Összeolvad az AMD és a Xilinx

Az ilyenkor szokásos tiszteletköröknek megfelelően mind Lisa Su, mind pedig a Xilinxet, illetve az újonnan létrejövő vállalat FPGA-s részlegét irányító Victor Peng üdvözölte az egyesülést. Utóbbi számára egyébként nem teljesen ismeretlen az AMD, ahova 2006-ban az ATI felvásárlásával került át, illetve 2008-ig még ott is dolgozott a GPU-s részleg egyik alelnökeként. Természetesen hosszabb távú tervekről egyelőre nem esett szó, melynek egyik oka, hogy a tranzakció lezárásához bő 1 év szükséges. A Xilinx elmúlt időszakban mutatott teljesítménye alapján nagyjából 700 millió dollárral nőhet a vállalat éves nyeresége, amelyet később az ilyenkor szokásos szervezeti racionalizáció, az erőforrások egyesítése, illetve a szinergiák kihasználása tovább gyarapíthat.

CI/CD-vel folytatódik az AWS hazai online meetup-sorozata! A sorozat december 12-i, ötödik állomásán bemutatjuk az AWS CodeCatalyst platformot, és a nyílt forráskódú Daggert is.

A tranzakció sarkalatos pontja, hogy annak pénzügyi oldala részvénycserével zajlik, az egyesülést nem készpénzzel (és nem hitelből) finanszírozza a vásárló. Ez azt jelenti, hogy a kombinált vállalatban a jelenlegi AMD részvényesek mintegy 74 százalékot birtokolnak majd, a Xilinx részvényesei pedig 26 százalékkal fognak rendelkezni (143 dolláros részvényárfolyammal kalkulálva). A kombinált vállalat így biztosan megússza az eladósodást, ami hosszú távon és kiszámíthatatlan gazdasági környezetben komoly veszélyforrás lehetett volna a néhány éve még a csőd közelében táncoló AMD számára.

PIACSZERZÉS

Nem nehéz kitalálni, hogy mely legfőbb szempontok mutathattak az egyesülés felé. Az AMD szerveres növekedése a vártnál lényegesen lassabban halad. Hiába a technológiailag több szempontból is fejlettebb, rendkívül versenyképes és kedvező árú Epyc, a gyártók és a vásárlók nagy része továbbra is inkább a jól bejáratott Xeont választja. Az AMD helyzetét mi sem mutatja jobban, mint a bő 3 év alatt vérrel-verejtékkel megszerzett, mindössze 4-5 százalékos részesedés. A Xilinx piacvezető pozícióját, illetve az ezzel járó kapcsolatrendszert kihasználva alternatív módokon próbálhat meg utat találni szerverprocesszoraival a potenciális vásárlókhoz a cég.

A FPGA-k adatközpontos felhasználásának ismert zászlóvivője a Microsoft, amely két éve kezdte el preferálni a Xilinx chipjeit. A redmondiak még évekkel ezelőtt kezdtek kísérletezni programozható logikai kapumátrixokkal. A Bing keresőnél tapasztalt, a várakozásokat felülmúló sikerek után később az Azure-t is elérte az FPGA-láz, ahol a felhős hálózati forgalom hatékonyabb kezeléséhez vetette be az újrahuzalozható chipeket a Microsoft. Ezt követte a Project Brainwave, amelyben a vállalat valós idejű AI feldolgozáshoz fogta munkába a kapumátrixokat. A gépi tanulásos rendszer három részből áll, amelyekből a DNN motort teljesen FPGA-ra szintetizálták.

Bár rétegtermékekről van szó, az egyesülést követően minden bizonnyal az Intel után az AMD kínálatában is megjelennek a szerverekbe szánt CPU-FPGA hibridek. Az FPGA-k (Field Programmable Gate Array, magyarul programozható kapumátrix) ugyanis olyan áramkörök, amelyek logikai blokkjai szoftver segítségével programozhatók, a gyártás, sőt, akár a telepítés után is. Ezek a lapkák egyfajta középutat jelentenek az alkalmazásspecifikus áramkörök (ASIC) és az általános célú CPU-k között. Az FPGA-k előnye az ASIC-ekhez képest a szabad programozhatóság, a "beégetett" algoritmus tetszőlegesen módosítható, cserébe ugyanakkor teljesítményük alacsonyabb, ám jellemzően még mindig gyorsabbak és hatékonyabbak mintha az adott algoritmust egy általános célú processzoron futtatnánk. Az ilyen chipeket kutatás-fejlesztésben is széles körben alkalmazzák, például egy USB-vezérlő prototípusa előbb FPGA-n születik meg, majd ezután kerül fix félvezetőre. Az FPGA-k hátránya, hogy alacsony órajelen dolgoznak, gyártási költségük pedig jellemzően többszöröse a hagyományos áramkörökének.

Az AMD számára jelenleg a legnagyobb bevételi forrást jelentő PC-piacon belátható időn belül nem lehet számítani az FPGA-k térnyerésére. Mindeddig egyedül az Apple próbálkozott hasonló niche termékkel az új Mac Prónál, melyhez opcionálisan (2000 dollárért cserébe) kérhető az Afterburner Card néven futó FPGA. A speciális kártyával elsősorban az Apple saját szoftverei (Final Cut Pro X, QuickTime Player X) gyorsíthatók, köszönhetően elsősorban annak, hogy a vállalat hardveres és szoftveres fejlesztései egyetlen kézben futnak össze.

Az adatközpontok mellett szerényebb kivitelben különféle szórakoztatóelektronikai termékekben is találhatóak FPGA-k, így például házimozi erősítőkben, televíziókban, illetve akár monitorokban is lapulhat programozható kapumátrix. Ez a piac bár kevésbé érdekelheti az AMD-t, volumen szempontjából nem elhanyagolható. A Xilinx ugyanis az AMD-hez hasonlóan egy úgynevezett fabless, tehát félvezetőgyárral nem rendelkező tervezőcég. Ennek fényében talán nem akkora meglepetés, hogy az FPGA-k is a TSMC-nél készülnek, épp ott, ahol a vevő legfejlettebb CPU-s és GPU-s lapkái, így az egyesülést követően jobb alkupozícióba kerülhet a gyártási szerződések tárgyalásakor az AMD.

ELADÓSODÁS HELYETT

Bár az elmúlt alig 5 év során közel negyvenszeresére ugrott az AMD értéke, egy 35 milliárd dolláros kiadást így sem engedhetne meg magának a vállalat. Az ATI 2006-os akvirálásához még 2,5 milliárd dollár hosszú lejáratú hitelt vett fel a cég, kvázi feleslegesen. Pár évvel később világosság vált, hogy masszívan túlértékelték a kanadai grafikus chiptervezőt, az 5,4 milliárdos vételár ugyanis több, mint felét, 3,1 milliárdot volt kénytelen leírni értékvesztés címén az AMD. Ennek tetejében még számottevő versenyelőnyt sem tudott kovácsolni a GPU-kból a cég, amely hosszú évek óta stabil másodhegedűs az Nvidia mellett. Pénzügyi szempontból egy lényegesen kisebb, ám majdnem ennyire látványos bukást jelentett a SeaMicro felváráslása. A vállalat 2012-ben jelentette be az ultrasűrű, úgynevezett mikroszerverek gyártásában úttörőnek számító cég akvizícióját, mintegy 334 millió dollár értékben. Pár évvel később ennek szinte teljes egészét leírta az AMD, vagyis a SeaMicróért kiadott néhány százmillió dollár is ablakon kidobott pénznek bizonyult.

Érdekesség, hogy az Intel 2015-ben 16,7 milliárd dollárt fizetett a Xilinx legnagyobb konkurensének számító Alteráért, mely összeget kvázi zsebből, hitel vagy részvénycsere nélkül, készpénzben csengette ki a vásárló. Az AMD és az Intel konkurensének egyaránt tekinthető Nivida a közelmúltban bejelentett ARM-os felvásárlásához 21,5 milliárd dollárnyi saját részvényt, illetve 12 milliárd készpénzt mozgatott meg.