Harminc éve indult az első mobilhálózat itthon

Harminc éve, 1990. október 15-én elindulhatott Magyarország, és a kelet-európai régió első mobilhálózata, jóllehet az NMT-rendszerű, kezdetleges készülékeket barokkos túlzással lehetett csak mobiltelefonnak nevezni, nem véletlen, hogy a szolgáltatást nyújtó cég neve is Westel Rádiótelefon Kft. lett. Az első kereskedelmi hálózat születésén ott bábáskodott a Magyar Telekom jogelődje, a Matáv, illetve az amerikai US West International, mely az AT&T 1983-as feldarabolását követően létrejött, kis regionális szolgáltatónak számított a tengerentúlon.

ARANYKORBÓL...

A mai hálózatok ősének számító NMT 450-es rendszer hazánkban a szolgáltatócég megalapítását követően mindössze négy és fél hónappal később indult el, három budapesti bázisállomással és egy értékesítési irodával. A hordozható telefonkészülékek iránt óriási volt az érdeklődés, így három héttel az indulást követően már 15 ezer ügyfele volt a cégnek, dacára annak, hogy 75 ezer forint belépési díjat kellett fizetni szerződéskötéskor, a havi díj pedig több mint hatezer forint volt (az inflációval számolva ez ma nagyjából százezer forintnak felelne meg).

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A mobiltelefon-használat végül csak a GSM-korszak 1994-es beköszöntétől került elérhető közelségbe nagyobb tömegek számára, elsősorban a készülékek méretének és árának csökkenése, másrészt a szolgáltatások minőségének javulása, illetve újabb, értéknövelő szolgáltatások megjelenése (pl. SMS) révén. A magyar GSM-szolgáltatói piac egészen 1999-ig kétszereplős volt, a Westel 900 mellett a Pannon GSM uralta az eladásokat, a Vodafone megjelenése azonban akkoriban komoly versenyre késztette a két riválist, ami a piacbővüléssel együtt óriási löketet adott az előfizetői bázis növekedésének: egy év alatt 1,1 millióról 1,9 millióra nőtt a hazai GSM-előfizetői tábor, 2002-re pedig már 5,4 millió ügyfelet tartott nyilván a három szolgáltató. Ez egyben meg is pecsételte a Westel 0660 sorsát, mely 2003-ban végül lehúzta a rolót, a meglévő ügyfelek túlnyomó részét pedig felszívta az akkor már csak Westelként bejegyzett piacvezető.

A magyar mobiltelefonos ügyfélbázis mérete 2008-ban érte el a mostani csúcsot, akkor, és azóta is több SIM (nagyjából 11 millió) volt, illetve van forgalomban, mint ahányan az országban élnek. A mobiltelefon-hálózatok eközben óriási változásokon mentek keresztül, így az évek során a beszédátvitelről és az egyéb, egyszerűbb szolgáltatásokról (SMS, MMS, hangposta) fokozatosan átterelődött a hangsúly az adatszolgáltatásokra, melyek ma már a gerincét adják az operátorok szolgáltatásportfóliójának. A kezdeti, NMT-rendszert felváltó GSM-hálózatok bizonyos elemei, technológiái felett mára már ugyancsak eljárt az idő, így például egyre kevesebb azon ügyfelek száma, akik hagyományos GSM-technológiával telefonálnak, mivel az évek során a hangátvitel is fokozatosan IP-alapúvá vált (VoLTE, VoWiFi).

A mobilszolgáltatók az adatbumm kezdete (nagyjából a 2008-2010 közé tehető) óta próbálják újra feltalálni magukat, illetve az 1990-es, majd 1994-es technológiai mérföldköveknek megfelelő innovációkat letenni az asztalra,. ám az átalakuló szerepek és működési modellek révén erre egyre halványabb remény mutatkozik. Az 5G-korszak hajnalára a cégek gyakorlatilag abba a helyzetbe kerültek, hogy látványosan nem tudnak mit kezdeni az új generációs hálózat nyújtotta lehetőségekkel, a piaci szereplők jelentős része kínkeservesen próbál működőképes üzleti modellt találni a csillagászati összegekbe kerülő fejlesztések mielőbbi megtérüléséhez.

Jobb híján a legjobb recept ehhez az lehet, hogy immár nem csak mobiltelefonokat és hasonló, kommunikációs eszközöket (tablet, laptop, router) kell hálózatba kapcsolni, hanem lehetőleg minél több gépet és szenzort, melyre az 5G egyébként a korábbi technológiákkal szemben már kézenfekvő megoldásnak is tűnik a (teoretikusan) szinte kimeríthetetlen kapacitás és a villámgyors válaszidők révén. 

...NAGY ÚTKERESÉS

Szakmai berkekben egyelőre megoszlanak a vélemények továbbá arról, hogy a jövőbeni 5G-s hálózatok (melyeket ebben a kontextusban talán már nem is érdemes mobilhálózatnak hívni) alkalmassá válhatnak-e a vezetékes infrastruktúrák, vagy azok egy részének (last mile) kiváltására. Erre vonatkozóan már az Egyesült Államokban is találni működő üzleti modellt, ahol a szolgáltatók a milliméteres hullámhosszú spektrumokat használva építenek fel egy-egy lakóházat vagy háztömböt kiszolgáló állomásokat.

Az 5G-korszak kezdetével a mobilszolgáltatókra az eddigieknél tehát alapvetően sokkal nagyobb, összetettebb szerep hárul, ugyanakkor a vezeték nélküli hálózat alapinfrastruktúrává válása révén alighanem soha többé nem jön már el számukra újra egy olyan aranykor, mely a '90-es évek közepétől nagyjából tíz éven keresztül jellemezte működésüket.