanszírozná az Intel.