Ennyi hozható ki az 5G-ből, és ennyi a WiFi-ből

Most először fordult elő, hogy a crowdsourcing alapokon méréseket végző, majd azokat elemző OpenSignal felmérte majd összehasonlította, hogy 5G és WiFi csatlakozáson keresztül milyen átlagos sebességértékek érhetők el a hálózatra csatlakoztatott készülékekkel - jelen helyzetben jellemzően okostelefonokkal. A mérések nem túl meglepő módon az 5G diadalát hozták az azok helyszínéül szolgáló nyolc országból hétben. Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy aki 5G-s mobilt vesz, annak soha többé nem érdemes bekapcsolva tartania a WiFi-t.

NEM MINDEN ARANY...

A mérések kapcsán a nyolcból két országot érdemes kiemelni: Az egyik az Egyesült Államok, mely az egyetlen olyan helyszín, ahol az 5G-s kapcsolatok átlagos sávszélessége nem ért fel a WiFi-hez, a másik Dél-Korea, ahol több mint háromszoros volt a sebességkülönbség az 5G javára.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Az Egyesült Államok példája jól mutatja, hogy pusztán attól, hogy egy készülék 5G technológiával csatlakozik az állomáshoz, nem nő meg varázsütésszerűen az átviteli sebesség. Ennek oka, hogy az 5G-s rádiós közeg eddig soha nem látott szélességű spektrumot használhat, egészen az UHF sáv felső részétől (700 MHz) a milliméteres hullámhosszú frekvenciákig. Az Egyesült Államokban ma még jellemzően előbbit használják elterjedten az 5G-s szolgáltatók, melynek előnye, hogy viszonylag nagy területet lehet ellátni, hátránya pedig, hogy egységnyi előfizető kisebb sávszélességhez jut hozzá.

A legtöbb országban jellemzően a másik 5G-s úttörő sávnak számító 3,5 GHz-es spektrumot használják a mobilszolgáltatók az új generációs rendszerekhez - ennek terjedése lényegesen rosszabb, mint az alacsonyabb frekvenciasávoké, cserébe nagyobb átviteli kapacitást is biztosítanak. Jórészt erre a sávra építik 5G-s hálózatukat a dél-koreai szolgáltatók is. A távközlési piacával technológiai aspektusát tekintve élen járó országban jelenleg már több mint ötmillióan csatlakoznak az új generációs hálózatokhoz, melyek a 4G-s sebességek átlagosan 4,2-szeresét hozzák.

ÖTMILLIÓ LÉGY NEM TÉVEDHET

A mérés persze továbbra is csalóka, nem mindegy ugyanis, hogy hányan veszik igénybe egy-egy cella kapacitását (ez az 5G esetében jelenleg a legtöbb esetben komoly kihasználatlanságot feltételez), illetve az elérhető maximális sávszélességet az alapsáv mellett meghatározza az is, hogy a szolgáltató hány MHz-nyi szeletet "vágott le" magának ebből.

A mérés értékelésekor az OpenSignal bár kijelenti, hogy a WiFi-t valószínűleg soha nem fogja tudni kiváltani a mobiltechnológia, a cég jótékonyan hallgat arról, hogy a WiFi kapcsolatok átviteli sebességét is számtalan tényező befolyásolhatja, a frekvenciasávtól kezdve a csatornakiosztáson át a MIMO-ig bezárólag. Ma már egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy egy gigabites vezetékes internetkapcsolat egy modern router vagy WiFi hozzáférési ponttal teljesen kihajtható legyen, ráadásul az 5G-képes kliensek jórészt támogatják is az ehhez szükséges szabványokat (802.11ac vagy 802.11ax).

ÉS MI A HELYZET ITTHON?

Az OpenSignal méréseiben Magyarország nem szerepel, alighanem mivel a magyar 5G-s hálózatok egyelőre éppen csak a szárnyukat bontogatják, a szolgáltatók bevallottan nyilvános tesztként tekintenek rájuk. Hazánkban a cikk írásakor két operátor üzemeltet 5G-s infrastruktúrát, a Magyar Telekom és a Vodafone Magyarország jelenleg kizárólag a 3,5 GHz-es sávban működtet néhány tucat állomást elsősorban Budapesten. Ezek a kísérleti állomások tipikusan 1 Gbps maximális sávszélességet biztosítanak a klienseknek letöltési irányban, ami nagyjából kétszerese, háromszorosa a 4G-vel elérhető maximumnak (vivőaggregáció révén). 

Ám míg a 4G-s cellák ma már adott esetben komoly terhelés mellett üzemelnek, addig az 5G-s állomásokra egyelőre kevés eszköz csatlakozik. Ez az 5G-s terminálok terjedésével jelentősen megváltozhat majd a következő pár évben, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az 5G jelenleg egy a bevezetési fázis elején járó technológia, mely számos, ma még kihasználatlan lehetőséget (5G standalone core, dynamic spectrum sharing, network slicing stb.) rejt magában.