Kipróbáltuk: Huawei Mate 30 Pro

A tavaly bejelentett Huawei Mate 30 Pro egyértelműen mérföldkő a kínai vállalat történetében - sajnos nem csak pozitív értelemben. A készülék rendkívül merész, előremutató dizájnja és funkciói mellett ugyanis az Egyesült Államok tavaly kiadott elnöki rendeletének következményeként a Google Play szolgáltatások és a keresőóriás alkalmazásboltja nélkül érkezik. Ez komoly érvágás a cégnek, amely így kénytelen saját erőből versenyre kelni a Google bő egy évtized alatt felhúzott, masszív alkalmazáspalettájával, ehhez pedig egyelőre néhány külső alkalmazásboltot kénytelen segítségül hívni.

ABSZOLÚT NULLA OLDALSÓ KÁVA

De vegyük először kívülről szemügyre a telefont, amelyről a Huaweinek sikerült teljesen leborotválni az oldalsó kávákat, egyértelműen ez a készülék legfeltűnőbb dizájneleme. A "waterfall" kijelző nem csak az előlapot, de a készülékház oldalainak jelentős részét is elfedi, így a megszokott oldalsó gomboknak sem hagy helyet. A bekapcsológomb így a telefon jobb oldalának hátsó ívére költözött, a fizikai hangerőgombok pedig teljesen eltűntek a készülékről, a hangosítás-halkítás a kijelző oldalain kettőt koppintva megjelenő csúszkán végezhető el. Ez abból a szempontból előnyös, hogy így a telefont jobb vagy bal kézben tartva is ugyanolyan kényelmesen szabályozhatjuk a hangerőt, ugyanakkor aki például még mindig gombok nélküli, vezetékes fülhallgatót használ, az már nem tudja a zsebében egyszerűen kitapogatni a gombokat a zene lehalkításához a metróról leszállva, a művelethez elő kell vennie a telefont.

A kijelző felső oldalán, akárcsak a széria megelőző modelljénél, aránylag széles notch található, megpakolva a 3D arcfelismeréshez szükséges szenzorokkal és persze az előlapi kamerával. Úgy látszik ennél a sorozatnál a vállalat fontosabbnak látta a biztonságos arcfelismeréses beléptetés megtartását a már tavaly is divatos, képernyőbe ütött kamerák bevezetésénél. A készülék feloldására persze ujjlenyomattal is lehetőség van, ehhez a Mate 30 Prónál is a kijelző mögött találjuk a szükséges szenzort, igaz már nem az alsó harmadnál, hanem egészen a panel aljánál. Noha így a feloldás jobban emlékeztet a különálló, jellemzően home gombba épített előlapi ujjlenyomat-olvasóval szerelt modelleknél megszokott mozdulatsorra, ezzel együtt valamivel kényelmetlenebb is, hogy hüvelykujjunkkal egészen a magas telefon aljáig kell nyújtózkodni.

A hátlapon elhelyezkedő, az elődről is ismerős, főzőlapra hajazó kameraplatform ezúttal kerek alapokra költözött, amelyet külön kiemel a hátlapi üvegbe csiszolt gyűrű minta. A platformon már összesen négy szenzort találunk, a vaku a korongon kívülre, a hátlap szélére került.

GOOGLE SEHOL

Ami a szoftvert illeti, a vállalat kommunikációján egyet csavarva, már nem csak az Androidra húzott felhasználói felületet, hanem magát a készüléken futó rendszert emlegeti EMUI-ként. Persze továbbra is Androidról, egész pontosan Android 10-ről van szó, a cég saját felhasználói felületével és funkcióival megspékelve, azonban most már nem csak a UI-ra utal EMUI néven a cég, így igyekszik a fájdalmas válás után azt élesebben is megkülönböztetni a Google platformjától.

A felület egyébként a gyártó korábbi készülékeiről javarészt már ismerős lehet, annak használata nem tartogat eget rengető újdonságot - leszámítva persze az appok telepítését. A készülék használata elsőre nem csak a hangerőgombok hiánya miatt szokatlan, hanem mert a szokásos beköltözési ceremóniához nem a Google Play Store-t kell felcsapni, hanem a vállalat saját alkalmazásboltját, az App Galleryt - már ha nem másoljuk át az előző készülékünkről készített biztonsági mentést a telefonra, amely esetben a Play Store-ból telepített appok is kapásból felkerülnek a készülékre. Ezeknél ahogy a cég elmondta, a legnépszerűbb száz androidos app mintegy kétharmada működik gond nélkül, a többieknél okozhat problémát a Google szolgáltatások hiánya.

A teszt kedvéért a nehezebb utat választottuk és manuálisan telepítettük mindennapok során használt appokat a telefonra - ehhez további, külső alkalmazásboltokat is bevetve. Az App Gallerybe a cég gőzerővel pumpálja az új appokat, hogy fel tudja venni a versenyt a Google jó egy évtized alatt kiépített, tekintélyes ökoszisztémájával, rendet rakni azonban még nem volt ideje közöttük: a lokalizált ajánlások a felületen egyelőre távolról sem kifogástalanok, a felület nem csak releváns appokat ajánl, de egy sor kínai, illetve neve alapján a környező országokat célzó szoftver is ott van a javaslatok között. A keresővel ugyanakkor természetesen gyorsan megtalálhatjuk a már bevált appjainkat, legalábbis ha azok már felkerültek a platformra. A telepítéseket megelőzően az alkalmazásokat a készülék beépített biztonsági szoftvere, az Avast ellenőrzi.

Az App Galleryből első körben nem távoztunk roskadásig pakolt kosárral, onnan mindössze két gyakran használt üzenetküldő appot, a Telegramot és a Vibert sikerült begyűjteni - a következő megálló így az Amazon Appstore volt, amelynek önálló alkalmazását az Amazon weboldaláról tölthetjük le. Gyors regisztráció után innen már beszerezhető volt a Facebook, a Messenger, a OneDrive és a Spotify is - a rivális Deezer felhasználóinak egyébként a zenestreaming szolgáltatásért nem kell plusz kört futniuk, utóbbi a Huawei App Galleryből is letölthető.

Egy tömegközlekedési menetrend sem árt ha kéznél van, a BKK Futár alkalmazást azonban hiába keressük az AppGalleryben - helyette az az OpenStreetMapre támaszkodó Budapesti Menetrend alkalmazást dobta fel, amelyet telepítettünk is. Az általunk gyakran használt Feedlyt mind az App Galleryben, mind az Amazon Appstore-ban hiába kerestük, úgyhogy felcsaptunk egy harmadik alkalmazásboltot, a kifejezetten szabad szoftveres alkalmazásokat tömörítő F-Droidot, ahonnan gyorsan le is töltöttük a Feeder nevű, nyílt forrású RSS olvasót, illetve ugyanitt találtunk alternatív YouTube alkalmazást is, a NewPipe formájában. Ez kifejezetten pörgős folyamat volt, miután az F-Droid nem igényel regisztrációt.

Értelemszerűen a Gmail appot is hiába keressük a Huawei alkalmazásboltjában, ez ugyanakkor egyszerűen kiváltható a Huawei saját email appjával is, amelybe a gmailes vagy egyéb szolgáltatóhoz tartozó email címünkkel is bejelentkezhetünk. Noha láthatóan számos népszerű alkalmazás hiányzik még az App Gallery kínálatából, a rendszert, az alkalmazásbolt a keresések során láthatóan ismeri azokat - névről legalábbis - és releváns alternatívákat ajánl, a Waze keresésénél például különböző navigációs appokat, köztük a Sygicot. Az alkalmazásokat a Huawei csúcsvasa bármilyen erőlködés nélkül simán hajtja, akár tempós váltogatás közben is.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A fontosabb appok, illetve azok életképes alternatívái tehát Play Store nélkül is beszerezhetők, akár aránylag gyorsan is - persze az egyedi igényektől függően. A korábbi telefon alkalmazáspalettájának klónozása is sokat segíthet az ügyben, a beköltözés folyamata ugyanakkor számottevően döcögősebb mint egy a Google ökoszisztémájában működő eszköznél. Persze meglepetést ez valószínűleg senkinek nem jelent, hiszen fél év alatt képtelenség olyan alkalmazáspalettát felhúzni, amilyet a Google-nek az elmúlt bő tíz évben sikerült. Ennél mindenesetre csak jobb lesz majd a helyzet, hiszen a Huawei vért izzadva dolgozik az appkínálat bővítésén. Az megint más kérdés, hogy ha az ember egy csúcstelefont vásárol, ráadásul csillagászati összegért, akar-e azon még barkácsolni, hogy kényelmesen tudja rajta futtatni az elmúlt években bejáratott alkalmazásait, illetve hajlandó-e adott esetben alternatív appok után nézni.

ISMÉT BAJNOK KAMERA

A kamera kapcsán gyorsan lelőhetjük a poént: bár tavalyi készülékről van szó, erőfeszítés nélkül helytáll a csúcskategóriában, gyenge fényviszonyok között is villámgyorsan megtalálja a fókuszt, és a "kapáslövések" esetében is kifejezetten látványos, szép, részletgazdag képeket készít éjszaka is. A nap közben készített fotók színei élénkek, de nem mondhatók túlszaturáltnak.

A Mate 30 Próban egyébként három kameramód közül választhatunk, ezek a ma már az élmezőnyben szabványosnak számító fő kamera, a 3x optikai zoomot kínáló telefotó lencse, illetve az ultraszéles látószögű kamera - a kerek hátlapi kameraplatformon ezek mellett egy 3D ToF szenzor figyel. Az első kettőhöz optikai képstabilizáció is párosul, amely éjszaka különösen jól jön, de az ultraszéles látószögű szenzorral sem volt különösebben nehéz este szép képeket lőni.

A készüléket egy 4500 mAh kapacitású akku látja el szulával, amely vidáman bírja a napi használatot, akár két nap is aránylag kényelmesen kisajtolható belőle. Ha a második nap mégis a töltés mellett döntenénk, azt megtehetjük vezeték nélkül, illetve a telefonhoz mellékelt, rendkívül izmos, 40 wattos töltővel. Utóbbi kicsit kevesebb mint egy és negyed óra alatt pumpálja tele a teljesen lemerült akkumulátort. Természetesen a Mate 30 Pro, akárcsak elődje, a fordított vezeték nélküli töltést is támogatja, a funkciót bekapcsolva az eszköz hátlapjához illesztett, vezeték nélkül tölthető eszközöknek adható némi plusz szufla.

Nem könnyű kérdés, hogy a Huawei Mate 30 Prót kinek lehet érdemes megvásárolni. A gyártó idén, pontosabban tavaly ősszel abszolút élmezőnybeli hardvert tett le az asztalra, a dizájn kifejezetten merész és egyedi, a teljesítmény és üzemidő terén távolról sem érheti szó a ház elejét és a kamerák is remekelnek - szoftveroldalon ugyanakkor már korántsem ilyen egyértelmű a helyzet. Az alkalmazáskínálat a Huawei App Galleryben még mindig elég szegényes, és bár más, külső alkalmazásboltokból, APK-ból a legtöbb gyakran használt app összevadászható, a sok vásárló jó eséllyel bruttó 345 ezer forintos ajánlott fogyasztó ár mellett nem akar majd hasonló köröket megfutni. Még akkor sem, ha mára nem titok, hogy minimális utánajárást követően a Google szolgáltatásait sem lehetetlen feltákolni a telefonra.