Kipróbáltuk: Samsung Galaxy Note20 Ultra

A Samsung Galaxy Note szériája sokáig a cég abszolút csúcstelefonjainak vonalát képviselte, a nyári megjelenéskor egy kicsit mindig csiszolva a tavaszi Galaxy S modellek képességein - mindezt a jól ismert S Pen stylusszal, illetve méretes kijelzővel megtoldva. Mára azonban egyre nehezebb kitűnnie a Note sorozatnak a csúcskategóriában, még házon belül is: már régóta nem számítanak kirívónak a Note-ok továbbra is méretes paneljei, azokat jócskán felülmúlják a szárnyaikat bontogató, hajlítható kijelzős Fold modellek képernyői - de a Galaxy S sorozat is beérte méretben a Note sorozatot, ráadásul motorháztetejük alatt is közel azonos hardver lapul.

A készülékek így a dizájnnal és az S Pennel próbálhatnak kitűnni a tömegből. Az idei Note-eresztés élén a Galaxy S-ektől megismert nevezéktannak megfelelően a Galaxy Note20 Ultra lovagol, amely bár a prémium kategóriában elvártakat különösebb erőlködés nélkül hozza, radikális úításokat idén nem tartogat.

TAVALYI VONALAK, GIGÁSZI KAMERAPLATFORMMAL

A formaterven a Samsung már tavaly csavart egyet, a szokásos elöl-hátul ívelt szélű üvegszendvicset megtartotta, annak alját és tetejét pedig lecsapta, így éles kontrasztot alkotva a hengerded oldalak, illetve a kijelzővel és hátlappal derékszöget bezáró, lapos alsó-felső élek között. Ez a csavar ugyanakkor már tavalyi történet, a dizájn idén már nem hat olyan frissen. Összekeverni persze nem fogjuk a széria idei élharcosaként bevonuló Note 20 Ultrát és a tavalyi zászlóvivő Note 10+-t, miután utóbbi hátoldalán a keskeny kamerasávot vaskos, téglalap alapú platform váltotta fel, amelyben három méretes kamera ül. Szemből ugyanakkor már nem ilyen egyszerű különbséget tenni, az idei csúcsmodell is megtartotta ugyanis a felül középen a kijelzőbe ütött szelfikamerát.

A hátlapra azért érdemes még visszakanyarodni, az matt felületet kapott, amely az ujjlenyomatokat jóval kevésbé gyűjti mint fényes társai - a zsebekből viszont (legalábbis amelyekbe belefér) könnyen kicsúszhat, például az autóból kiszállva. A hátoldalból a méretes kamerablokk szemérmetlenül kitüremkedik, egy-két hónapon belül a farmerzsebeken egész biztosan egyértelmű lesz, hogy az új Note lapul bennük. Bár mára megszokhattuk a hólapát készülékeket, egy kézben tartva sokaknak így is kihívást jelenthet a Note20 Ultra kezelése - persze valószínűleg aki kisebb eszközt keres eleve nem a Note sorozat háza táján keresgél majd.

KELLEMES 120 HERTZ

A 6,9 hüvelykes, gigászi AMOLED panel most is a csúcsot képviseli, rendívül élénk színekkel és kiváló fényerővel, mindezt ráadásul 120 hertzes frissítési ráta mellett, ami a gyakorlatban is rendkívül sima, gördülékeny felhasználói élményt kínál, mind a játékok, mind a hírfolyamok görgetése közben - legalábbis ha megelégszünk a Full HD felbontással. Tapasztalataink szerint utóbbi még a méretes panelen is kielégítő élményt nyújt, a mindennapi használat során nem szembeötlő a különbség a teljes, 1440x3088 pixeles felbontáshoz képest. Ha valaki mégis utóbbihoz ragaszkodna, sajnos 60 hertzes frissítéssel kell beérnie - a Samsung valószínűleg az akkus üzemidő maximalizálása miatt korlátozta a frissítési rátát a maximális felbontásnál, mindenesetre fájdalmas, hogy a gyönyörű panel képességei nem használhatók ki teljesen.

A készülék Exynos 990 lapkája az S20 sorozatban már bizonyított és itt is hasonlóan remekel, a telefon memóriája pedig a multitaskingnak is kitűnő alapot ad - utóbbinak egyébként a Samsung One UI 2.5 minimalista felületével megtoldott, "samsungosított" Android 10 kiválóan megágyaz, a készüléken lehetőség van több alkalmazást ablakokban futtatni és azok között váltogatni, a háttérben akár videónézéssel egybekötve. Az ablakozó megoldással remekül kihasználható a méretes kijelző - ráadásul használaton kívül az ablakban megnyitott appok a chatfejekre hajazó, ismerős buborékokká zsugoríthatók.

A Gitlab mint DevSecOps platform (x) Gyere el Radovan Baćović (Gitlab, Data Engineer) előadására a november 7-i DevOps Natives meetupon.

A gyakran használt appokat a Samsungtól jól ismert, oldalról előhúzható gyorsindítósávban helyezhetjük el, ez is kifejezetten kényelmes megoldás - noha előfordulhat, hogy a sáv megnyitásához elhúzható fület eleinte akaratlanul is megnyitjuk az ugyancsak befelé húzással működő "vissza" navigációs gesztussal. Ha már a gesztusalapú navigációnál tartunk, az továbbra is rendkívül kényelmes, főként a nagyméretű panelen, ahol egyébként kifejezetten fárasztó lenne folyamatosan a panel aljához nyújtózkodni az alkalmazásokban való visszalépéshez.

Az előre telepített appok kapcsán a Samsung jó szokását megtartva a Note 20 Ultra esetében is megkérdezi a felhasználót az első indításkor, hogy a feldobott listáról mely alkalmazásokat szeretné látni eszközén, így nem kell a bloatware-től tartani.

S-PEN

A Note20 Ultra aljában idén baloldalt találjuk az S-Pen stylus bölcsőjét, ahonnan szokás szerint egy gombnyomással kiugrasztható az érintőceruza. Az stylushoz a szokásos szoftverpaletta is megtalálható készüléken, amelyet a ceruzát előhúzva a rendszer automatikusan fel is ajánl - illetve a stylusszal a levegőben tett mozdulatokkal is elláthatók bizonyos feladatok. A ceruzát a levegőben felemelve, majd lefelé húzva például visszaléphetünk a telefon kezdőképernyőjére, de a kameraappot is vezérelhetjük vele, a ceruzával a levegőbe kört rajzolva közelíthetünk vagy távolíthatunk a kameraképen.

Hasonló megoldásokat már az Note10 esetében is villantott a gyártó, és bár a stylust varázspálcaként integetve biztosan felvágunk majd egyszer-kétszer az ismerősök előtt a készülékkel, hosszabb távon valószínűleg nem sokan használják majd a légi gesztusokat - az ugyanakkor tény, hogy a kamera egyszerű távirányítójaként az S-Pen továbbra is rendkívül hasznos, a készüléket letéve, a szenzor a toll nyomógombjával elsüthető, így a csoportképeknél nem kell az időzítővel vacakolni.

A stylus hagyományosabb felhasználási módját, azaz a kijelzőre való írást, firkálgatást a Samsung lassan tökélyre fejleszti, az érzékelhető késleltetést szinte teljesen leborotválta a gyártó, a húzott vonal nem marad le a toll a képernyőn sikló hegyétől. Ennek megfelelően rajzolni, jegyzetelni is kifogástalanul lehet az eszközzel - ami a célközönséget elnézve biztosan nem hátrány. Funkcióiban tehát eget rengető újítást a toll nem hoz, az említett gesztusokhoz hasonlót is láthattunk már a cégtől, alapvető feladatát azonban kiválóan ellátja.

MASSZÍV KAMERACSOMAG

Ahogy a processzor, úgy hátlapi kamerapakk - legalábbis annak egy része - is a Galaxy S20 Ultrából köszön vissza, igaz itt a ToF szenzor kimaradt a felhozatalból. A fő attrakciót a 108 megapixeles fő szenzor jelenti, ezzel ahogy a tavaszi csúcsmodell, úgy a Note is kiváló képeket lő mind nappal, mind éjjel, illetve gyenge fényviszonyok között, utóbbiaknál az optikai képstabilizáció kifejezetten jól jön.

Az esti fotózás a Samsung csúcsmodelljeinek jó ideje erőssége és most sincs ez máshogy, a masszív érzékelő korlátozott világításból is kihozza a maximumot, éles, részletes fotókkal. Azt érdemes megemlíteni hogy a 108 megapixellel begyűjtött információt a kamera alapértelmezetten 12 megapixeles képpé húzza össze, de természetesen lehetőség van a teljes felbontást is kihasználni.

Biztosan sokan emlékeznek még, hogy az S20 Ultra egyik nagy hívószava a 100x hibrid zoom volt - itt ezt 50x zoomra mérsékelte a gyártó, de persze még mindig inkább erőfitogtatásról van szó, mint értékelhető eredményt produkáló funkcióról. Az 5x optikai zoom azonban kitűnően használható, és az optikai stabilizáció itt is segít kivédeni az esetleges bemozdulásokat.

Szokás szerint az utóbbi funkciót nélkülöző széles látószögű kamera teljesít a legvisszafogottabban gyenge fényviszonyok között, a biztosabb kezű felhasználók ugyanakkor ez utóbbival is jó esti képeket lőhetnek, szép időben pedig kitűnő panorámafotók készíthetők a kamerával.

A telefon méreteihez, hatalmas kijelzőjéhez és izmos processzorához képest a benne dolgozó 4500 mAh kapacitású akku nem mondható túlméretezettnek, mindenesetre attól nem kell tartani, hogy a készülék a nap közepén cserben hagyná a felhasználót. A Note20 Ultra gond nélkül végigcsinál egy izmosabb munkanapot - hogy estére mennyi szufla marad a telepben az nagyban függ a kijelzőbeállításoktól. 120 hertzen a panel energiaétvágya még kisebb felbontás mellett is érezhetően nagyobb, mint a több képpontot megmozgató, de 60 herztes üzemmód esetében, így ha hosszabb napnak nézünk elébe, netán a túlóra után még az éjszakába is belevágunk, érdemes inkább a visszafogottabb frissítési rátát használni.

Végül de nem utolsó sorban az árazásra is térjünk ki: a Galaxy Note20 Ultra ára 460-490 ezer forint környékén mozog a jól ismert kereskedőknél. A csillagászati összeg a szériát, illetve eleve az okostelefonos élmezőnyt ismerve valószínűleg ma már senkit nem lep meg. Aki hajlandó ennyit okostelefonra áldozni, az egész biztosan kielégítő élményt kap a Note20-szal - aki pedig integrált stylusszal érkező új, prémium okostelefont keres, annak a Samsung Note sorozatán kívül nem is igazán van más választása. A Note rajongói ugyanakkor az újdonság varázsát nem ebben a generációban fogják megtalálni, a Note20 Ultra nem hoz olyan frissítéseket, amelyekért a sorozat előző zászlóvivőjéről érdemes lenne váltani. A házi feladatot mindenesetre korrektül megírta a Samsung, az eszköz az idén elvárhat prémium funkciók minden rubrikáját kipipálja.