Óvatosan beáll a RISC-V architektúra mellé az Intel

Közleménye szerint az Intel egy fejlesztői platformot hoz létre a következő években érkező 7 nanométeres csíkszélességéhez. A Horse Creek kódnevű megoldás a SiFive legújabb és legerősebb P550 típusjelzésű magjait ötvözi majd különféle Intel IP-kkel, például memória- és PCIe vezérlőkkel. Bejelentése alapján a chipgyártó középtávon számottevő érdeklődésre számít a RISC-V ökoszisztémából, amit egyes saját részegységeivel és fejlett gyártástechnológiájával próbál majd meg monetizálni.

Modern SOC, kiberhírszerzés és fenntartható IT védelem (x) Gyere el meetupunkra november 18-án, ahol valós használati eseteken keresztül mutatjuk be az IT-biztonság legújabb trendjeit.

Az üzleti lépés ezzel sokkal inkább a korábban bejelentett IFS-t (Intel Foundry Services), vagyis a cég bérgyártói üzletágának felvirágoztatását célozza, az Intel ugyanis nem tervez saját márkaneve alatt RISC-V architektúrás magokat és processzorokat, legalábbis egyelőre. Az apró RISC-V áramkörök gyártása ugyanakkor segíthet a jövőbeni gyártástechnológiák felfuttatásában. A termelési volumen számottevő emelése hozzájárulhat az egyre növekvő kutatási és fejlesztési költségek minél gyorsabb megtérülésében. A félvezetőgyártásban ugyanis a méretgazdaságosság rendkívül fontos tényező, melynek jelentősége az elmúlt években csak még tovább nőtt.

Egy alig két hetes hír szerint az Intel 2 milliárd dolláros ajánlatot tett a RISC-V-alapú processzorokat fejlesztő SiFive-ra, amely nagyteljesítményű RISC-V processzorok fejlesztésével foglalkozik. Bár jelen állás szerint úgy fest, az üzlet (egyelőre) nem jön létre, az Intel bejelentése azt sugallja, hogy az x86-os architektúrát birtokló cég nem zárkózik el a nyílt fejlesztésű RISC-V-től.

Az Intel saját POP slágere

Az Intel megoldása nagyban hasonlít az ARM POP-ra. Az ARM IP-k licencelése többféle csomagban történhet. A legegyszerűbb csupán az utasításarchitektúrát tartalmazza, ilyet vásárol például az Apple. A következő lépcsőben már a mikroarchitektúrát (jellemzően a Cortex-sorozatú magokat) az ARM biztosítja, a gyártás azonban még mindig a partner feladata - így készülnek például a Qualcomm Snapdragonok.

A harmadik, egyben a megrendelő számára legegyszerűbb (és egyben legdrágább) megoldás a kész, adott csíkszélességre ültet fizikai IP-k megvásárlása. Ezt rendszerint a kisebb gyártók választják, ugyanakkor bizonyos processzorokhoz még a Qualcomm is igénybe veszi a lehetőséget. Ebben a chiptervező által kifejlesztett IP-k jellemzően nem az adott gyártástechnológiákban rejlő maximumot nyújtják, ami a kisebb partnerek képességein jellemzően túlmutatna. A lehetőségnek hála nem kell a fejlesztéssel bajlódni, a megrendelő egyszerűen kiválaszthatja a számára szükséges magokat és blokkokat, amit végül kész chip formájában szállít le a bérgyártó.