Hazánkba is megérkezett a Google Stadia
A játékstreaming szolgáltatás új felhasználóinak egy hónap ingyenes Pro előfizetést ad a Google - a hivatalos kontroller azonban hazánkban nem lesz elérhető.
Magyarországra is gondolt az ünnepi szezonban a Google, a keresőóriás a mai nappal nyolc új országban, köztük hazánkban is elérhetővé tette játékstreaming szolgáltatását, a Stadiát. A megoldás, ahogy az már tavalyi bemutatóján is kiderült, asztali böngészőből, tévéről (Chromecast Ultrán keresztül) vagy androidos okostelefonról is elérhető, illetve a Google ígérete szerint még ebben a hónapban iOS-re is eljut, egy progresszív webapp formájában. A szolgáltatással, ahogy a játékstreaming megoldásokkal általában, a felhasználó oldalán nincs szükség erős hardverre az élvonalbeli játékokhoz, azok a Google saját szerverein futnak, a felhasználókhoz csupán a streamelt mozgókép jut el.
A Stadia itthon is kétféle konstrukcióban lesz elérhető: az ingyenes csomaghoz csak egy Gmail fiókra van szükség, abban ugyanakkor a maximális felbontást és frissítési rátát 1080p-nél, illetve 60 FPS-nél korlátozza a Google. A havi bruttó 2990 forintért igénybe vehető Stadio Pro esetében már 4K/60FPS stream is elérhető HDR minőségben - persze ha azt az adott eszköz is támogatja. A platformon alapvetően külön kell megvásárolni a kiszemelt címeket, a Pro előfizetők azonban egy sor, extra díj nélkül játszható játékhoz is hozzáférhetnek, amelyek listája minden hónapban bővül, illetve számukra a Google időről időre extra kedvezményeket is biztosít.
Az új előfizetőknek a Google egy hónap ingyenes Stadia Pro használatot biztosít, így 30 napig mindenki ki tudja próbálni a prémium konstrukcióhoz tartozó játékkínálatot és streaming minőséget - de említést érdemel, hogy a Destiny 2 például mindkét csomagban ingyenesen elérhető. A szolgáltatás régiónkban több mint 80 címmel rajtol, a lajstrom pedig év végéig a Google ígérete szerint több mint 135 játékra hízik majd, ebből pedig legalább 15 vagy a platformon debütál először, vagy Stadia-exkluzív tartalom lesz.
A UI-T VAN HOVA CSISZOLNI
A játékok közötti navigáció meglehetősen nehézkes, mind asztali böngészőben, mind pedig mobilon. A Stadia jelenleg előbbi felületen két fő oldalból áll, ezek a megvásárolható (és ingyenesen beszerezhető) címeket tartalmazó Store, illetve a már begyűjtött játékokat soroló Home felületek. A játékok között mindkét oldalon tekergetve böngészhetünk - megdöbbentő módon keresőmező egyikre sem jutott, ami a keresőóriástól finoman szólva is fura dizájndöntés. Az androidos alkalmazásban egy harmadik "Discover" fül is helyet kapott, itt különböző a szolgáltatással és tartalmaival kapcsolatos YouTube videókat gyűjt az app. A játékok közötti válogatás tehát lehetne egyszerűbb, a kínálat ugyanakkor még nem olyan terjengős, hogy kivitelezhetetlen feladat legyen.
Ha a kiszemelt játékot megtaláltuk az egy-két kattintással hozzáadható a fiókhoz, majd el is indítható - miután a címek Google szervereiről futnak, telepítésre nem kell várni. A játékok teljes képernyős módban, pontosan úgy viselkednek, mint ha az adott gépen vagy telefonon helyben futnának.
ITTHON KONTROLLER NÉLKÜL
A szolgáltatáshoz a vállalat a nyugati piacokon dedikált kontrollert is kiadott, ez ugyanakkor csak azokban a régiókban érhető el, ahol a Google online felületén keresztül egyéb hardverei is megvásárolhatók, így Magyarországon belátható időn nem érdemes rá számítani. A kontrollert ennek dacára lehetőségünk volt kipróbálni, így meg tudtuk nézni, ha valaki mégis beszerezné az eszközt, milyen élményre számíthat. A készülék kialakítása a PlayStation 4 és 5 konzolokból megismert felépítést idézi, persze néhány extrával, mint a dedikált Stadia, illetve képernyőkép-készítő gombok. Az eszköz abban az értelemben fura szerzet, hogy bár akad benne Bluetooth hardver, azt csak a párosítás kezdeti szakaszához használja, a notebookokhoz, telefonokhoz Wi-Fin keresztül kapcsolódik.
A párosításon a Google kapcsolódó oldala egyébként kézen fogva végigvezet, az okostelefonnal zökkenőmentesen ment - a PC-s Chrome böngészőre való átváltás azonban már nem volt ilyen gördülékeny. A különböző kijelzők között a vezérlőn párosítási kódok bepötyögésével lehet váltogatni - de hiába tettük párosítási üzemmódba a kontrollert és pötyögtük be rajta a Chrome-ban megjelent szimbólumsort, a szolgáltatás nem érzékelte a csatlakoztatott vezérlőt, pedig utóbbi rezgéssel és a Stadia gomb világításával is jelezte a sikeres kapcsolódást. A problémát végül a Chrome újraindítása oldotta meg, ezt ugyanakkor a készülékek közötti váltogatásnál újra és újra el kellett játszani. A kontroller egyébként USB-C kábellel is csatlakoztatható az eszközökhöz (ami során nem merült fel nehézség), így a Stadián kívül, helyben telepített játékokhoz is bevethető.
Szerencsére a Stadia sem csak a hivatalos vezérlővel használható, a szolgáltatás a jó öreg mezei vezetékes Xbox 360 vezérlőt az gond nélkül felismerte az asztali Chrome böngészőből, még a Stadia kontrollerrel párhuzamosan csatlakoztatva is. A két eszközzel bizonyos címeknél, mint például a Monster Jam Steel Titans kétszemélyes, osztott kijelzős játékokra is lehetőség van, ami a nappaliban a tévén a kijárási korlátozások alatt kifejezetten szórakoztató időtöltés lehet.
Mindezek mellett természetesen a klasszikus billentyűzet-egér párossal is lehetőség van játszani, okostelefonon pedig az alkalmazás virtuális gombokat húz a kijelzőre a vezérléshez. Ez utóbbiak persze jóval kevésbé kényelmesek, mint egy fizikai kontroller, főként FPS címek esetében, ha viszont valaki már mobilos címeknél hozzászokott az érintőkijelzős irányításhoz, a Stadiában is elboldogul majd.
CSAK A SÁVSZÉLESSÉG MEGLEGYEN
A jó minőségű játékélményhez azonban a kontrollereknél még fontosabb a megfelelő online kapcsolat megléte: A 720p/60FPS-es játékhoz legalább 10 Mbps letöltési sávszélességre van szükség, míg az 1080p/60FPS-hez már 20 Mbps-t, a 4K/60PFS-hez pedig 35 Mbps-t követel meg a Google. A kapcsolat teszteléséhez egyébként a vállalat egy hivatalos sávszélesség-ellenőrző oldalt is biztosít.
Tapasztalataink szerint a Google hivatalos sávszélesség-tesztje által is igazoltan jó minőségű, 138 Mbps sebeességű kapcsolaton a játékok az idő nagy részében kiválóan futottak, ugyanakkor durván fél óránként előfordult némi szaggatás, akadozás néhány másodperc erejéig. Ez alapvetően nem volt zavaró, legfeljebb akkor lehet bosszantó, ha a játéknak pont valamely kritikus pontján üt be a lag - kompetitív játékoknál ugyanakkor okozhat problémákat egy-egy váratlan megakadás.
Összességében ugyanakkor a pozitívak voltak az első tapasztalatok a Stadiával, a szolgáltatást már csak a Desitny 2 miatt is érdemes lehet kipróbálni. A streaming megoldás első körben valószínűleg nem az igazán "hardcore" játékosokat vonzza majd be, hiszen nekik már jó eséllyel van játékra szánt PC-jük vagy konzoljuk, kedvenc címeiket pedig nem akarják újra megvásárolni a Google platformjára - a jó minőségű Stadia-exkluzív tartalmak szaporodásával azonban az elhivatottabb gamerek figyelmét is felkeltheti a megoldás.