GVH: kemény szankciókra számíthatnak, akik visszaélnek a bizalommal

Összesen több mint négymilliárd forintra bírságolt a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) tavaly év végén három, az informatikai és telekommunikációs szektorban működő vállalkozást, sorrendben a Facebook írországi leányvállalatát, a Vodafone Magyarországot, valamint a Telenor Magyarországot. A három cég egyaránt a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott, amit az adott esetekben rekord mértékű büntetésekkel szankcionált a hatóság. A szervezet szokatlanul szigorú bírságolási gyakorlatáról, valamint néhány aktualitásról beszélgettünk dr. Kollár Kingával, a GVH sajtószóvivőjével.

HWSW: Tavaly decemberben különösen aktív volt a Gazdasági Versenyhivatal, már ami a bírságok kiszabásával járó határozatok megjelenését illeti. Jelentős változás tapasztalható viszont az eddigiekhez képest a büntetési tételekben: eddig soha nem róttak ki hazai piaci szereplőre milliárdos bírságot. Mi változott, nagyobb horderejűek a jogsértések, vagy egyszerűen csak emeli a tétet a GVH?

GVH: Voltak már korábban nagyobb összegű bírságaink fogyasztóvédelmi ügyekben, például 2016-ban a Magyar Telekomot 600 millió forintra büntettük jogsértő összehasonlító reklám miatt, illetve 2006-ban 315 millió Ft-ot szabtunk ki a Procter&Gamble-re, ami mai jelenértéken hasonlóan nagy összeg lenne. Persze a milliárdos határt nem érték el ezek a büntetések, de azért mint látható, korábban is voltak komolyabb összegű büntetéseink, ezért szerintünk alapvetően nincs nagy ugrás, hanem inkább progresszív növekedés. 

Akkor ezek szerint a véletlenek összjátéka, hogy összetorlódott decemberre ez a három ügy, vagy most már arra számíthatunk, hogy teljesen megszokottak lesznek a hasonlóan magas büntetési tételek?

A Gitlab mint DevSecOps platform (x) Gyere el Radovan Baćović (Gitlab, Data Engineer) előadására a november 7-i DevOps Natives meetupon.

A GVH hatásköre azokra a fogyasztóvédelmi jogsértésekre terjed ki, amelyek érdemben befolyásolják a piaci működését, ezért ha jól végzi a munkáját, azokat a jogsértéseket „csípi el”, amik jelentős hatással bírnak és ezért természetszerűleg a bírságok is nagyobbak. Hangsúlyoznám, hogy minden döntés egyedi a Gazdasági Versenyhivatalnál, ebből kifolyólag minden bírság is egyedi. Mindemellett  kifejezetten transzparensek vagyunk: az új bírságközleményeinkben konkrétan meg van határozva, hogy hogyan is számoljuk a bírságokat, mi azoknak az alapja, és milyen súlyosbító és enyhítő körülményeket veszünk figyelembe.

Ha már itt tartunk, mi a kiindulási alap? Az éves árbevétel?

Az olyan fogyasztóvédelmi ügyekben, amelyekről most tipikusan beszélünk, a bírság alapja a kommunikációs kampányban elköltött összeg, mivel úgy véljük, hogy az adott vállalkozás legalább a kommunikációs költésekkel megegyező bevételt vár. Ha ez nem áll rendelkezésre, vagy nem értelmezhető, akkor a jogsértő kereskedelmi gyakorlatból származó nettó árbevételből indulunk ki. Ha ez sem meghatározható, akkor marad z adott termék értékesítéséből származó árbevétel 10%-a. Az abszolút kiszabható maximum pedig a vállalkozás éves nettó árbevételének 10%-a.

Ez az alap, de ha jól értem, ez felfelé és lefelé is mozoghat.

Így van, súlyosbító körülményként vehetünk figyelembe például minden egyes visszaesési alkalmat, az alapösszeget akár annyiszor megszorozhatjuk, ahányszor visszaesett a vállalkozás. A Vodafone például a decemberi esetet megelőzően tizenkétszer volt bírságolva, vagyis akár az alapösszeg tizenháromszorosát is kivethettük volna a cégre.

De nem tették...

Igen, mivel a vállalkozás közben ún. megfelelési program bevezetését vállalta, ami enyhítő körülménynek számít. Egészen konkrétan a jövőben a reklámkampányait az Önszabályozó Reklámtestülettel fogja előzetesen auditáltatni, hogy azok biztosan jogszerűek legyenek.  

A Vodafone esetében viszonylag tiszta a kép, jogsértő összehasonlítást állapított meg a GVH. A Telenornál viszont azt nehezményezte a hivatal, hogy a tarifák árába beépítik a készülékek árát, ami általánosan elterjedt piaci gyakorlat nem csak itthon, hanem nemzetközileg is, a fogyasztó ha úgy tetszik teljesen immúnis rá...

Azért azt látni kell, hogy a telekom szektorban nyújtott termékek rendkívül komplexek, a fogyasztók viszont nagyon árérzékenyek, ellenben nem feltétlenül tudatosak annyira, hogy ne essenek bele a csapdákba. Ráadásul a fogyasztókban van egyfajta bizalom a nagy cégekkel szemben, akik pedig sajnos a példa alapján látszik, hogy visszaélnek ezzel a bizalommal, ezért azt úgy gondoljuk, szükséges lehet egy akár ilyen mértékű bírsággal szankcionálni.

Mi erre az igazán jó megoldás, válasszák szét teljesen az operátorok a készülékértékesítést és a tarifaértékesítést?

Az összehasonlítási lehetőség biztosításán van a hangsúly, ha ez megfelelő keretek közt adott, nincs probléma.

A nagyobb összegű bírságoknak egyébként Önök szerint lesz nagyobb visszatartó ereje?

Egy bírságnak mindig van egy olyan célzata, hogy az visszatartó erővel bírjon, ebből a szempontból a különböző szektorokban azért már most érezhető javulás a jogkövető magatartásban, ilyen például a gyógyszeripar. A telekom szektorral az a helyzet, hogy ott nagyon eluralkodott egyfajta marketingverseny, ami adja is magát a piac szerkezetéből adódóan. De a mostani versenytanácsi határozatokban már szinte minden esetben találkozunk olyan vállalásokkal vagy előírásokkal, amik a probléma megelőzését célozzák a megfelelési programok bevezetésével

Ha már önkéntes vállalás, a Telekom tavaly a Flip kapcsán vállalta, hogy az olcsó konstrukciót saját márkanév alatt más körzetekben is elérhetővé teszi. Az összességében mennyire van rendben, hogy egy szolgáltató körzetenként eltérő árazást alkalmaz, a verseny intenzitásától függően?

Az alapfelvetés itt az, hogy ezt a csomagot nem értékesítette ott a Telekom, ahol nem volt versenytársa, és egyébként műszakilag erre lehetősége lett volna. Ez a versenyjogba úgy illeszthető be, hogy a cég az erőfölényével él vissza, és ezt kihasználva túláraz - bár ezt az adott ügyben nem mondtuk ki, mivel önkéntes kötelezettségvállalás történt. Ez egyébként a fogyasztók számára mindig előnyösebb, mint egy bírság, hiszen direkt profitálhatnak belőle.

Mint ahogy a közös mobilhálózati infrastruktúrák használatából is profitálhatnak az előfizetők, ahogy az azonnal nyilvánvalóvá vált a Telekom és a Telenor LTE800-as hálózatösszekapcsolási megállapodása alapján. A GVH mintha mégsem tudna mit kezdeni a network sharing kérdéssel, az adott hálózatösszekapcsolást azóta is vizsgálja, ráadásul küszöbön az 5G-s hálózatok indulása, melyeknél már szinte alap lesz a magasabb szintű infrastruktúra-megosztás...

Ezek nagyon nem triviális tényállások, ezért alapos vizsgálatot igényelnek. Az mindenesetre biztos, hogy a versenykorlátozást kompenzáló más indokok is előfordulhatnak, melyeket a versenyjog szabta keretek között is figyelembe tudunk venni.

Az önmagában nem elég indok, hogy költséghatékonyabb és gyorsabb a hálózatok kiépítése az erőforrások összevonásával?

Nem a cégszintű hasznok érvényesülése a szempont, hanem inkább a  társadalmi szintű indokok és prioritások számítanak, melynek érdekében meg lehet engedni, hogy bizonyos szinten korlátozódjon a verseny. Ilyen például az, ha egy megállapodás hozzájárul a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, a műszaki vagy a gazdasági fejlődés előmozdításához, a környezetvédelmi helyzet, illetve a versenyképesség javulásához. 

A kormányzati kommunikációban az elmúlt hónapokban többször hangsúlyt kapott, hogy Magyarország gazdasági előnyt kíván kovácsolni az 5G-s hálózatok gyors kiépítéséből. Ez nekem kissé úgy tűnik, mintha az operátorok két tűz közé kerülnének.

Én azért nem aggódnék miattuk, alapvetően a törvényi keretek egyértelműek és világosak, ez a jogág pedig nem változik egyik napról a másikra. Ezeknek a szolgáltatóknak van megfelelő kapacitásuk arra, hogy előzetesen fel tudják mérni, hogy jogszerűen működnek-e együtt.

Az ominózus ügy kapcsán nekem úgy tűnik, hogy azért a Gazdasági Versenyhivatalnak is fejtörést okoz a jogszerű keretek meghatározása, a világos törvényi háttér ellenére.

Ha az érintett szereplőknek nagyon fontos lenne, hogy hamar legyen döntés a kérdésben, akkor valószínűleg már megszületett volna ez a döntés. Az eljárásaink gyorsasága gyakran a felek együttműködési készségén is múlik.